2024. május 12.

Házikó a bakonyi szőlőhegyen: Szenvedéllyel készült

Széll Bálint a Bakony egy kis faluja, Magyarpolány szőlőhegyén egy régi présházban talált otthonra. Szinte minden munkát ő végzett az átalakítás során, és igazi zero waste pasi, aki mindent felhasznál, átalakít, nem vesz új bútort. Imádja a természetet, ami meg is magyarázza a helyválasztását. Kifejezetten bírja a színeket, tétovázás nélkül festi át évente a nappaliját. Most tart a 7. változatnál… Főállásban gasztro, lifestyle, esküvői fotós és videós, szabadidejében fáradhatatlan bütykölőként és lelkes emlékgyűjtőként írja le magát.

Szerző: Szabó Eszter

Bálint egyszerűen nem bír egyetlen egy dolgot csinálni, és amibe belekezd, azt rendkívüli szenvedéllyel csinálja. Végignézve az eddigi pályáját, meglehetősen klassz dolgok kerültek ki a kezéből. A fotózás mellett Nem Mind Lom néven DIY blogot írt, mert ezermester nagyapjától nem csak barkácsolni tanult meg már kiskorában, de a kézműves tevékenység örömét is neki köszönheti. A bloggerkedést felváltotta a hivatásos fotózás, de azóta már van egy kis asztalosműhelye is. Wind & Beer néven manufakturális keretek között készít bútorokat egy barátjával. Saját tervezésű, tölgyfából készült székük – a Folly Arborétumtól az Istvándy Borbirtokon és a Loftalkásomon át Zebegényig – számos vendéglátóhelyen megtalálható.

„A fényképezőgépem nélkül nem megyek sehova.”

Hogy lett fotós a multis srácból?
Igazából Ditta Régiből újat című, első könyvének a fényképezése adta meg hozzá a löketet, bár már előtte is sokat fotóztam. Művészeti általános iskolába jártam, ahol hagyományos technikákkal dolgoztam, a fotózás azért fogott meg, mert gyorsabban lehet így képet alkotni, mint a többi technikával. Végül elkanyarodtam a művészeti területről, mérnök-közgazdászként végeztem, és hat évig dolgoztam a termeléstervezés, logisztika területén. Mellette már fotóztam és csináltam a blogot. Ebben az időben már annyira besokalltam a multis környezettől, hogy folyton a váltáson járt az eszem. Hála Istennek, pont akkor jött Ditta megkeresése, ami el is indított ezen az úton.

Mi lett a blogolással?
A Nem Mind Lom volt a feltöltődés a számomra a napi multis pörgés után. Szükségem volt arra, hogy valamit csináljak, alkossak a két kezemmel. Kicsit terápiás jellege volt az irodában töltött idő után. Akkor indultak Magyarországon a DIY blogok, és nagyon megfogott az új műfaj. Tetszett a stílus és a tartalom, kifejezetten vártam az új posztokat. Aztán kitaláltam, hogy én is csinálok egy ilyet, mert az írás is könnyen ment. Szerettem blogolni, én is benne voltam A Nagy DIY könyvben, de már nincs kapacitásom rá. Ugyanúgy átfestek egy bútort, vagy csinálok egy ajtóból akasztót, de már nem írok róla a blogra. A Facebookra teszem fel a fotóimat a házról és a kertről.

Mit jelent számodra a lakberendezés?
Számomra fontos, hogy a közeg, amiben vagyok, harmonikus, kellemes, megnyugtató és szép legyen. Más otthonát nem tervezném meg, de az foglalkoztat, hogyan alakítják ki különböző emberek az életterüket. Kezdetben az újrahasznosítás a kreativitásom kiélésének a terepe volt csupán, aztán ahogy jobban beleástam magam a témába, már a fenntarthatóság gondolata is fontossá vált. Nem dobok ki semmit, ami odabentre nem jó, felhasználom a kertben.

