2024. június 23.

A Dunakanyar legizgalmasabb nyaralója

Aki követi Wein Kriszta lakberendező Napi szemtorna nevű oldalait vagy blogját, minden részletét ismerheti a család leányfalui nyaralójának. Az extra ötletekkel, fantáziadús megoldásokkal teli kisház rengeteg inspirációt adott a követőinek. Sorozatunkban most annak apropóján meséli el Kriszta a Doboz sztoriját, hogy számukra épp véget ért a története. Pár hónapja eladták és belevágtak az új nyaralójuk felújításába, aminek alakulásáról folyamatosan beszámol majd ezen az oldalon az Otthonkommandó olvasóinak.

Szerző: Szabó Eszter, fotó: Wein Krisztina

Mi a Doboz története?

Még a nagyszüleim vásároltak telket Leányfalun, és gyerekkorunk óta az egész család itt tölti a nyarakat. Egy nagy családi közös telek hátsó részében állt ez a kis betonyp ház. (A betonyp a 70-es évek újítása volt az építőiparban. Fenyőfából, cementből, vízből és vegyi anyagokból álló építőipari alapanyag, cementkötésű faforgácslapként is ismert. Időtálló, jól ellenáll az időjárásnak. Rendkívül kemény, rovar- és gombaálló, nehezen éghető. Különböző típusházak is készültek belőle, ma is népszerű a könnyűszerkezetes házak esetében.) A kb. 30 négyzetméteres kis típusházhoz az édesapám a 2000-es években hozzárakott még egy kis házat, így növelte kb. 45 négyzetméterre.

Miről kapta a nevét?

Olyan érzés volt benne lenni, mint egy dobozban, hisz nincs alapja, nincs normális fala, tehát ez egy luxus sátor volt gyakorlatilag, ami kinézetre sokkal többet mutatott. Voltak ugyan térhatároló falak benne, de pozdorjából.

DIY paradicsom

Amikor Krisztáék megörökölték, elkezdték felújítani, magukra szabni a házat, de egy osztatlan közös tulajdonú telken nem csinálhatták szabadon azt, amit akartak. Sem lebontani, sem bővíteni nem lehetett, azzal főztek, amijük volt. Nem volt szigetelve, és nem érte volna meg a ráfordítást. Ezért kezdték el DIY módszerekkel feltuningolni, hogy úgy növeljék a használati értékét, hogy nem költenek rá túl sokat.

Miben változott ház?

Befedtük a teraszt. Ez volt a legnagyobb beruházás, amivel nyertünk egy plusz 15 négyzetméteres kültéri nappalit, amit esőben és napsütésben egyaránt remekül tudtunk használni. Gyakorlatilag ott töltöttük az életünket, maximálisan megérte.

„Mindig mérlegelni kell a költéseknél, hogy egy ház használati értéke milyen mértékben nő a tervezett beruházásnak köszönhetően. Ha egy kicsit magasabb költség, de a használati érték jelentősen emelkedik, akkor érdemes áldozni rá.”

Eredetileg is volt benne konyha, hálószoba, nappali és fürdőszoba, de mindegyik nagyon pici alapterületű. Az átalakítás során a konyhából csináltak vendégszobát és a nappaliba rakták át a konyhát, amit egy ilyen extra parapetfallal választottak el. Nagyon kicsi lett így a konyharész, (1,60 cm széles csupán), Kriszta alapvetően minden ergonómiai szabályt felrúgott, mert ekkora helyre, elméletben nem lehet beszuszakolni egy konyhát. Ám az adottságok felülírták az elméletet. Számukra tökéletesen működött ez a minikonyha.

„Fel kell mérni, hogy mik az igényei, főzési szokásai a konyhát használó lakóknak, és azoknak a szempontoknak kell megfelelnie az adott helynek.”

A konyhából lett vendégszobában az volt a dilemma, hogy megtartsák-e az ajtót vagy csináljanak ablakot belőle. Végül úgy döntöttek, hogy kettévágatják az ajtót. Így mindkét funkciója megmarad, és közvetlenül ki lehet menni a kertbe. Angliában ismert ez a megoldás, de nyilván csak olyan helyeken tud működni, ahol a hőszigetelés nem kardinális kérdés. Érdekes egyébként a technikája – és ezért érdemes asztalos barátokra szert tenni –, merthogy nem vízszintesen van elvágva, hanem sréhen. Tehát becsukva fedésben vannak.

