Hallgatói otthonok: Színezd újra, újra és újra!

Ipacs Éva pont olyan színes egyéniség, mint amilyen otthont teremtett maguknak az Eger melletti kis településen. Kreativitása többféle módon nyer teret magának. Hol egyedi hangulatú enteriőrjeiben, hol írásaiban közvetíti, és még ki tudja, hová fut ki az életpályája? Amellett, hogy a színek mellett a szavakkal is remekül bánik, vidámsága és humora is sodróan magával ragadó, pedig civil foglalkozása – a gyerekvédelemben dolgozik – viszonylag kevés okot ad a nevetésre.

Szerző: Szabó Eszter

Egyszerre indult be minden

Az írás már régen ott motoszkált Éva gondolataiban, de érdekes módon a festés adta meg a kezdő löketet hozzá. Egy időben azzal, amikor színesre változtatta a bútorait és a falakat, megszülettek a kis szépirodalmi szösszenetei, amiket azóta az Instagramra tesz ki a fotóihoz, és amelyeket nagyon szeretnek a követői. 

„Szerintem az egyharmaduk kifejezetten az írásaim miatt követ. Persze tartalmilag azért mindegyik kapcsolódik az otthon témájához. A férjem úgy hív viccesen, hogy Szabó Dezsőné, azt mondja, Az elsodort lakás lesz a könyvem címe”– mondja nevetve. (utalás Szabó Dezső: Az elsodort falu című művére – a szerk.)

A két vonal összeérése hozta, hogy mára lakberendezési cikkeket ír a HEOL-ra és újabban a Vidéki Élet online magazin szerzői között is megtaláljuk. Nem tudni, honnan jött a színérzék és az írói véna, hiszen senki nincs a felmenői között, aki ilyen indíttatással rendelkezett volna. Éva gyerekkora óta vonzódik a festményekhez, rengeteg művészeti albuma volt a szüleinek, amit nagyon szeretett nézegetni. A gyűjtőszenvedélye ide vezethető vissza, lehetséges, hogy a színpaletta magabiztos használata is ennek köszönhető?

A Lakáskultúrával kezdődött

Sok szál fut össze Éva lakberendezői útjában, hogy aztán minden összeálljon napjainkra. Anyukája szenvedélyesen gyűjtötte a Lakáskultúrát, amit ő már gyerekkorában is szívesen lapozgatott. Egy idő után ki is vagdosta azokat a képeket, amelyek megtetszettek neki, és beragasztotta egy kockás füzetbe. Hosszú éveken át gyűlt az inspiráció… Hol volt akkor még a Pinterest! 
És ez a füzet a mai napig megvan, így amikor pár éve náluk járt a magazin stábja, hogy befotózzák Éváék otthonát, meg is mutatta nekik. Kicsit mindenki elérzékenyült. Éva attól, hogy otthona megjelenik kedvenc újságjában, Darabos György, a fotós pedig a régi képei láttán. Micsoda klassz egybeesés, hogy pont ő készítette Éva otthonának a képeit is! A jó hangulatú fotózás, a stáb biztatása és a magazinos megjelenés erősítette meg abban, hogy érdemes lenne komolyabban is foglalkoznia a lakberendezéssel. Így történt, hogy az Otthonkommandó tanfolyamait már akkor nézte meg, miután kész lett a ház, majd később egy lakberendezési iskolát is elvégzett.

Színesen jobb

Tehát Éva minden előképzettség nélkül, saját ötletek alapján – először fehér alapokra helyezve – rendezte be a házat, ám ez nem tartott sokáig. „Azzal kezdtem, hogy átfestettem egy ajtót. Sokáig nézegettem az eredeti natúr fa színt, de nem tudtam kibékülni vele. Fogtam magam és zöldre festettem.”

Utána lavinaszerűen elindult a színesedés és jött a sok pozitív visszajelzés. A vendégségbe érkező ismerősök mindegyike elámult a látványos változásokat látva. Akkor fordult meg Éva fejében, hogy utána kellene néznie, mi is tulajdonképpen a lakberendezés? Ezzel a lendülettel megvette az összes Otthonkommandós tanfolyamot, amelyeket pár nap alatt, szinte egyhuzamban végignézett. Tele volt aha-élménnyel és nagyon fellelkesedett. „A kurzusokat nézve fogalmazódott meg bennem, hogyha ez a lakberendezés, amiről Ditta beszél, akkor én ezt akarom csinálni.”