„Általában jellemző rám, hogy fejben tervezek. Ha elmegyek valahova, és nem tetszik a látvány, fejben teljesen átalakítom. Amikor néznek rám kérdően, hogy miért nem beszélgetek, elmondom, hogy épp átrendezem a házukat…”

Hogy kerültél Magyarpolányba?
Idevalósi vagyok. Zalaegerszegen születtem, és három vagy négy éves voltam, amikor ideköltöztünk. Pestre és Győrbe jártam egyetemre aztán Ajkán dolgoztam, de vissza akartam jönni. Nagyon szeretem ezt a kis zsákfalut itt a Bakonyalján! Ahogy a szüleimnek, nekem is fontos a nyugalom, a természet közelsége, de én még a faluból is kiköltöztem. A szőlőhegyen vettem házat, minél messzebb az emberektől. Az elhelyezkedése és a kilátás mellett az arányai tetszettek meg, viszonylag jó állapotban volt, és a kertje is megfelelő méretű.

Milyen munkákat kellett elvégezni, ahhoz hogy beköltözhess?
Hiába volt jó állapotban, én belül teljesen nulláztam. Minden burkolatot és vakolatot levertem, majd fölhúztam egy kis előszobafalat, meg egy kis pultot az alsó szinten, valamint kibontottam a födémet, és a tetőteret beépítettem alvókuckónak. Nagyon szeretem a hangulatát. Mindent én csináltam, egyedül a tetőszerkezetet készítette ács és a villanyszereléshez hívtam szakembert, mert ezek komolyabb szaktudást igénylő munkák voltak.

Egy ház felépítése nem egy DIY feladat, amit blogokról, youtube tutorialokból meg lehet tanulni. Honnan szerezted meg a szükséges szakismereteket?
Sokat kérdeztem olyan ismerősöket, akik az adott szakmában dolgoznak, és alaposan utánanéztem mindennek. Én szigeteltem a tetőteret, de gipszkartonoztam, burkoltam, parkettáztam, vizet szereltem, festettem is… Nyilván van egy csomó dolog, amire egy szaki azt mondaná, hogy Jézus Isten!, de alapvetően azért minden jól sikerült.

Amikor először beléptél, azonnal láttad, hogy milyen lesz berendezve?
Mielőtt megvettem, úgy jöttem ide, hogy mindent lemértem és otthon berajzoltam, hogy mi hova fér el. Addig nem is akartam dönteni, amíg nem láttam, hogy meg tudom-e csinálni belőle azt, amit szeretnék. Nem nagy tér, át kellett gondolnom, hogy azokat a funkciókat, amelyek számomra szükségesek, bele lehet-e valahogy préselni. De azért van pár dolog, ami folyamatosan változik. A bútorok rendszeresen cserélődnek és évente átfestem a falakat. Most is azt tervezem, hogy két héten belül új színt kap a nappali.

Van egy stílus, amin belül mozogtál a berendezés során?
Nem igazán. A ház külsejénél tudtam, hogy szeretném megtartani ezt a falusias, szőlőhegyes vonalat. Nem akartam, hogy kiugorjon a környezetéből. Belül már nem voltam ilyen szigorú, szóval ott tombol az eklektika. Sokféle stílust vegyítettem. Indusztriális stílusú például a saját készítésű rézcsövekből készült állólámpa, a falusias vonalat képviseli a fa mosdótál, ami eredetileg mosóteknő volt. A kanapé modern, a komód régi…

A berendezés hogyan formálódott?
Ahogy mondtam ebben nincs állandóság, szerintem ez például a tizenkettedik lerakóasztalom, de tuti, hogy nem az utolsó! Az egyik ismerősöm tetőbontásából megmaradt gerendáiból, pallóiból ütöttem össze. A környéken már mindenki tudja, hogy én mindenféle régi dolgot gyűjtök, és szólnak, ha akad valami nekem való náluk. A komódom is úgy került ide, hogy a faluból rám írt egy srác, hogy tűzre dobná, ha nem kell nekem. Lecsaptam rá, lefestettem, és azóta használom.

