Borbás Renáta varázslatos kertjét, ami az Ozora Fesztivál helyszínét is adó Dádpusztán található, már bemutattuk. Arról is kaphattunk némi képet, hogyan élnek a hatalmas birtokon, ám most a szűkebb otthonukba is betekintést enged Renáta, ahol ugyanazt a filozófiát követték mint a kertben: élhető, a család igényeit kiszolgáló, praktikus terek, otthonos környezet, újrahasznosítás jellemzi a házukat. A helyiségekben tetten érhető a régi tárgyak és bútorok iránti rajongás, valamint Renáta kreativitása, egyedi látásmódja. Az külön tanulságos, hogyan mérlegelték, mit érdemes átalakítani, magukra szabni, miben ésszerű kompromisszumot kötni annak tudatában, hogy néhány éven belül új házba költöznek.
Közigazgatásilag Igar községhez tartozik a birtok, de az Ozora Fesztivál miatt szinte mindenki Ozorához köti. A birtokon belül a fesztiválcentrum perifériáján található a ház, egy domboldalban. Az épületet nagyon régen cselédházként használták, a téeszes időkben garázs, műhely, különböző jószágok ólja volt benne. A nagy léptékű parasztházban két háztartást alakítottak ki, Erzsi néni, Renáta anyósa is itt él, egy teljesen szeparált, külön bejáratú lakrészben.
A 130 négyzetméteres lakóterű, hosszú épület egyik végén van a központi rész a nappalival, étkezővel, konyhával, a túlsó végén pedig a varrósarkot is magában foglaló előszoba. A közöttük lévő folyosóról nyílik a három gyerekszoba és a szülői háló. Renáta szereti az elrendezését, mert logikus, áttekinthető és praktikus annak ellenére, hogy nem lakóépület volt eredetileg.
A ház bejárata egy utólag hozzátoldott szélfogóba nyílik, amire azért volt szükség, mert nagyon szeles a tanya, és itt tárolják a fűtéshez szükséges kb. egy hétre elegendő tűzifamennyiséget is, hogy ne kelljen naponta behordani odakintről. Két cserépkályha van a házban, ezzel fűtik az összes helyiséget. Minden szobában van egyébként inverteres klíma, amivel fűteni is lehet, de arra nemigen használják, nyáron viszont jól jön a hűtés.
Amikor Renáta összejött Árpáddal, a férjével, egyértelmű volt, hogy a tanyán kell lakniuk a fesztiválok miatt, de abban maradtak, hogy nyugodtan csináljon pár olyan apró változtatást a házban, amivel otthonosabbá teszi.
„Mindenképpen szerettem volna valahogyan jelölni az eredeti állapotot, ezért vannak ezek a fabetétek ott, ahol régebben falak álltak. Azt szerettem volna, hogyha a gyerekek később kérdezik, hogy milyen volt régen, meg tudjam mutatni és minket is emlékeztessen.”
„ Egy picit folyamatosan alakítgattunk a házon, de úgy nyúltunk hozzá, hogy ne költsünk rá túl sokat, viszont szeressünk itt lakni. Öt éve készen állnak ugyanis az új ház tervei, de először a Covid miatt álltunk le két évre, azóta pedig a fesztiválok viszik el minden időnket. Szerintem egy otthon hangulata, atmoszférája a benne lakók lelkének a lakmuszpapírja, ami oda-vissza működik. Ha rendben van a környezeted, az rád is hat, mert jobban érzed magad benne, illetve hogyha te nem vagy jól, akkor az látszik a környezeteden is. Azért várom már, hogy a másik házban ott tartsunk, amikor már komolyabb esztétikai kérdésekkel foglalkozhatok.”
Renáta úgy fotózta a házat, ahogyan élnek benne. Nem cserélt párnát a nappaliban, nem pakolt el túlzottan, próbált életszerű hangulatot bemutatni. A használati tárgyakon kívül sok hangulati elem is van, amiket szívesen is fotóz, látszik, hogy nagyon figyel a részletekre. Ettől lesz igazán személyes és otthonos egy tér. A ház nincs tele sem dizájntárgyakkal, sem drága megoldásokkal. Nem történtek nagy beavatkozások, például simán ráburkolták a kerámiára a laminált napot, nem törték fel előtte. Jó példa arra, hogy egy meglévő, adott térből jól átgondoltan, kisebb beavatkozásokkal mi mindent ki lehet hozni.
„Sokan gondolják, hogy csak akkor lehet hangulatos az otthonuk, ha mindent átalakítanak, pedig ez nem igaz. Egy csomó mindent el lehet fogadni, és nagyon sok apró dolog van, amivel javíthatunk az adottságokon. Nekem sokat segítettek ebben az Otthonkommandó kurzusai. Ha valaki a nulláról kezd el egy otthont kialakítani, akkor pedig igazán sokat számít, ha végigcsinálja ezeket a tanfolyamokat.”
