Egyre inkább megy ki a divatból a burkolatváltók, beltéri küszöbök használata, mert egyrészt esztétikusabb ugyanazt a burkolatot végigvinni a tereken, hogy ne törje meg a látványt, másrészt a burkolatváltást igyekszünk láthatatlanná tenni. Ám van, amikor elengedhetetlen és kifejezetten praktikus a használatuk. Nézzük, mikor van rá szükség, és milyen megoldások közül választhatunk?
Küszöbök
Talán meglepő, de előbb használtak az emberek küszöböt, mint ajtót. Az volt a célja, hogy megvédje a lakóteret attól, hogy a különböző rágcsálók, csúszómászók be tudjanak jönni. Ezért elég magasra építették: bokától lábszárig ért a védőléc. Amikor az ajtó megjelent, erre a lécre ültették rá, hogy elkerüljék a por és a levegő beáramlását. Tulajdonképpen most is ezek a bejárati ajtó esetében a legfontosabb funkciói:
1. Tisztaság: megakadályozza, hogy a kosz bejusson a házba.
2. Szigetelés: a huzat elkerülése.
3. Biztonság: jó záródás esetében nincs támadható rés, nem lehet kiemelni a keretéből az ajtót, így véd a betörés ellen.
Miből készülhet?
A régi, gerébtokos ajtók esetében a küszöb sokáig valamilyen keményfából készült, tölgyból vagy kőrisből. A belterekben nyíló ajtók küszöbét pedig bükkből. A tartósabbak fémvasalást kaptak. Sokáig jellemzőek voltak a rézzel borított típusok, de a rozsdamentes acélból készült borítások azonban még hosszabb életet biztosítanak a küszöbnek. Az alumínium tömeges felhasználásával elterjedtek az aluküszöbök. Az általános méretekkel rendelkező küszöbök a szabványok alapján 2-2,5 centiméter magasak, könnyen átléphetőek. A vizes helyiségekben – ilyen fürdőszoba, mosókonyha – a vízhatlan és a szilikon tömítéssel ellátott küszöb tudja megakadályozni, hogy a víz átszivárogjon. A nyitott teraszoknál a biztonság és a vízzárás érdekében telepítik. Zártak a teraszok, ott egyedi döntés kérdése, hogy mi a fontosabb: a tökéletes szigetelés és légzárás, vagy a zavartalan térkapcsolat.
A küszöbök új generációja
A legújabb innovációt az automata küszöbök jelentik. Egyes típusait magára az ajtóra szerelik, más típusait utólag szerelik fel a már beépített ajtóra. Nagy előnye, hogy jelentősen csökkenti az áthallást és a zajterhelést.
Burkolatváltók
A burkolatváltó profilok célja a különböző burkolati anyagok csatlakoztatása. Függetlenül attól, hogy a magasságuk azonos vagy eltérő, a megfelelő profillal esztétikusan eltüntethetők a dilatációs hézagok, és eltakarhatók a burkolatok közötti szintkülönbségek.
A faburkolatok esetében ráadásul figyelembe kell venni az anyag hőmérsékletkülönbségtől vagy nedvességtartalomtól függő lehetséges alakváltozását is. Előfordul, hogy ugyanaz a burkolat folytatódik, a felület dilatációja (térfogatváltozása) miatt mégis ezt a megoldást kell alkalmazni. Dilatációs rés hiányában az anyagok (például a beton) tágulásából eredő feszültség a burkolat felpúposodásához vezethet, míg az anyagok zsugorodásából származó feszültség repedést eredményezhet. Ezért meghatározott szakaszonként dilatációs réseket, mozgási hézagokat kell létrehozni a fogadóaljzat kialakításakor. A rések felett a burkolatot is meg kell szakítani, amit valamilyen igényes megoldással el kell rejteni, hiszen a praktikum mellett fontos az esztétikai tényező is az eltérő burkolati anyagok találkozásánál.
A profilokat két csoportba sorolhatjuk:
1. Szintkiegyenlítő profilok, melyek elsődleges célja a magasságbeli szintkülönbségek áthidalása.
2. Egyszintű profilok, melyek pedig az eltérő burkolatok közötti átmeneteket képesek eltüntetni.
A burkolatváltó profil rögzítése a burkolás során ragasztással történik, ám gyakran csak a burkolást követően látható, hogy hol szükséges az alkalmazása. Az utólag letett burkolatváltó rögzíthető csavarozással, dübelezéssel vagy ragasztással.
Tipp: Ha tehetjük, törekedjünk a padló kialakításakor arra, hogy a különböző burkolatok egy szintbe kerüljenek. A szintkülönbség problémáján nem igazán segítenek a profilok, mert bár áthidalják és eltakarják az illesztést, nem szép és balesetveszélyes is, ha a kétféle padlóburkolat nincs egy szintben.
A burkolatváltó profilok kiváltása
Parafa – Faparketták, hajópadlók találkozásánál elegáns megoldás, ha parafa kerül közéjük, amit színezni is lehet. Engedi szűkülni és tágulni a két oldalán lévő különböző vagy azonos melegburkolatokat, és egyáltalán nem emelkedik ki a padló síkjából, ellentétben a burkolatváltó sínekkel.
Szilikon – Hidegburkolatoknál többnyire a fuga vagy a burkolat színével azonos, esetleg ahhoz hasonló színű szilikont használunk a dilatációs rések kitöltésére, a rugalmassága miatt.
Fuga – Ha nincs szükség dilatációs résre két különböző hidegburkolat találkozásánál, a legjobb megoldás, ha csak fuga kerül közéjük, mert így tökéletesen belesimulnak az enteriőrbe.
