2017. május 24.

Nálatok mindig ilyen rend van?

Pár napja kitettem a Facebookra egy képet, hogy nálunk sem áll mindig minden derékszögben, van két gyerek és ez pontosan meglátszik a lakáson is:

Már sokszor leírtam, de még nem elégszer, hogy az teljesen természetes, hogy ha a lakást fotózzuk, előtte elpakolunk, rendet rakunk. De, a kérdésre a válasz, hogy nálunk mindig rend van-e? Igen is meg nem is. Szeretem a rendet, de nem vagyok túlzottan rendmániás, azaz nem pakolok 0-24 a család után. Van amikor pár napig nem teszem a helyükre a dolgokat és kissé eluralkodik a káosz, ilyenkor bizony huzamosabb ideig tart rendet tenni. De alapvetően rend van, ami három dolognak köszönhető:

1.Mindennek megvan a helye, ezért sehol nem gyűlnek iratkupacok, és mindenféle halmok. Nem teszek el semmit jó lesz majd valamire alapon, már nem hordok haza lomokat, nem veszek felesleges cuccokat. Persze, néha én is elcsábulok és előfordul, hogy mellényúlok, de ilyenkor gyorsan túladok a nem kívánatos tárgyakon, legyen az ruha, lakberendezési tárgy vagy egyéb használati tárgy. Ahogy azokon is, aminek nincs helye vagy nem illik a lakásba. De a gyerekek által kinőtt babakocsi, autósülés és hasonlók is azonnal mennek az apróhirdetéses oldalakra, a ruhák pedig vándorolnak a barátokhoz. Sokkal tudatosabban és körültekintőbben veszem meg a dolgokat, mint akár 2-3 évvel ezelőtt.

A frissen bepolcozott mosókonyha, mindennek pontosan megtervezve a helye. Az ajtók még hiányoznak, de hamarosan részletesen beszámolok róla:

2. Tároló helyiségek! Az egy szem régi kredencen kívül nincsenek nagy szekrényeink. Na jó, meg a konyhaszekrényen kívül. Van 3 gardrób, és a mosókonyhában egy teljes falnyi beépített szekrény. Így a helyiségek szellősek, nincsenek telezsúfolva tároló bútorokkal. A polcok, vitrinek akkor mutatnak jól, ha tényleg csak olyan dolgok kerülnek ki, amelyek passzolnak egymáshoz, mutatósak és stílusosak. Ez nem azt jelenti, hogy pakoljuk tele őket dekorációval és bizbaszokkal. Én annak a híve vagyok, hogy a dekoráció és funkció járjon kéz a kézben, a szekrények helyett pedig tároló helyiségekben gondolkozzunk. A nappali szekrénysorokat betiltanám.

3. Nincsen sok cuccunk, nem vagyunk tele felesleges kacatokkal. Kellenek a dekorációk és a dísztárgyak, de mértékkel! Azok a lakások, ahol sok a csetresz, még akkor is rendetlennek néznek ki, ha minden a helyén van. Nincsen sok ruhánk! Túl vagyok több kör kíméletlen selejtezésen. A legnagyobb akkor volt, amikor Budapestről elköltöztünk, nem akartam semmi olyan magammal hozni, ami nem kell, nem fog illeni a Házba. Aztán selejteztem még egyet, amikor az albérletházból átköltöztünk tavaly a sajátunkba (ja meg félidőben a lomtalanításnál is kidobtunk jó pár dolgot, a menet közben eladogatott dolgokról nem is beszélve), végül pedig amikor itt elkezdtem a helyére pakolni a dolgokat. Ez utóbbi volt a legnehezebb, hiszen főleg olyanok maradtak, amelyektől nehezen váltam meg. Kiselejteztem például az emlékek-levelek dobozaimat – bizony, ezekben is vannak olyanok, amelyekhez nem fűzi az embert különösebb érzelem, csak általában automatikusan békén hagyjuk. Aztán megváltam a féltve őrizgetett egyetemi jegyzeteimtől, ez kb 30-40 nagy lefűzős mappát jelentett. És leselejteztem a könyveket is – erről azt gondoltam korábban, hogy szentségtörés, de miért legyenek a polcomon olyan könyvek, amik nem okoznak örömet és évtizedek óta senki nem nyitotta ki? Így is maradt könyv jócskán, és azóta se bántam meg, nagy megkönnyebbülés. Fél tonna lakberendezési újságot ajándékoztam el, amiket úgyse nézek át soha többet, azóta 3-4 havonta tovább adom őket másnak, mindig csak az aktuálisakat tartom meg még egy ideig. Leselejteztem az iratokat, egyesével átnézve. Például nem tettem odébb automatikusan a terhességi vizsgálatok mappát, hanem szépen végignéztem és kikukáztam nyolcvanhat laboreredményt. Megtartottam a kiskönyvet, néhány ultrahang felvételt és a zárójelentést. A többit minek? Sorolhatnám még hosszasan a sort, de szerintem pontosan érthető, hogy mire gondolok és biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernek több szekrénnyi felesleges cucca van otthon.