„Már gyerekkoromban tudtam, hogy jól jön később egy asztalos barát!”

Hogyan találtatok szinte mindenre valamilyen DIY megoldást?

Mi ebben a férjemmel nagyon egyformák vagyunk, Mindkettőnk hobbija a barkácsolás. Nálunk alapvető, hogyha valamit csinálni kell, az az első gondolatunk, hogy hogyan tudjuk mi magunk megoldani. Nyilván a dekoros múltamból is fakad, de igazából mióta együtt vagyunk, mindent mindig mi csinálunk. Ha kell, elmegyünk a falig, olyan dolgokat is megcsinálunk, amit más „normális” ember nem.

Jó példa rá a konyhai parapetfal. Az egyértelműen egy bungee jumping volt, aminek nem tudták, hogy mi lesz a vége, csak belevetették magukat. Jött a gondolat, hogy abból építsenek falat, amijük otthon van. Régi nyílászárók, redőnytokok, fiókbelsők… Az ilyen tetriszezéshez kell egyfajta öntudatlan magabiztosság, hogy az ember elhiggye, hogy a végén biztos jó lesz.

„Sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani, de nem az volt a cél, hanem, hogy a meglévő dolgainkat használjuk fel. Ha az alapanyag adott, és az ember költségkímélő módszert szeretne, akkor muszáj beizzítani a fantáziáját, és több energiát belefektetni a megvalósításba. De számunkra felszabadító örömforrás, amikor beindul a kreativitásunk.”

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy kész a Doboz?

Sose. Mivel nekünk a hobbink a folyamatos barkácsolás, nem az a helyzet, hogy amikor valami kész, beleültünk, használjuk, hanem elkezdődik a hümmögés, egymásra nézés, hogy mit lehetne másképp… Kinek mi a hobbija, ugye? Van, aki fut, van aki főz, mi meg állandóan szétszedjük, lefestjük, összerakjuk a dolgokat.

Egyébként a konyha változott a legtöbbet. A változást az is indokolta, hogy alapvetően azok a bútorok kerültek bele, amelyek még az apukáméké voltak. A bőven nagykorú darabokat átraktuk, átfestettük, új fogantyút, új munkalapot kaptak, a felső szekrényből álló lett. Amikor kicsit megkopott, újrafestettük. Tehát állandó változásban volt, csak a bútor lett benne egyre öregebb.

A fürdőszoba is sokat formálódott, mert natúr és fekete-fehér hangulatra szerettem volna váltani. Lefestettük a csempét, a fa megjelenést a mosdó mögötti lambéria adta. A padlóra egy ipari, retró körmintás gumipadlót raktunk, ami nem csak vizuális geg, hanem praktikus választás, mert a házban mindenhol hajópadló van, ami nem bírta a vizet. Ez a gumipadló jól fektethető volt a fapadlóra, mert kellően rugalmas a mozgásához. Tökéletes megoldás volt, és nagyon jól nézett ki.

Out of the box gondolkodás level100

Bármit csinálnak Krisztáék, abból indulnak ki, hogy miből lehet megcsinálni. Tök mindegy, hogy az egy munkalap, padlóburkolat, stb. Nem arra fókuszálnak, hogy mit ajánlanak a piacon adott kérdésre, hanem, hogy mi alkalmas rá.

„Például ezek az ipari padlók szerintem nagyon jól néznek ki, iszonyú strapabíróak, ár-érték arányban pedig kiválóak. Ráadásul különleges megjelenést adnak. Egyébként egy extravagáns ízlésű ügyfelemtől jött az ötlet, aki a fürdőszobája falát akarta burkolni vele, márvánnyal kombinálva. Imádok ilyen bevállalós ügyfelekkel dolgozni.”

