Házprojekt: elkészült a kerítésünk
Éveken keresztül hatalmas dilemmát okozott nekem a kerítés-kérdés. Szerencsére volt idő végiggondolni, de még így is nehezen született meg a döntés. Nem volt mindegy milyet választunk, se látványban, se árban, mert kb 70-80 méterről van szó hála a dupla-sarok teleknek, és ez csak az oldalsó/hátsó kerítés, az utcafront még hátra van…
Szerettem volna régi beton vasúti kerítést, ilyet:
De nem tudtam szerezni, pedig még MÁV-os szálakat is megmozgattam, illetve az is kiderült, hogy ezek a régiek annyira rossz állapotúak már, hogy törnek darabokra. Újonnan is gyártanak még ilyen elemeket, pl itt, de ezek nem tetszenek, pont a lényeg hiányzik róluk, a patina, hogy régi, kicsit ütött-kopott, mohás, stb.
A másik alternatíva az egyszerű fa léckerítés volt. Próbáltam barátkozni a gondolattal, hogy jó a sima drótháló is, majd befuttatjuk növényekkel, de ez több okból sem működne. És bár nem szeretném teljesen elbástyázni magunkat azért olyan megoldást kerestem, ami a dróthálónál jobban takar.
Sok-sok fa kerítés inspirációt gyűjtöttem és jártamban-keltemben is lestem a kerítéseket. Mint sok más esetben, most is a lényeg a részletekben rejlik. Amit biztosan tudtam, hogy nem szeretnék hagyományos léckerítést, azaz zártszelvényre bumszli csavarokkal felerősített vastagon lazúrozott lécek. Ezzel ki lehet kergetni a világból, márpedig 10-ből, 9,8 fa kerítés ilyen. Ugyanígy nem bírom a szélezetlen deszkából készülteket.
Alaposan tanulmányoztam az inspirációs képeimet:
Ezekből világosan látszik, hogy a kerítések karakterét a vastag oszlopok adják meg, ezek inkább már gerendák… Azt tudtam, hogy egyenes kerítést szeretnék és ne legyen teljesen zárt, se nagyon sűrű a lécezés. Akácból szerettem volna a tartósság miatt, de egyrészt akác, mint faanyag beszerezhetetlen, másrészt, ha mégis, aranyárban mérik. Nem a legjobb megoldás, de így maradt a fenyő.
A kerítéskészítő nem igazán értette az elején, hogy mit akarok. Semmi lábazat meg kő vagy vas oszlop, zártszelvény, hanem minden fa és még csavarozni sem szeretnék, hanem szegelni, ja meg lazúrt sem akarok rákenni. Hamar rám hagyta a dolgot, látta, hogy nincs értelme vitázni…
Kérdés még a színe. Az biztos volt, hogy nem kenegetjük különböző fa árnyalatúra, a fehér az egyetlen, ami tetszik, de ezt elvetettük, mert 70 métert festegetni, javítgatni pár évente, az gáz és mivel hosszú „túl fehér” lett volna, soknak éreztem. Maradtam a natúr vonalnál, leginkább az a fa tetszik, ami természetes módon beszürkül. Tudom más küzd ez ellen, de nekem ez legszebb:
Épp ezért most teljesen natúr maradt a kerítés, reményeink szerint max jövő tavaszra (de talán már őszre is) elveszti ezt a friss, sárgás színét a fa és majd akkor jöhet a színtelen, kültéri olaj védelemként. Az olajat is kell néha újrakenni, de legalább nem pereg le, mint egy festék és nem kell csiszolni. Tavaly ősszel kitettünk a kertbe pár párnafát, azok most tavaszra már szépen beszürkültek. A futók egyébként csavarozva, a lécek csak szegelve vannak, aprófejű rozsdamentes bognárszeggel, itt sem a huzalszeget használtuk, ahogy a hajópadlónknál sem, mert ronda és nagy a feje.
Az oszlopokat viszont valamivel védeni kell a földben, ezeknek a földbe eső részét bitugéllel kentük le jó alaposan, egyébként betonozva vannak az oszlopok. Aztán Miki (My Mood Wood) javasolta nekem, hogy kicsit feljebb is kéne kenni, mert a fa leginkább ott fog tönkremenni, ahol találkozik a földdel, plusz ott a földről visszaverődő víz is. Úgyhogy futottunk még egy kört, körbe maszkolószalagoztuk az oszlopokat jó 15 cm-rel a föld felett és ott is lekentük őket. Meg kellett barátkoznom a látvánnyal, de egyébként nem vészes, a növényzet nagyrészt majd eltakarja, illetve később, ha beszürkül a fa, még kevésbé lesz feltűnő.
Van pár apróság, amit elszúrtunk, leginkább én, pl egy részen túl magasak az oszlopok, magasabbra lett hagyva, mint ahogy eredetileg terveztem, mert féltem, hogy túl alacsony lesz, na hát ezt nem kellett volna, úgy lett volna jó, ahogy eredetileg kiszámoltam. Illetve a futók helyét bemarattam az oszlopba, mert jobban tart és látványra is szebb, viszont ezt a kerítésesre bíztam és kicsit távol kerültek egymástól, a felső jöhetett volna 5-10 cm-rel lejjebb, úgy arányosabb lenne az összkép.
De mindent összevetve, nagyon tetszik és szeretjük a kerítést, jó kinézni az ablakon és ezt látni 🙂
*****
Házprojekt: elkészült a lépcsőnk!
Házprojekt: fehérből színes falak
Házprojekt: a kültéri lépcső – hogyan válasszunk burkolatot?