Na a mai napon másodszor futok neki ennek a blogbejegyzésnek. Kis híján agyvérzést kaptam, amikor az utolsó simítások előtt oldal behal, minden elérhetetlen és azóta sem működik. Sokat írtam és részletesen, de nem bírom rávenni magam, hogy még egyszer ugyan úgy leírjak mindent.
Életemben először terveztem-gyártottam-kiviteleztem-szereltem esküvői dekorációt, mégpedig az egyik legjobb barátnőmnek, nászajándékba. Amit lehetett mi magunk készítettünk és ez bizony rengeteg meló volt. Zászlófüzér készítő szakköröket tartottunk, de festettünk táblákat, kaspókat és befőttes üvegekből mécsestartókat varázsoltunk. Nem csak a dekoráció készült sk, de az esküvői torták (Blanka és Zsófi), a meghívó (Barbi) és a világítás (Laci) is a barátok kezét dicséri. A közös dekoráláson túl megszámlálhatatlan este Férjjel pom-pomokat és „köröket” gyártottunk.
Pillanatképek az előkészületekből. Készül a 60 méternyi zászlófüzér:
És a mécsesek, táblák, kaspók:
Amellett, hogy nagyon élveztem minden fázisát a folyamatnak, bármily meglepő egy csepp rossz érzés is társult a sok jóhoz. Ez pedig abból fakadt, hogy nehezen barátkoztam meg a gondolattal, hogy sok ember sok munkája ennyire tiszavirág életű legyen, alig 24 órát létezzen. Ezt persze sokszorosan kompenzálta az, ami a legjobb érzés volt: hogy Zizi és Tomi (az ifjú pár) megbíztak bennem és még ha nem is tudtak mindent elképzelni, elhitték nekem, hogy jó lesz:)
A dekoráció felszerelésére nem volt túl sok időnk, ezúton is köszönöm Férjnek, a tesómnak, Dórinak, Reginek és Ákosnak a közreműködést. És ahogy az lenni szokott – hiába az aprólékos tervezés – a váratlan dolgok miatt némi módosításra kényszerültünk. Mert nem gondoltuk volna, hogy a sátrat fordítva (90 fokkal elfordítva) állítják fel és a lámpák is oda kerültek, ahova én a dekort szántam.
Néhány szó a koncepcióról: Zizi és Tomi nagy kirándulós, nem sokkal az esküvő előtt fejezték be a Kéktúrát (1128 km). A helyszín is a Kéktúra egyik állomása, a törökmezői turistaház lett:
A másik fő irány a fesztiválozás volt. Szeretünk fesztiválozni. Ezért nem csak hangulatban törekedtek erre, de karszalag nélkül senki sem mulathatott:
A fesztivál feelinghez hozzá tartozik a hamburger is, így ez sem hiányozhatott az étlapról:
Gondolom sejthető, hogy a dekoráció se egy puccos-elegáns vonalat követ. A színvilág kiválasztása nem okozott túl nagy gondot, az ara ruhatárához és a pár lakásához hasonlóan ez is a rózsaszín, pink, zöld vonalat követte. Bár Zizi az elején nem nagyon örült neki, nem engedtem abból, hogy egy kis fehér is legyen, mert az jót tesz a színeknek.
Az első létrára mászás:
és a második:
alakul:
színtelenül:
színesen:
A fényfüzér Laci munkája:
borongós-esős:
Kész és a dj is befutott:
Az eső is elállt:
Egy fesztiválon elengedhetetlenek az eligazító táblák:
És az üres sátor megtelt emberekkel:
és sötét lett:
és még sötétebb:
És másnap reggel, enyhe fejfájással küzdve nekiálltunk leszedni azt, amit egy nappal korábban nagy gonddal feltettünk. Ez gyorsabban ment.
Már csak egy maradt hátra: sok-sok boldogságot még egyszer Zizinek és Tominak!
*****