Szeretek nézelődni, de vásárolni nem szoktam bolhapiacokon. Nagyon divatosak lettek, ezért gyakran túlárazottak. Már nem igazán arról szólnak, ami az eredeti funkciójuk, hogy a feleslegessé vált dolgokat más majd szeretettel felhasználja, hanem hogy a lehető legnagyobb legyen az eladásból származó haszon. Én inkább kisebb falusi csoportokban nézelődöm, szerencsére már felteszik a régi darabokat, nem dobják ki automatikusan azt, ami már nem kell. Nálunk is van kifejezetten a szőlőhegyre koncentrálódó csoport. Garázsvásárt is szoktam szervezni, ahol cserélgetünk, vagy jelképes összegért adunk-veszünk. Ezenkívül, ha konkrétan keresek valamit, megnézem a Jófogáson vagy a Marketplace-en, tényleg nem veszek semmit újonnan. Nálam azért is változik a berendezés, mert könnyen elajándékozom a bútoraimat. Van egy cimborám, akinek a lakását gyakorlatilag az én levedlett cuccaimból rendeztük be.

„Elterjedt a faluban, hogy mielőtt kidobnának valamit, meg kell kérdezni engem. Legfeljebb majd én égetem el, nekik nem lesz vele gondjuk.”

Úgy tűnik, nem ragaszkodsz a tárgyakhoz. Van, amitől nehezen válnál meg?
Majdnem minden kicserélődött, mióta itt élek, úgyhogy valóban nem. Régen volt pár tárgy, amire azt gondoltam, hogy velük fognak eltemetni, de már nagyon könnyen megválok dolgoktól. Egy-egy kedvenc festményem van – főleg a saját képeim vannak a házban – de lehet, hogy még azt sem bánnám, legfeljebb festek újat. Nem vagyok gyűjtögető, magamra erőszakolok évente kettő-három alapos, mindenre kiterjedő szanálást. Két dolog miatt próbálom minimalizálni a körülöttem lévő tárgyakat. Egyrészt véges a ház befogadóképessége, másrészt, bár nagyon szeretek takarítani, nem bírom a sok biszbaszt. Az állólámpa maradt meg szinte egyedül mióta beköltöztem, nem tudom miért, mert amúgy annyira nem extra. Lehet, hogy lassan ennek is mennie kell…

Finom színeket választottál. Nem is mondanám meg elsőre, hogy ez egy pasi otthona. Szerinted van egyébként jelentősége, hogy férfias vagy nőies egy lakás?
Nem nagyon. Az enyém most épp talán egy cseppet feminin a lazacszínű fallal. Volt már sokkal maszkulinabb; egyszer feketére festettem, de volt sötétszürke is fekete kanapéval. Lelkiállapot kérdése az aktuális árnyalat, meg hogy épp ilyen hatás ér. Ha meglátok valamit, ami nagyon megtetszik, megpróbálom beépíteni az otthonomba. Az is előfordul, hogy mellényúlok. Nem is olyan régen beleszerettem egy téglavörös, kicsit marokkói hatású színbe. Felkentem, de még aznap este átfestettem. Hiába ment a bútorokhoz, valahogy nem volt az én tónusom, annak ellenére, hogy akkoriban odáig voltam érte. A festékek esetében nem ragaszkodom márkához, csak ahhoz, hogy nagyon jó állagú legyen. Nem maszkolok semmit, az éleknél és a sarkoknál ecsettel dolgozom. Olyan kell, amit jól tudok húzni. Inkább igyekszem precíz lenni, minthogy maszkolással menjen el az idő!

