2024. július 27.

Hallgatói otthon: Káosz-eklektika a szivárvány alatt

Zsuzsinak és Attilának nem voltak vidéki gyökerei, sőt Attila még csak nem is kertes házban nőtt fel, mégis szinte azonnal beleszerettek mindketten ebbe a budai agglomerációban található 100 éves sváb házba. Pedig nem kis kihívásokat tartogatott már első látásra is, hát még amikor a csontvázak kezdtek kihullani a szekrényből!

Szerző: Szabó Eszter, fotó: Boncz Zsuzsi

Ahogy beszélgetni kezdek Zsuzsiékkal, úgy tűnik, mintha a világ legsimább építkezésén lennének túl. Nem tűnnek stresszes párnak, minden feszültség és indulat nélkül, sztoikus nyugalommal mesélik a „horror” sztorikat, innen is tudhatom, hogy tényleg otthonra leltek ebben a régi házban, ami maximálisan kárpótolja őket a kezdeti nehézségekért. Minden sarkáról magával ragadó lelkesedéssel és szeretettel beszélnek.

Feltűnt egyébként, hogy a hallgatói otthonok bemutatásának sorában ők már a többedik pár, akik irigylésre méltó harmóniában csinálták végig az építkezés vagy felújítás gyakran idegtépő időszakát. A többiekkel együtt Zsuzsi és Attila is megcáfolja azt a tapasztalatot, hogy mennyire próbára teszik a kapcsolatokat az ilyenkor előtérbe kerülő habitusban, ízlésben vagy stresszkezelésben jelentkező különbségek. Szóval, aki most vág bele, annak jó hír, hogy határozottan van remény! [Ditta megjegyzése: ez nem véletlen! A titok kulcsa, hogy ők sok időt és energiát tettek bele, mind a tanulásba, előre tervezésbe, felkészülésbe. Ennyi :)]

2016 karácsonyán vették meg ezt a nagyon rossz állapotban lévő házat, amibe másfél év múlva költöztek be. Az utcára merőleges, 30 méter hosszú épület első kétharmad része 100 éve épült kőből, a hátsó része pedig az ötvenes években téglából. A terepemelkedés miatt a három egység nem kapcsolódott építészetileg, hanem csak egymáshoz voltak toldozgatva. Az utcafront egyharmadában éltek a korábbi tulajdonosok, a középső részen nyeregtető alatt állt egy nyitott gazdasági épület, hátul pedig egy udvarról nyíló, önálló kis lakrész volt.

Hogy mi volt az, amibe szinte első pillanatra beleszerettek, arról így mesélnek:

Zsuzsi: A III. kerületben laktunk, amikor fölmondta a tulajdonos az albérletünket. Olyan helyet kerestünk, ami lehetővé teszi, hogy mindkettőnk családjához viszonylag hamar el tudjunk jutni. Szeretjük a természetet, van két kutyánk is, ezért kertes házban gondolkodtunk. Nem sokat nézegettünk, rögtön beleszerettünk ebbe a településbe, ráadásul amikor ezt a házat megnéztük, megláttunk egy szivárványt az égbolton, amit én biztató jelnek vettem.

Attila: Jó adottságokkal rendelkezett a ház, a telek pedig szép panorámával. A középső harmadba azonnal beleláttuk a nappalit a vele egy térben lévő konyhával. Az első nagy feladat azonban a szigetelés megoldása volt. Ez volt a legnehezebb és legdrágább része a felújításnak. Amikor a szomszédos ház épült, ezt az épületet támfalnak tekintették, és ahogy feltöltötték a kertet, a házunk hátsó része gyakorlatilag két méter magasan a föld alatt állt, emiatt vizesedett a fal. Egy régi kőfalakra szakosodott, műemlék épületekkel is foglalkozó cég szüntette meg a nedvesedést. Sok időbe telt a száradás, még azután is nagyon magas volt a páratartalom, amikor beköltöztünk. Ezzel a gonddal azonban tisztában voltunk vásárláskor, de aztán számos olyan problémával szembesültünk, amire nem számítottunk. Sorban estek ki a csontvázak a szekrényből. A kémény mellett szétrohadt a fa födém, építkezés közben kiderült, hogy nincs alapja a háznak…

Zsuzsi: Voltak pillanatok, amikor úgy gondoltuk, hogy sosem érünk a végére! De nem bántuk meg, hogy megvettük, mert már első pillanatban megláttuk benne a fantáziát, és egyébként is sokkal inkább szerettünk volna egy régi házat felújítani minden nehézségével együtt, mint újat építeni.

