Bizonyára mindenkinek ismerős és a legtöbben utáljátok a festőhenger mintákat a falon. Ilyenkor általában nagyiszagú lepukkant belvárosi lakások, öreg vidéki házak vagy málladozó falú bérházak lépcsőházai ugranak be.
Mára szinte teljesen kiment a divatból a festőhenger használata, pedig egykor hatalmas népszerűségnek örvendett. Kialakulása feltehetőleg annak köszönhető, hogy akik nem engedhették meg maguknak a drága textiltapétákat, olcsóbb megoldást kerestek, a mintás gumihenger pedig kiváló alternatívának bizonyult.
Igazán nem értem miért szűnt meg az érdeklődés irántuk, hiszen az évtizedek folyamán a minták is követték a közízlés alakulását. Ma beszerezhetünk régi hengereket a vaterán és egyéb netes aukciós oldalakon, ám mivel ezek régiek, sokuknak a gumija már repedezett, hiányos…
Találtam egy remek leírást, hogyan készíthetünk házilag ilyen hengert.
A lényege, hogy kell valami műanyag vagy PVC cső (megteszi egy régi porszívó csöve, vagy vehetsz műanyag lefolyócsövet, stb.), egy alkoholos filc, forró ragasztó és ehhez való ragasztópisztoly.
A mintát meg is tervezheted, vagy netről nyomtass ki valamit. Végtelenített mintát használj, vagy ha ismétlődős, akkor ne legyen túl nagy, hogy a hengeredre ráférjen. Rajzold rá a csőre, majd a ragasztópisztoly segítségével rajzold át. Itt vigyázz, hogy ne legyen túl vékony a ragasztócsík, mert ha nem domborodik ki eléggé, akkor nem fog szépen kijönni a mintád. Valamint azt is vedd számításba, hogy szabad kézzel készíted, tehát nem lesznek tökéletesek a vonalak, mintha gép csinálta volna.
Ha megszáradt, gyurmába nyomva kipróbálhatod, így könnyen láthatod, hol kell még igazítani a mintán.
Saját véleményem szerint, alkalmas lehet erre egy sodrófa is, ehhez nyilván olyan ragasztó szükséges, ami fához való, így nem kell még nyelet is varázsolni a hengernek, használhatod a sodrófáét.
A készítés pontos menetét itt találod.
Kicsit elkezdtem nyomozni a festőhengerek után, hamarosan újabb posztban beszámolok, mire jutottam…
*****