A bútorok kiválasztásánál az volt a legfőbb szempontjuk, hogy amit sokat használnak, az legyen nagyon kényelmes. Ilyen a nappalit uraló kanapé. Számos tárgyat szerzett be Renáta fast fashion áruházak home részlegéből, ezek nagyon jól működnek együtt a régi darabokkal.
Nagyon sok tárgyuk van a gyerekeknek a nappaliban is, könyvek és társasok, amelyek miatt kicsit kaotikusnak tűnhet a látvány, mert nem rejtették ajtók mögé. Renáta nem bánja, hogy szem előtt vannak, sokkal életszerűbb így. Meghatározó elem a nappaliban a korábbi garázsajtó befalazásával létrejött vakablak. Itt kaptak helyet a szívüknek legkedvesebb tárgyak, amiket szeretnek a látóterükben tartani, de féltik őket a gyerekektől, ezért kerültek védettebb, biztonságosabb helyre, de mégsem egy vitrinbe. Árpád édesanyja beutazta a fél világot, és minden útjáról hoz valami különleges darabot, de kapott helyet az Ozorán lomizott női portré a képkeretben.
„Az ozorai lomit imádom! A településen lakó romák, akik régen a búcsúkat járták, ügyesen felismerték, hogy van itthon igény a külföldről felvásárolt használt cikkekre. Sok ház udvarában alakítottak ki ehhez megfelelő tárolót, amelyekben funkcionálisan vannak elhelyezve a kerámiák, porcelánok, textilek, bútorok, játékok, kerti eszközök stb. Egészen különleges kincseket leltünk már itt, kicsi az esélye, hogy üres kézzel távozzon az idelátogató. Általában próbálok átgondoltan és tudatosan vásárolni, de van, amikor elengedem. A nappalinkban a szőnyeget is így vettem az ozorai lomiban. Eddig egy teljesen más hangulatú, hosszú szőrű, sztracsatella színű szőnyegünk volt, és akkor potom pénzért rátaláltam erre a kézzel csomózott mongol darabra. A barna kárpitozott lerakóasztal a kanapé előtt is tipikus impulzusvásárlás volt. Egyszer vittem a gyerekeket az iskolába, és bementem egy útba eső használt bútorkereskedésbe Tamásiba, ahol megláttam, megvettem, de fogalmam se volt még, hogy hova fogom tenni.”
A falon lévő képek is vegyes képet mutatnak, van közöttük olyan, amit a legkisebb lányuk, Barka festett, és van, ami egy, a fesztiválon kiállító grafikus munkája. Replika, print, nyomat, festmény, grafika és fotó egyaránt megtalálható, a választásnál nem fontos, hogy színben vagy stílusban passzoljon, ha megtetszik, talál helyet számára valahol. A kék komód fölött például egy olyan csendélet van, amit az édesanyja kapott a nyolcadikos ballagására. Apropó, komód; Renáta szerint minden konyhában kellene egy ilyen sokfiókos komód. Minden apróság elfér benne és nagyon jól rendszerezhető. A gyertyáktól a sütőformákon át a virágmagokig mindet itt tart.
A konyha is átesett egy kisebb ráncfelvarráson. Renáta nem csak átfestette a régi konyhabútort, de bontott gerendákat is beépített, ami felbukkan az egyik gyerekszobában, az előszobában, sőt a nappaliban egy lerakó is készült belőle.
„Még a kertes interjúban meséltem, hogy volt egy rossz állapotú épületünk, a régi magtár, aminek a gerendáit bontás után felhasználtuk. Szeretem a meghatározó hangulatát, szerintem otthonosságot adnak a térnek ezek a patinás részletek. Amellett praktikusak is ezek a lerakó részek, tehát dekorációként és tárolóként egyaránt remekül beválnak.”
Szembeötlő a vajszínű kihajtható zsalugáter, ami a fesztiválszezonban a folyamatos kapcsolattartáshoz elengedhetetlen CB rádiók töltőhelye, de számos fűszert is itt tárolnak, hogy rendezettebb látványt nyújtson a konyha.
A zárt felső szekrényeket nyitott polcra cserélték, sokkal légiesebb látványt kelt. A vizuális megjelenés és a praktikum egyaránt fontos szempont volt a döntésben, csak olyan használati tárgyakat tartanak elöl, amiket nap mint nap használnak. Sok helyet spórolnak azzal, hogy nincs se mikrójuk, se vízforralójuk, mindent a gáztűzhelyen melegítenek, a hűtő pedig a folyosón található.