Az épületek közötti 60 centis kőfalakat átvágták, hogy átjárható legyen az egész, a közepét pedig körbefalazták a nappalihoz. Így alakult ki a 117 négyzetméteres lakótér és 20 négyzetméteres tornác.

Nem volt egyszerű funkcionálisan kitalálni a keskeny és viszonylag hosszú házat. A nappali-konyha-étkező kialakítása után, az első harmadban, a tornácos részen kapott helyet a hálószoba, az előszobából nyíló kis félszoba, valamint az utcafronton lévő fürdőszoba. A hátsó harmadban pedig egy kis irodát rendeztek be az ingatlanokkal foglalkozó Attila számára, egy WC-vel az előtérben. Ebben a részben lesz egy kis műhely is Zsuzsi kreatív tevékenységei számára, mert a kereskedelemmel foglalkozó feleség számos hobbit űz a festéstől a fotózáson, kárpitozáson és a bútorfestésen át a kerámiázásig.

Attila: Együtt terveztük meg a beosztását, nem vettünk igénybe szakember segítségét. Az én építészmérnöki végzettségem és Zsuzsi remek érzéke elég volt hozzá.

Zsuzsi: Már régen követtem Ditta oldalát, amikor elkezdtük tervezni az otthonunkat. Először a konyhatervezés tanfolyamot vettem meg, és aztán később, tulajdonképpen amikor már készen voltunk, a TárolásTant, a dekorációs tanfolyamot és a kerteseket, mert a ház mögött van három magaságyásunk. 20 évvel ezelőtt elvégeztem ugyan egy lakberendező tanfolyamot, de egyrészt régen volt, másrészt nagyon alapdolgok voltak benne. Az Otthonkommandós tanfolyamok sokkal jobban belemennek a részletekbe. Hogyan csinálj helyet, hogy számold ki, mennyi helyre van szükséged, hogyan dekorálj stb. Bár sosem dolgoztam lakberendezőként, sokféle kreatív dolog érdekel. Az otthonunk berendezésébe az összes hobbimat bele tudtam vinni.

Káosz-eklektika sok személyes tárggyal

És hogy miként teremtették meg ezt a sajátos, semmilyen stílusba nem beleerőszakolható berendezést, amit Zsuzsi viccesen káosz-eklektikának hív? Attila Zuglóban nőtt fel egy társasházi lakásban, de amikor építésznek tanult a főiskolán, számos építészeti elemet kellett gyűjteniük, és nagyon megszerette a tradicionális népi építészetet. Az értékek megőrzése fontos maradt számára. Zsuzsinak sincs személyes kötődése a vidékhez, már az édesanyja is Budapesten született. Budán egy polgári házban töltötte a gyermekkorát. Nem is kedvelte a régiségeket, csak később fordult az érdeklődése ebbe az irányba.

Annak ellenére, hogy teljesen más stílusú otthonban éltek korábban, sok olyan elemet használtak, ami az autentikus miliőt erősíti. Nemcsak az életforma hanem a vizuális környezet szempontjából is nagy váltás volt a költözés, de szerencsére hasonló a házaspár ízlése, nem jelentett gondot a berendezés.

Zsuzsi: A berendezés attól is ennyire személyes, mert rengeteg bútor, kép, kiegészítő maradt rám a nagyszüleimtől, szüleimtől és Attila is számos darabot hozott az előző életéből. Nagyon jó rájuk nézni, számos kedves emlék köt hozzájuk. Kicsit telített tőlük a lakás, de mi így szeretjük.

Attila: Azért én jobban el tudnám engedni a dolgokat annak ellenére, hogy néha még most is eljárunk „lomizni”. A szemembe húzom a baseball sapkát, hogy ne ismerjenek meg, és nekivágunk. Hihetetlen, hogy milyen jó és értékes dolgokat lehet találni!

Zsuzsi: Igen, nekem van erősebb érzelmi kapcsolódásom a legtöbb holminkhoz. Tulajdonképpen ez egy önismereti folyamat, pontosan tudom, hogy dolgom van az elengedéssel, az emberi kapcsolatok szintjén is. Nem megy könnyen, hiába néztem végig Ditta Tárolástan és Dekorációs tanfolyamát. Arra jó volt, hogy rámutasson, mennyi mindent kellene kiselejteznem, de ezen az úton még nem mentem végig. Már tudom, hogy mit kéne csinálnom, de még sokat kell fejlődnöm.

