Sok szempontot kell figyelembe venni egy régi parketta felújításánál. Mikor menthető, mikor kell a csere mellett dönteni, milyen fázisokból áll a javítás? Csery Zoltán, aki a Hegyvidéki Garzonban hozta helyre az igencsak rossz állapotban lévő burkolatot segít eligazodni ezekben a kérdésekben.
Mik azok a szempontok, amit érdemes mérlegelni felújítás előtt?
– A parketta vastagsága nagyon fontos, mert az határozza meg a csiszolhatóságát. A hagyományos nútféderes parketták esetében általában – gyártótól függően – az anyagvastagság feléig, háromnegyedéig lehet lecsiszolni, a csap, illetve horony a magasságáig, amelyek összetartják az egyes darabokat. Napjainkban szinte csak ragasztják a parkettákat, régebben azonban szegezték. Például ebben a garzonban is egy szegezett parkettát újítottam fel. (Az egyiknek a nútjába ütik bele 45 fokban, ami elér az alsó deszkába, majd rátolják a következő parkettát, és mivel annak a féderje belemegy a nútba, felülről nem látszódik szög.)
Hányszor lehet újracsiszolni egy hagyományos fa parkettát?
– A csiszolások száma függ attól, hogy milyen állapotú a parketta, ki csiszolja és milyen gépekkel. A csiszolóvászon szemcsefinomsága is befolyásolja, valamint, hogy mennyit csiszolunk le a felső rétegből. Komolyabb sérülések esetében – mint például mélyebb karcolások, cserépkályhából kipattogott parázs miatti égések – sokkal jobban meg kell csiszolni az adott felületet az átlagosnál. A házilagos felújításoknál általában az a hiba, hogy a legtöbb kölcsönözhető csiszológép nem olyan műszaki állapotú, amivel jó munkát lehet végezni és a laikusok nem mindig tudják jól használni. Ahogy látszik a videón is, mindig párhuzamosan kell haladni. Kicsit hasonló módon, mint amikor valaki igényesen nyírja a pázsitot. Ugyanazon a soron végigmegyünk előre, és aztán visszafelé is. Nem egy egész sorral haladunk arrébb, mert akkor kihagyhat a henger, hanem mindig csak egy fél sorral. És ha csak pár tized másodperccel később emeljük fel a hengert, már belemar a gép a felületbe.
Ebben a lakásban, milyen állapotú volt a parketta?
Ez volt az utolsó felújítási lehetőség. Sok mély sérülés volt rajta, amit ki kellett csiszolni, és az ilyen időskorú szegezett parketták gyakran egyidősek a házakkal. A szegezett parketta alatt nem beton van, hanem úgynevezett vakpadló rendszer, a közte lévő terek pedig kohósalakkal vannak feltöltve. (Azért kohósalakkal, mert a 100 évvel ezelőtt, amikor sok gyár volt még Magyarországon, rengeteg kohósalak képződött a vasöntés során. Ezt hordták ki a gyárakból, amivel ők jól jártak, mert nem kellett gondoskodni róla.) A háború utáni építkezések esetében azonban bármit találhatunk a parketta alatt. Sódert, homokot, sittet, de találkoztunk már ócska cipővel és mindenféle szeméttel, amit az építkezésen el kellett tüntetni. Akkoriban nem szállították el a törmeléket, mindent bedolgoztak a ház alapjába vagy az olyan helyekre, ahol rengeteg feltöltés kellett. A 70-es-80-as évekig használták a kohósalakot, amit a szárított folyami kvarchomok váltott. Ez már egészen finom anyag volt, amivel sokkal kellemesebb volt dolgozni. A szegezett technikával már csak javításokat végzünk a régi parkettákon. A ragasztásos technikára történt áttérés után, már nem kellett sem párnafa sem feltöltés. Ennek a teljesen szilárd aljzat a feltétele, amihez hozzá lehet ragasztani a parkettát. Kezdetben és egészen a ’90-es évek közepéig a Bonobit nevezetű bitumenes bevonóanyagot használták. Ebbe a felforrósított aszfaltba rakták bele a parkettát. A legtöbb esetben kispórolták belőle az alapozót és emiatt nem lett tartós a ragasztás. Ezért a legjellemzőbb gond ezekkel a hátrányos parkettákkal, hogy feljönnek.