A mosdótál is jó példa erre a gondolkodásmódra. Kellett egy kis mosdó, de nem lehetett kapni ekkora méretűt, csak olyat, ami nem tetszett nekik. Elkezdett Kriszta gondolkodni, hogy mi az, ami olyan alakú, mint egy mosdó? Egy tál. És mi az, ami olyan strapabíró, és házi módszerrel ki tudják fúrni a lefolyó helyét? A bambusz. Bírja a vizet, és nem buknak sokat anyagilag, ha nem válik be, mert kb. 4000 forintba kerül. Ez nem nagy összeg a kísérletezésre. Lekezelték csónaklakkal, amitől még tartósabb lett. A mosdószekrény pedig egy éjjeliszekrény volt korábban. A szélessége és a magassága pont jó volt, de a mélysége nem, úgyhogy levágták a kellő méretre.

Amikor az ember felújít, vannak dolgok, amiket magától értetődőnek vesz, pedig nagyon kell a rugalmasság és az „out of the box” gondolkodás. Amikor a régi konyhát bontották, lehetetlen volt leszedni a pozdorjáról a csempét, napokig szenvedtek vele hiába. Végül Kriszta gondolt egyet és lelambériázák vízszintesen az egészet. A plafon csúnyán megsüllyedt, de nem akartak kínlódni a kiegyenlítésével. Egy vitorlaponyvát feszítettek ki felülre és a lambériával zárták le a széleit. Kriszta akart valami vizuális geget, amitől jól fog kinézni, ezért felül egy fekete csíkot festettek a lambéria tetejére, amit öntapadós vékony fekete csíkkal kereteztek.

„A szegés jellegtől, sokkal minőségibb lett az összhatása, olyan mint a Chanel-kosztümök jellegzetes paszpólja.”

Az átalakulás fázisai

A nappali részből egy bizonyos fázis után leszedették a mennyezetet. Ezekre a dobozházakra jellemző, hogy papundeklivel vagy pozdorjával lezárják a mennyezetet. Így nem elég, hogy a falai dobozszerűek, még a belmagassága is nagyon alacsony. Arra gondoltak, hogy ha legalább a nappaliban megnyitják a plafont, egészen más érzést kelt. És valóban, a „gerenda” látványától sokkal jobb hangulata lett a térnek.

A vendégszobában megoldották a kérdést a vitorlakifeszítéssel, a hálószobában belambériázták a mennyezetet és a hátsó falat. A fürdőszobában pedig lefestették feketére.

„A fekete azért is remek szín, mert benyel minden hibát, gyakorlatilag nem látszanak a szintkülönbségek.”

Végül kihozták a közlekedőbe is a feketét, és lehozták derékmagasságig, hogy kupolaszerű megjelenése legyen. Kriszta szokása szerint lefestette félig az ajtót is, és ezzel a kamuflázs nem csak szellemes vizuális geggé vált, hanem térnövelő hatást is kelt.

„Az emberek félnek a feketétől, hogy összenyomja a teret, meg sötét lesz. De minden attól függ, hogy hogyan használod. Jól megfogja a szemet egy fekete felület, ami mellett minden más nagyon világosnak tűnik. Attól, hogy a mennyezet és az oldalfalnak egy része fekete, ütősen fehér lesz az alja és az oldalfala.„

Sok bútor nem volt ebben a kicsi térben, ami csupán azért érdekes, mert számukra pár hónapja véget ér a Doboz története, eladták és így nem kellett túl sok bútort átköltöztetni az új házba.

„Jól is jött tulajdonképpen az eladás, mert a Dobozból már mindent kihoztunk, amit lehetett, igényeltük az újabb DIY tennivalókat a férjemmel. Nyilván nem ezért került sor az eladásra, de izgalmasak és inspirálóak az új kihívások. Az új nyaralónk szintén faház, de komolyabb építmény, mert van alapja. Már összeállt a fejemben, hogy fog kinézni, és gőzerőkkel folyik a munka.”

Nem könnyű az elengedés

Ha az ember az egész gyerekkorát egyetlen helyen tölti, nem egyszerű továbblépni. De mivel az új ház csupán 500 méterre van a régi telektől, gyakorlatilag nem kell változtatni Krisztáéknak az életmódjukon, maradt az ismerős környezet és a régi barátok, ami segít. Ráadásul minőségi csere az új nyaraló, ami sok örömforrást kínál, akkor is ha felújítás időszakában azért van pár idegpróbáló pillanat. A következő részben már erről beszélgetünk.