Bútorfestés edzőtábor: a libafos hokedli
Már korábban beszámoltam itt a blogon arról, hogy könyvet fogok írni, és nem csak írni, hanem csinálni is. Nem ismétlem magam, itt elolvashatod miről szól majd. Másfél hetem van még mielőtt elkezdem a könyvbe kerülő bútorokkal a munkát, ezért úgy gondoltam edzek egy kicsit.
Egyrészt vannak olyan új festékek, amiket még nem próbáltam, nem árt velük megismerkedni még az éles bevetés előtt, másrészt szokni kell az egész napos hajolgatással járó derékfájást és remélem az ujjaim is növesztenek valami csiszolópapír elleni védőréteget…
Még szerencse, hogy van itthon minimum egy tucat felújításra váró bútor. Két kisebb darabot választottam, hogy hamar legyen eredmény, mert azért dolgoznom is kell, nem tudok egész nap a bútorokkal babázni, pedig jó lenne 🙂
Kezdjük a hokedlivel. Sose szoktam elfelejteni, hogy az adott darab honnan van, de most hiába járaton max fordulatszámon az agyam, nem emlékszem. Két lehetőség van: vagy guberáltam lomtalanításnál vagy a Merlin színházas kupacban volt. Passz
Ilyen volt előtte, vastag, koszos, repedezett festékrétegek, de totál stabil:
A teteje igazán profi módon „javítva”
Először jött jó barátom, a hideg zsíroldó. Befújtam vele (kesztyű kötelező!), hagytam kicsit állni, majd jól átdörzsöltem körömkefével lemosás előtt. Így egy csomó festék lejön és a többi is egy kicsit felpuhul:
Volt ez valaha zöld is:
Ezután azért elővettem a csiszológépet, bár sok helyre nem fért be, így maradt a kézi csiszolás, igazán terápiás jellegű tud lenni egy ilyen munka ha kikapcsoljuk az agyunkat és hagyjuk, hogy belefeledkezzünk az egészbe.
Először a hokedli tetejét vékony lazúrral kentem be, mert azt nem szerettem volna festeni. A dió lazúrba kevetrem egy kis ében színt, hogy picit feketésebb, sötétebb legyen. A legvégén még rákentem egy réteg matt lakkot, ami nem szükséges ugyan, mert a lazúr a páccal ellentétben felületkezel is egyben, de jót tett neki, mert nem volt babapopsi finomságúra csiszolva (direkt nem akartam hibákat eltüntetni, stb). Ja persze azt nem fotóztam le hogyan nézett ki az ülőrész a leszedett bútorhátlap alatt… Jó két tenyérnyi helyen vastag, néhol fél centi festék és volt egy beazonosíthatatlan anyagból is egy jó nagy folt, amit nem volt egyszerű eltávolítani.
A többi részt most akrillal festettem, mert színt kellett kevernem és csak ebből a festékből voltak olyan színeim, amik kellettek. De először kapott egy réteg akril alapozót. Ennél a fázisnál azt gondoltam tiszta hülye vagyok, hogy itt szívtam eddig ennyit, pont úgy néz ki, mint a kiindulási állapot (najó azért nem):
Aztán jött a színkeverés, a cél mustár sárga volt, mert a leendő helyéhez ez illik majd. Bár ennél picit sötétebb lett, így inkább libafos néven illetném, de meg kell hogy mondjam, hogy mind a sárgás, mint a zöldes libafos szín a kedvenceim közé tartozik!
A festéskor meleg volt, így gyorsan sűrűsödött a festék és esztergált lábat szépen festeni ecsettel elég nehéz, de nem is nagyon törekedtem erre, a ronda rusztikus festésmód úgyis illik ehhez. Koptatni, antikolgatni nem akartam, bár az is jól mutatna rajta. A legvégén vizes bázisú matt lakkal kezdtem el lekenni, de nem igazán tetszett a felület ehhez a bútorhoz, így átváltottam waxra.
A felhasznált anyagok (innen a wax lemaradt) Pentart termékek: vizes bázisú lazúr dió és ében színben, matt akril alapozó, a libafos színhez kellett nagyon sok sárga, egy pötty piros és egy fél pötty fekete, ez utóbbi kettőből tényleg nagggyon-naggyon kevés, mert könnyen elviszik a színt másik irányba. A tetején a vizes matt lakk van és ezzel kezdtem az oldalát is, de váltottam színtelen waxra.
Kicsit hosszabb lett a poszt, mint terveztem, úgyhogy a sámliról majd legközelebb…
Holnap pedig elárulok néhány részletet, infót a könyvről. Addig is a könyv FB oldalát itt lehet követni.
*****
5 érv, amiért a bútorfestést érdemes kihasználni a lakberendezésben
Így készül Wein Kriszta nyaralója!
A Dunakanyar legizgalmasabb nyaralója