„A késtartómat a konyhapulton a férjem csinálta születésnapomra. Ugyanabból a régi gerendából készült, mint maga a polc. Régi szegeket ütött bele az aljába, azokon áll. A lócát újonnan vettük, én festettem és vaxoltam. Tárolós az ülőfelülete, szárazanyagokat, lisztet, tésztát tartok benne.”
Ahogy a kertjében, úgy a lakóterük kialakításában is próbál tudatos lenni Renáta, de néha azért itt is győz az ösztönössége. Például nemrég érkeztek ezek az étkezőszékek teljesen random módon hozzájuk. Az állítható magasságú fehér szék pedig a gyerekszéket váltja ki. Barkáé, és bármilyen kopott, nem engedi lecserélni. Úgy került hozzájuk, hogy a Covid alatt teljesen üres volt a fesztivál területe, és nagyon sokat sétáltak arra. Benéztek a színpadok backstage-ébe is, ott találták, az egyik stage manager széke lehetett. Tavaly, amikor egy 80 fölött járó híres goa DJ eljött zenélni a fesztiválra, de már nem tudta állva végigcsinálni a bulit, ezt a széket adták oda neki. Elmentek megnézni, de utána visszahozták, mert teljesen hozzánőtt a családhoz, mindannyian nagyon szeretik valamiért.
„Egy fantasztikus DJ-től kaptam, aki minden évben jön Ozorára zenélni, és már házat is vett a környéken. Ez egyébként több zenészre is igaz. Szóval neki nem kellettek ezek a székek, a férjem pedig úgy gondolta, hogy örülnék neki. Szoktak így váratlanul érkezni az életünkbe különböző tárgyak, amelyek aztán meghatározzák a hangulatot. A zöld fotel például szintén egy kedves ismerősünk szanálásának eredményeként került ide.”
Száraz- és friss virágból egyaránt gyakran készít látványos kompozíciókat Renáta. Ez a fotel melletti kompozíció két esküvői dekoráció volt, mert szokott ilyen feladatokat vállalni. Már hónapokkal előtte elkezdték gyűjteni hozzá a növényeket.
A házaspár három lányt nevel. A két nagyobb, Eszter és Csenge Árpád első házasságából származik, a legkisebb, Barka közös gyerek. A három gyerekszoba mindegyike tulajdonost váltott nemrég. Régebben Barkáé volt a legkisebb szoba, ami most Eszteré lett, ő a legnagyobb lány, tizenhét éves, neki a nagymamájánál, Erzsi néninél is van szobája, ezért elég volt neki itt a legkisebb. Itt a legmeghatározóbb a régi gerendákból álló beépítés.
Eszter helyére költözött az ötödikes Csenge. A zsályazöld falra különböző árnyalatú mintákat rajzolt a kreatív anyuka.
Csenge szobáját pedig a most elsős Barka kapta. A halvány búzasárga fal tetejét hullámokkal díszítette Renáta és kis „freskókat” is elkezdett festeni az ablak köré, amihez sima fehér falfestékbe kevert temperát használt. Mindegyik lánynak ígért saját motívumrendszert, de még nem készült el vele. Az ABC-s fali szőnyeget pedig egy itt fesztiválozó kedves hölgy készítette és azért hagyta itt, mert nagyon jól érezte magát.
Ám hiába a saját szobák, mindig kint vannak és mindent a konyhaasztalon csinálnak a tanulástól a kézművességen át a társasozásig.
A szülői háló sokkal nyugodtabb, színtelenebb, egészen más atmoszférájú, mint a többi helyiség. Azt gondolhatnánk, hogy tudatosan alakult így a pihenés színtere, de nem így történt. Régebben az egész házra ez a színvilág volt a jellemző. Annyi tudatosság van benne, hogy a házaspár tényleg csak aludni jár ide, semmilyen elektronikai eszköz nincs bent a kis lámpán kívül. Még a telefont sem viszik be ebbe a helyiségbe.
„Az az igazság, hogy a nappaliban a színesebb dolgok, mint a szőnyeg vagy a székek és a többi tárgy random került ide az elmúlt két-három hónapban. Szóval mi nyitottak vagyunk rá, csak a hálónk eddig még nem került sorra. A nagy festmény helyére szívesebben tettem volna egy klassz keleti szőnyeget, viszont annyira jó áron lomiztam Ozorán, és maga a keret is csodálatos, hogy emellett döntöttem. A falszínt és a falikarokat már hozzá választottam.”
A falipanelt szintén saját maga készítette Renáta. A növényekkel pedig kicsit behozza a kinti környezetet a belső terükbe.