A ház bútorozását kezdetben döntően a svéd bútoráruház kínálatából oldották meg – ez még a fehér és az Otthonkommandós kurzusok előtti állapot volt. Az Annie Sloan festék a színeken túl a bútorok egyedi megjelenését, Ditta tanfolyamai pedig a míves régi bútorokat hozták a házba. „Sokáig keresgéltem, hogy mivel lehetne csiszolás, előkészítés nélkül, bent a házban festeni. Így találtam rá a Nemiskacat oldalt alapító Szendrődi Enikőre és általa az angol hobbifestékre” – idézi fel Éva a kezdeteket. Enikő szerint Magyarországon nem igen van még egy olyan tervező, aki ilyen bátran és komplexen használja egy enteriőrben a színeket.

És azóta sincs megállás, viszonylag kevés felület marad ki Éva ecsethúzásaiból! Erős késztetése van a tárgyak, falak átszínezésére. Előfordul, hogy hetekig fel van csavarva a szőnyeg, mert csak eltol mindent arról a falszakaszról, amit épp fest, nem pakolja ki a szobát. „Van, hogy csak hazaugrom ebédszünetben, és húzok három-négy ecsetvonást, aztán már megyek is vissza.” Nem tudja, egyszer fogja-e érezni valaha, hogy kész!

„Most, hogy körbefestettem mindent, lassan kezdhetem elölről.” 

Miért éppen Andornaktálya?

Regénybeillő, ahogy rátaláltak a házra férjével és két fiával az Eger melletti településen. Éva eredetileg idevalósi, de fiatal felnőttként beköltözött a városba, ám nem tudta megszokni azt az életformát, és visszavágyott vidékre. Sokáig keresgélt, de egyik szóba jöhető ház sem tetszett neki igazán. Még egyetemista korában kinézte ezt a házat, és majd kiugrott a bőréből, amikor meglátta rajta az eladó táblát. Már a vadregényes kertjébe beleszeretett, de a belső tér is tökéletes volt számukra.

Nem sokáig gondolkodott, gyorsan lebonyolította a vásárlást. Funkciókat nem változtattak, csak nyílászárókat és burkolatot cseréltek. Az elosztása pont megfelelt a négyfős család számára, ám a különálló konyha miatt sötét volt az étkező rész. Ezért kivettek egy falat, valamint az összes ajtót a földszinten. Jót tett a térnek az egybenyitás!

A berendezéshez külföldi lapokat nézegetve inspirálódott, de a kivágott képekkel teli kockás spirálfüzet is előkerült. Még sok minden képlékeny volt, de abban az egyben biztos volt, hogy szeretne egy kandallót. Amikor belépett a házba, azonnal ki is találta, hol lesz a helye.

„Látod, milyen jó férj vagyok, hagylak kibontakozni!”

Éva szerencsés, mert minden családtagja támogatja őt lakberendezési szenvedélyében. A párja is csak annyit jegyez meg a változásokra reagálva; ez a fal a múltkor még másképp nézett ki… Vagy ha le akarja tenni a táskáját, amikor hazaér; itt tegnap még volt valami… Sőt, kisebbik fia kifejezetten fogékony rá, már el is határozta, hogy ő is lakberendezéssel akar majd foglalkozni, pedig még csak most lesz nyolc éves. Ő is lelkesen lapozza a lakberendezési magazinokat és nagy érzéke van a részletekhez, amiben Éva is erős. Nagyobb fia pedig teljesen szabad kezet adott szobája átalakításában, ami nagy dolog egy kamaszfiú esetében.

Nem vagyunk elég bátrak a színekhez

Sokaknak tetszik az Éva által teremtett színes világ, de a saját környezetükben nem merik bevállalni. „Pedig könnyen át lehet festeni, ha megunod” – tartja Éva.

„A tanfolyamokban nagyon tetszett az a szemléletmód, amely szerint mielőtt vennénk valamit, nézzük meg, hogy mi van otthon, mi az ami felhasználható, átalakítható.”

Ezt alkalmazom a munkámban is; lebeszélem a megrendelőimet például a konyhabútor cseréjéről, ha az megmenthető, és az átfestést javaslom. Megmutatom nekik, hogy kell, és utána megcsinálják ők maguk. Kezdetben tartanak tőle, de látják, hogy egy jó festékkel milyen szép lesz a végeredmény, és mennyivel olcsóbb egy új konyhához képest. Éva arra is mindig felhívja a figyelmüket, hogy ne essenek az impulzusvásárlás csapdájába. Csak azért mert akciós valami, még nem kell megvenni, ha nincs szükség rá. „Hihetetlen, hogy egy csomó ember azért bérel garázst, hogy a használaton kívüli dolgait abban tárolja. Nekem az az első lépés, hogy bemegyek a megrendelőim raktárába, és végignézem, mi az, amit kicsit megújítva fel lehetne használni, átfestjük és mehet is a lakásba!”