Ha nincs sok holmink, nem csak a lakás lesz szellősebb, könnyedebb, de mi is sokkal szabadabbnak érezzük magunkat!

Szóval a kevés cucc és a megfelelő tárolás kialakítása a kulcs! Ha egyedül nem megy, mert gyűjtögetős típus vagy, vagy fejben már most sorolod a kifogásokat, hogy nálad ez miért nem működik, akkor ajánlom a TárolásTan tanfolyamomat, ami pont ebben segít.

Hasonló bejegyzések

Iratkozz fel hozzám és mutatok egy tucat trükköt, amivel igazi otthonná teheted a lakásodat!

Hozzászólások

  1. Nagyjából osztom ezeket az elveket, de van két észrevételem.
    Nekem már nagyok a gyerekeim. Eljött egyszer az az idő, amikor azt mondták, hogy anya ne nyúlj bele a fiókomba, sőt be se menjek a szobába. Na a bajok itt kezdődnek. Hiába neveltem őket szó szerint úgy, ahogy leírtad, ők nem lettek ilyenek. Közelharcot vívok velük, hogy selejtezzenek. Meg a poszterek. Hiába nevelkedtek szép, “igényes”, szerintem harmonikus környezetben, mintha mégsem lenne rá igényük, telehányják a falakat. Most ez engem elkeserít, remélenykedem hogy ez csak átmeneti. És ez már nem is a kamaszkor. A nagyobbik már félig el is költözött, ráadásul művészeti egyetemre rá, épp most közölte, hogy szeretné, ha a szobája megmaradna ilyennek, mert így szeret hazajönni. Pedig úgy szeretnék magamnak egy jógázós, hobbiszobát. Nem tudom mi a helyes ebben a helyzetben. Na mindegy is, ez már nagyon személyes problémám. 🙂
    A másik dolog, hogy szerintem nem túl értékes tárgyakat is, legalább néhányat érdemes eltenni, mert jó elővenni húsz-harminc év múlva, hogy “ez még az én biciklim volt, vagy bugyuta játékom, de szerettem”. Én elraktam ilyen célból pár dolgot. A ti gyerekszobátokban is ha jól emlékszem a férjed gyerekágya van, és milyen jó, hogy megtartották.

    1. Amikor mi már nagyok voltunk a tesónkkal nekünk bármit lehetett a szobánkban. Olyan színűre festettük a falat, amilyenre akartuk és azt ragasztottunk ki, amit akartunk. Az a mi birodalmunk volt. Nyilván minimálisan majd próbálom terelgetni a gyerekeket később, de nem fogok beleszólni mit raknak ki. a rendet viszont megkövetelem, legalábbis így képzelem 🙂 Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha már kirepülnek és önálló életet kezdtek, akkor a te kényelmed a fontos és ha szükséged van plusz egy szobára, akkor alakítsd úgy a lakást. Félig felnőtt ember már, biztos meg lehet vele beszélni, hogy ez a te otthonod, te laksz ott napi szinten. Ettől lesz neki mindig hol aludni ha hazajön, de nevelted őket huszon-x évig, magad elé helyezted őket, most egy kicsit szeretnél a magad kedvére tenni 🙂 Ezzel érdemes megvárni esetleg azt az időszakot, amikor már ritkábban jár haza, nem alszik otthon hétvégén se.

Kövess az Instagramon is
@dittakrivarics