A folyosón lévő kis zöldre festett komódban tartják a díszesebb tálakat, amit csak akkor vesznek elő, ha vendégeik érkeznek. Régi családi darab, ami egy kisebb kitérő után már lefestve került vissza hozzájuk. A zöld számos helyen visszatérő szín a különböző helyiségekben.
„Építészként azt hittem, hogy sterilebb, letisztultabb otthonban élek majd, de kiderült, hogy sokkal nyitottabb vagyok a színekre. Mondják rám azt is, hogy rendmániás vagyok, pedig ha megnézed, nincs túl szigorú rend, csak átláthatóan és rendszerezetten tartom a tárgyainkat.”
Ahhoz képest, hogy tanyán élnek és nagy helyük van, azt gondolhatnánk, hogy rengeteg jószággal élnek együtt. Valóban van a birtokon 40-50 birka, sok baromfi, meg szamár, póniló és nyuszi, de az elmúlt öt évben kifejezetten ellenálltak, hogy az otthonukba beengedjenek valamilyen állatot. Renátában fogalmazódott meg, hogy szeretne egy kutyát. Mondogatta a férjének, hogy mennyire jó lenne, de mindig felmerült, hogy ez mekkora felelősség, mennyi időt és energiát igényel, amelyekből a fesztiválszezonban nagyon kevés van. Az a három hónap valóban iszonyú intenzív számukra, olyankor tényleg minden mást el kell engedniük. Így éveken át lebeszélték magukat róla.
„Aztán az egyik kollégánk tacskójának kiskutyái születtek, és az informatikusunk ebből az alomból befogadta a legkisebbet. A férjem óvatlanul azt mondta, hogy hm, ezt a léptéket még én is el tudnám viselni… Két kölyök maradt, akik ekkorra már félévesek voltak, és a gazdájuk sok mindent megtanított nekik, így nem kellett a szobatisztasággal sem bajlódni. Szóval beleültettem Árpád fülébe azt a bizonyos bogarat. És ahogy a lakberendezés bizonyos részében is tök tudatosak vagyunk, de van, amiben bedobjuk a gyeplőt, ez történt a kutyakérdésben is, egyből kettő, Lujza és Aranka érkezett a családba.”
Kint és bent is van helyük. A nappaliban a mögöttük lévő pad az étkezőben volt korábban. A szélfogóban lévő fekvőhelyen alszanak éjszaka, de egyébként mindig ott vannak, ahol a család többi tagja.
Mivel eléggé toldott-foldott ez a kis házikó, Árpád úgy gondolta, hogy lebontják, ha majd átköltöznek az új házba, de annyira hozzánőtt a szívükhöz, hogy végül megtartják a gyerekeknek. Náluk a változás a biztos pont, folyton kitalálnak valamilyen fejlesztést a birtokon, most épp egy fürdőtavat építenek, aminek az élményen túl a locsoláshoz hozzájáruló esővízgyűjtés, az épülő ház hűtés-fűtésének a segítése is a funkciója lesz. Ezzel a fenntarthatóságot szem előtt tartó gondolkodással reagálnak a környezetükben a klímaváltozással járó negatív hatásokra.
Renáta szerint valamilyen szinten mindenkinek a maga döntése, hogy milyen otthont teremt magának. Tetszhet egyszerre akár több stílus, a kulcs az alapok jó lerakása és az egyensúly megteremtése. A falak színét, a párnák huzatát, a kép keretét könnyedén megváltoztathatod, akár fillérekből is, valamint átrendezheted a bútoraidat, ha nem érzed komfortosnak a kialakítást. Az a fontos, hogy a nem vagy csak nagyobb időbeli- és költségráfordítás árán megváltoztatható dolgok, mint például a nyílászárók, a csap és egyéb kiállások helye, a lámpák kiosztása, a megfelelő magasságú munkapult kialakítása stb. átgondolt és jól tervezett legyen.
Fotó: Borbás Renáta
LELŐHELYEK
IKEA: nappali polcok, franciaágy, gardróbszekrény, szürke komód, konyhai nyitott polcok
XXXLutz: kanapé
Gaál használt bútor, Tamási: barna puff, Barka ágya, Csenge asztala, étkezőasztal
Antikvitás, Igar: sok fiókos kék komód, belső zsalugáter a konyhában, nappali lerakó asztal
Ozora lomi: nagy üveg gömb a nappaliban, kristálycsengő, nappali szőnyeg, állólámpa
Lócaműhely Kft., Vácegres: lóca
H&M Home: párna huzatok, szülői háló falikar
Reserved Home: ágytakaró szülői háló
JYSK: nappali függöny
Annie Sloan festék: lóca: Olive, konyhabútor: French Linen, bejárati ajtó: Pemberly Blue