Türelmetlen vagy? Mindent azonnal meg akarsz oldani?
Igen, ha kitalálom, hogy kell egy polc valahova, akkor előbb vágom le, mint hogy megmérjem. Ha szerencsém van, akkor nagyobb és tudok belőle vágni, ha nincs, akkor újra kell terveznem. A festéssel is így vagyok; reggel fölkelek, hogy na jó, ezt most már így unom, beugrom a festékboltba, és estére egy helyiség ki van festve. Néha hátrány, hogy nem vagyok tervezgetős, de amúgy többnyire jól működik, amit kitalálok.

Mi volt a legnagyobb kihívás a házfelújításban?
Fura lesz, amit mondok, de mentális típusú volt. Teljesen a rabja lettem az építkezésnek. Minden gondolatom ekörül forgott. Alig aludtam, háromkor keltem, alig vártam, hogy mehessek. Folyton azon agyaltam, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Most már tudom élvezni, de amikor elkezdtem, akkora szerelem volt, hogy teljesen rápörögtem és túltoltam. Persze mindig adódik feladat, de megtanultam egyensúlyt tartani.

Mennyi idő alatt készült el?
Kora tavasszal vettem meg, és ősszel már beköltöztem. Elképesztő intenzív volt ez az időszak; napközben dolgoztam, este idejöttem, és késő estig csináltam, nagyon-nagyon szerettem ezt a folyamatot. A víkendházban pihenni vágyó szomszédaim ellenben annyira nem örültek, amikor este tizenegykor véstem, a hegy meg vitte a hangot…

Most, hogy kész a ház, nagyobb hangsúlyt kap a kert?
Egy háznál nincs olyan, hogy kész, mindig csinálni kell valamit. De valóban, mostanában főleg a kertben tevékenykedem. Ha van időm, akkor mindig kint vagyok. Nagyon élvezem a kertészkedést, próbálkozom egy kis konyhakerttel és többi díszkertes részt is kialakítottam a telken. Tudatosan figyelek rá, hogy ne váljak ennek is a rabjává, így abszolút tudom élvezni! Bár sokféle fotós munkám van, de az esküvők jelentik a fő profilt. Ennek van szezonalitása, olyankor folyamatosan dolgozom, de most tavasszal sokat tudok a kerttel foglalkozni. Ilyenkor a legjobb; kicsit dolgozgatok, kicsit a kertben vagyok. Tökéletes a balansz. Nagyon szeretek itt élni, és nincs tervben a költözés, de egyszer szeretnék majd egy nagyobb tanyát állatokkal, erdővel. A gazdálkodás is vonz, de még inkább, hogy ne legyen körülöttem senki. Nekem hatalmas szenvedés volt a budapesti élet. Csupán két évet éltem ott, Győrben fejeztem be az egyetemet, de számomra az sem volt élhető.

Van olyan tanácsod, amit szívesen megosztanál a tapasztalataid alapján?
Szakmai tanácsot nem adnék, mert nem vagyok szakember. De azt mindenképpen javasolnám, hogy azokat a munkákat, ami nem okozhat életveszélyt, nem statikai vagy biztonsági kérdés, azokat csinálja meg az ember magának. Régen faluhelyen a férfiak, de gyakran a nők is értettek a gletteléshez, meszeléshez. Amellett, hogy olcsóbb, sokkal jobban becsüli és jobban is kötődik az ember ahhoz, amit a saját két kezével csinál. Szerintem ez jobban számít, minthogy a fal teljesen derékszögben álljon vagy teljesen sima legyen (az a szakiknak sem mindig megy – a szerk.).

Szerinted attól válik otthonná valami, ha benne van a kezed munkája?
Számomra igen. Nyilván mindenkinek mást jelent az otthon fogalma, és nem akarok senkit minősíteni, de ha lenne 150 millióm, és egy generálkivitelező építene belőle egy mai kornak megfelelő, tökéletes házat, nem gondolom, hogy a sajátomnak tudnám érezni. Az, hogy fizikailag benne vagyok a létrehozásában, felerősíti az érzelmi kapcsolódást.