Egyediség plusz új funkció

Attól is próbálja óvni őket Éva, hogy tucattárgyakat halmozzanak fel, mert nincs bennük semmi különleges. Inkább a Galéria Savariát javasolja, vagy más online piacteret, ahol izgalmas régiségeket lehet találni. Ő is onnan szerezte be a festményei többségét, a többi darabot pedig bolhapiacokról.

„Szeretek új funkciót adni a tárgyaknak, eredetiséget adva ezzel is a számukra.”

Például a nagyapám régi szerszámosládáját tettem fel a falra a nappaliban. Egy ilyen rekeszes tároló akár 120 ezer forintba is kerülhet újonnan, de nem csak spórolok vele, az is nagyon jó érzés, hogy az övé volt.” A régiségek gyűjtése egyébként Éva régi hobbija. Az Otthonkommandó tanfolyamában is az a szemlélet tetszett meg neki nagyon, miszerint az otthonosság érzéséhez kell valami régi dolog – ez is egy ilyen aha-élmény volt a számára. Ezután kezdte bátrabban vegyíteni modern bútoraival az antik tárgyakat.

„Nagyon szeretek bolhapiacokra járni, a hangulata miatt is imádom. Egerben és Miskolcon már ismernek az árusok, el is tesznek pár dolgot, amiről azt gondolják, hogy érdekes lehet nekem vagy a megrendelőim számára.”

Bensőségesebb atmoszférát teremt, ha olyan tárgyakkal vesszük körbe magunkat, amihez kötődünk érzelmileg vagy már csak korukból fakadóan is rendelkeznek valamilyen történettel. Ám ehhez nem csak az Otthonkommandós szemléletmód elsajátítására volt szükség, hanem egy jó szemre is, ami segít meglátni egy bizonyos tárgyban az új funkció lehetőségét, és az értéket a sok lom között a bolhapiacon.

„Én tényleg 100 kilométerről kiszúrom ezeket. Kiabálnak a tárgyak, hogy gyere, gyere!”

 Ennek ellenére, meglepő módon nincs erős kötődése a tárgyak többségéhez, simán el tudja engedni őket. „Ha valakinek megtetszik, gondolkodás nélkül eladok bármit. Majd találok másikat! Ráadásul, ahogy változik a ház, mindig kell hozzá valami új.” Évát ez élteti, kell az újabb és újabb terep számára, hogy kibontakoztassa a kreativitását. „Simán meg tudnám változtatni az egész házam stílusát. Akár minimálra is – játszik el egy pillanatra a gondolattal –, bár ezt a sok színt nem tudom, hogy tudnám elengedni.”

Éva a saját útját járja

„Nekem ezek a színes enteriőrök jönnek be, erről jól felismerhetőek a munkáim. Érdekes módon a megbízóim mégis gyakran teljesen más stílust kérnek tőlem. Most például egy teljesen letisztult, minimál teret terveztem. Először kicsit furcsállottam is, hogy miért engem keresnek meg vele, de azt mondták, hogy arra az otthonos milliőre vágynak, ami az Instagram meg a Facebook fotóimból árad.” Remek visszaigazolás egy tervező számára! Amit annak ellenére, hogy nagy kihívás volt a számára, kifejezetten szeretett csinálni. 
Éva bízik abban, hogy egyre többen vállalnak be erőteljesebb színeket az otthonukba. „Ennek az útnak vannak rögösebb részei, de azért a végeredményét tekintve szerintem ez így éri meg, hogy az ember nem áll be a sorba.”

Fotók: Ipacs Éva

Ha szereted az előtte-utána témájú cikkeket itt olvashatsz további átalakításokról.

Beszerzési lista

Bútorok, lámpák: Ikea, Jysk, Marketplace

Régiségek, szőnyegek, festmények: Egri Régiségvásár, Miskolci Régiségvásár, Galéria Savaria

A tetőtéri nappaliban és a dolgozószobában lévő szőnyeg: Látomás 

Kalap lámpa a gyerekszobában: Butopea

Konyhai lámpa: Vintagemarcsi

Annie Sloan fal- és krétafesték: Nem is kacat

Előszobai lámpa, gyerekszobai asztal: Vidaxl

Fa harmonika lámpa: Artkraft

Hasonló bejegyzések

Amikor a gyerekek kiegészítik a lakásdekort…

Hallgatói munka: a Loftlakásom története

Kiadásra készült: Modern elegancia – egy nagypolgári lakás újjászületése