Zsuzsi rengeteg blogot olvas, és az Instagramon is sok tematikus oldalt követ, amelyek folyamatosan inspirálják. Sok ötletet használt fel belőlük. A gerendára dobott Thonet szék azonban saját poén, de rengeteg egyéb egyedi megoldás is született.

A zöld zsalugátert a férje szerezte, , egy XII. kerületi villaépület bontása során hozta el, más kidobásra ítélt tárggyal együtt. A cserépkályha is innen származik. Az ajtó bekerült az ágy mögé hangulatos dekorelemként, a kályhát újrarakták és prímán funkcionál.

Attila: A cserépkályha ontja meleget, de kevésbé hatékony itt a sarokban. Nem ide terveztük, hanem a nappali közepére, de nagyon magasra kellett volna felépíteni a kéményt, ezért lemondtunk róla. Ennek az elgondolásnak az emlékét őrzi a cementmintás hidegburkolat a nappali közepén.

Az előszobában egy régi, fémvasalatos pinceajtó takarja a mély gardróbszekrényt. Nagyon hosszú volt az előszoba, mögé került be a bojler is. A fekete színt Wein Kriszta munkássága inspirálta, Zsuzsi követi a lakberendező Napi szemtorna című blogját is.

A fűtést eredetileg norvég elektromos fűtőpanelekkel oldották meg, de ez időközben drága fűtésmóddá vált. Inverteres hűtő-fűtőklímákkal – melyeket napelemek táplálnak – egészítették ki a cserépkályhás fűtést. Ezen kívül nem sok kompromisszumot kötöttek. Inkább megvárták, amíg meglesz a pénzük arra, amit kitaláltak. Például ragaszkodtak a fa nyílászárókhoz, mert ehhez a házhoz ez való, inkább lemondtak valami másról helyette.

A nappaliban fontos szerepet kapnak a könyvek, ami egyúttal az atmoszférát is meghatározza. Ritka látvány a mai otthonokban ekkora könyvtár, ráadásul Attila irodája is tele van velük. A rengeteg szakmai, művészettörténeti album egy része apai és nagyapai örökség, de a házaspár is folyamatosan gyarapítja a gyűjteményt.

A hangulatos látványhoz a sok szobanövény is hozzátartozik. Zsuzsit a bécsi Hundertwasser-házban lévő kávézó inspirálta, ami tele volt növényekkel. Lenyűgözte a vasszerkezetű üvegtető, a nagy belmagassággal és a rengeteg lecsüngő növénnyel. Ezt a dzsungelszerű érzést akarta megjeleníteni az otthonukban.

A természet más módon is felbukkan a házban. A konyhában egy vastag faágon lógnak a konyhai eszközök, amit Zsuzsi az erdőben talált séta közben. Lecsiszolva, leviaszolva extra látványt nyújt a munkapult felett. De számos egyéb apróságot találunk Zsuzsi kreativitásának bizonyítékaként a kerámiáktól a festményekig.

Sok mindent felhasználtak a régi házból is, igyekeztek minél több költség- és környezetkímélő kreatív megoldást találni. Például az étkezőasztal fölötti gerenda is ilyen, amire a három sárga lámpa van rögzítve, egy részen láthatóvá tették az eredeti kőfalat az előszobában és egy régi falszakaszt a dolgozóban.

A nappalival és az étkezővel egy térben lévő konyhában úgy tervezték az ablakot, hogy legyen természetes fény és kilátás a mosogató mögött. Az asztalt az eladó hagyta itt, a tálalót Attila hozta magával, mindkettőt nagyon szeretik.

Az IKEA-s IVAR polcok eredetileg Zsuzsié voltak, már többször átfestette őket, most is egy új színben gondolkodik, mert imádja a színes dolgokat. Így lett sárga a tévé alatti komód is, ami fölött a saját festménye látható.

A hálószoba előtti átjáróban lévő gardróbszekrény rejti a házaspár ruhatárának jelentős részét. A két zöldre festett régi szekrény nem is lenne elég minden holmi számára. Annie Sloan krétafestéket használt hozzá Zsuzsi.

Az új funkcióknak megfelelően átrakott, bontott téglafalat pedig hígított mészfestékkel festette le. Ezt a felületet alkalmazták az előszobában is. Az ajtók fölötti fa áthidaló gerendák szintén a ház régies hangulatát hozzák vissza.

A fürdőszobában szintén átrakták a falat, emiatt esik furcsa helyre a mennyezeti rozetta. Korábban ott volt az utcafronti szoba plafonjának a közepe. Egy vizuális geggel oldották meg a szokatlan látványt.

Ez lett Zsuzsi kedvenc helyisége a kristálycsillárral, gyalupaddal. Utóbbit Csepelen, az azóta már bezárt Antik Sziget nevű helyen látták meg, és szinte azonnal kitalálták, hogy ebből legyen a mosdópult. Jó állapotban volt, csak le kellett kezelni olajjal. A Vácon szerzett zománckádat kívül-belül átfestették.

A moziszékek viszont Attila kedvencei, amelyekre régóta vágyott. Nem csak jól néznek ki, de helytakarékosságuk miatt kifejezetten praktikusak az előszobában. Zsuzsi a saját születésnapjaik dátumával tette személyesebbé a régi szerelmespárok neveivel telekarcolt fabútort.

Zsuzsi: Azért is szeretjük a régi tárgyakat, mert lelkük van, el szoktunk gondolkodni, hogy vajon mit tudna mesélni egyik-másik? Többre értékeljük az egyedi, nem ritkán meghökkentő, poénos, játékos darabokat, mint a tömegcikkeket.

Kerti örömök

Amikor 2018 nyarán végre beköltöztek, még nem volt kész sem terasz, sem a tornác a téglaburkolattal. A kertet csak a következő évben kezdték el kialakítani. A nappaliból a szomszéd nem túl szép látványt nyújtó, nagy tűzfalára láttak rá, elsőként ennek a megszüntetésére kerestek megoldást.

Attila: Kitaláltuk, hogy azon a falon alakítjuk ki a teraszt. Megbeszéltük a szomszédokkal, így most a nappaliból erre a csodaszép, növényekkel teli részre látunk. Nem probléma átsétálni, ha kint akarunk vacsorázni.

Ezután került sor a kert kialakítására. Elbontottak egy utcai kő kerítésoszlopot, abból lett a tereplépcső, és a kerti csapot is ezzel rakták körbe. A három terepszint közötti különbség mindenhol 60-70 centi, ezeket hidalták át a lépcsőkkel, és ehhez igazították a kertet is. A ház mögötti részt kevésbé használják, hiába csodálatos a panoráma onnan, a magaságyásokat építették oda.

Zsuzsi: Az udvar most kezd élni a sok növénnyel, meg a vadszőlővel. A telepítésben nem voltunk nagyon képzettek, a kertészetben kértünk tanácsot a szakemberektől. Aztán elkezdtem ebben is Dittát követni, meg több kert tematikájú oldalt. Növény csereberével gazdagodik a zöld környezet, de anyukámtól is elhoztam pár fajtát, valamint a szomszédból és családtagoktól is kaptunk növényeket.

Attila: Nagyon hangulatos a vadszőlőnk is. A házra is felfuttatjuk, mert szeretjük a látványát.

Kitartás és türelem

Ez a legfontosabb tanácsuk a felújítási munkálatokkal kapcsolatban.

Attila: Minden alkalommal, amikor építkeztem, megfogadtam, hogy soha többet! Én, aki a munkám kapcsán gyakran járok építkezésekre, azt gondoltam, csak meg tudom ugrani, de sok minden nem rajtam múlt. Úgyhogy aki most nekilát, főleg egy régi ház felújításának, számoljon vele, hogy bármi előfordulhat. Velünk például az is, hogy bontás közben itt hagyott a kőműves… és csak egyre nőttek a kiadások. A mi költségünk is bőven meghaladta az eredetileg tervezett összeget, ezért a festést és egyéb munkálatokat hozzáértő családtagjainkkal közösen csináltuk. Az hogy másfél év alatt elkészült a ház, jelentősen múlt azon, hogy minden időmet és energiámat erre szántam. Szerencsére csak negyedórára laktunk innen, jöttem, amikor csak kellett. És persze gyakran kellett.

„Mihály és bandája felvonul”

Minden momentumot meg akartak örökíteni, ezért scrapbook szerű felújítási naplót vezetett Zsuzsi, amibe az alaprajztól a rom-szelfiig sok fontos emlék bekerült. Leírták a ház sztoriját, hogy kerültek ide, a szivárvány jelet, beleragasztották az ingatlanhirdetést, helytörténeti érdekességeket, a kívánságlistát, a terveket. A különböző munkafolyamatokat is dokumentálták.

Zsuzsi: Jópofa játék volt közben, most pedig nagyon jó visszanézni, hogy honnan, hova jutottunk. Ha belegondolok, néha még ma is hihetetlennek tűnik az egész. És még vannak további terveink.