Mitől mozog egy parketta?
A fa önmagában is mozog. Állandóan változtatja a térfogatát a páratartalom változásának köszönhetően. Szárazabb környezetben összezsugorodik, nedvesebben megduzzad. A zárólakk valamennyire megakadályozza ezt, de legtöbb esetben nem is felülről kapja a nedvességet, hanem alulról. A nedvesség leggyakrabban a földszinti lakásoknál jelent problémát, az olyan emeleti lakásoknál, mint például ez is, a túl száraz környezet inkább a gond, amitől összeszárad a parketta. Maga az alépítmény is összeszárad, valamint a kohósalak, ami nem olyan finom, mint a kvarchomok, a szárazságtól leülepszik és ahol nem tölti ki a teret, megsüllyedhetnek a deszkák. Ez okozhatja, hogy a parketta elkezd mozogni.
Mi az az állapot, amikor már nem érdemes belevágni egy felújításba, vagy mik azok a hibák, amikor indokolt a csere?
– Ha nem éri el a 3-4 millimétert a csiszolható vastagság, akkor félve lehet nekiállni a felújításnak, hiszen ha eltűnik a csiszolható felület, akkor előbukkannak a hézagok az egyes parketták találkozásánál. Amikor a nút és a féder illeszkedésénél már nem megfelelő az anyagvastagság, leszakadhatnak a parketta szélei. (Ez a vastagság egyszerűen megállapítható, ha egy késpengét leszúrunk a parketták közé.) A másik, amikor nagyon tönkremegy az aljzat. Például gyakori probléma, hogy radiátorcserénél vagy egy radiátor meghibásodásánál nagyobb mennyiségű víz folyik a parkettára, ami beszivárog a parketta alá. Vagy nyáron a nyitva hagyott ablakon bever az eső. Ezután már csak bontással és nagyobb javítással lehet segíteni rajta.
A földszinti, nedvesebb lakások problémája, a penész, azaz a gombásodás. A gombafonal egy idő után behálózza az egész padlórendszert, amelynek a megszüntetése elég komplex feladat:
-
rendben kell hozni a ház külső-belső szigetelését,
-
korszerűsíteni kell a fűtést,
-
meg kell oldani a folyamatos szellőztetést,
-
amennyiben azonban komolyabb a folyamat, akkor nem lehet megállítani, tehát a fölszedése, és az új aljzat és új parketta az egyedüli megoldás.
Szóval nem csak esztétikai kérdés, hogy megéri-e felújítani, meg kell vizsgálni az aljzatot is, hogy milyen állapotban van. A legtöbb esetben nem is a parkettával van a gond, hanem az aljzattal.
A faevő bogarak is meg tudják rongálni a parkettát. Minden fába be tudja enni magát, függetlenül a keménységétől és a gyantatartalmától. Ez esetben is a cserét javasoljuk.
Mire kell odafigyelni felújítás előtt, ha meg akarjuk óvni parkettát?
– Mindenképpen le kell takarni. A parketta általában az utolsó fázis egy lakás felújításánál. A festéssel ugyan felcserélhető, attól függően, hogy a megrendelőnek melyik a fontosabb, a parketta vagy a fal. Mert ha például egy extra tapéta lesz fölrakva, vagy egyedi festést terveznek, akkor előbb rakjuk le a parkettát, és letakarva dolgoznak rajta a festők. De persze a fal lekaparását vagy leverését, glettelést, vakolást, csiszolást, valamint az első rétegfestést akkor is előtte javasolt megcsinálni, és csak az utolsó rétegfestést/tapétázást érdemes a parkettázás utánra hagyni. Persze így többször kell letakarni, meg felszedni.
Milyen munkafolyamatokból állt a Hegyvidéki Garzon Projektben a parkettajavítás?
-
A régi szegélylécek eltávolítása. Általában mindig cseréljük ezeket, mert nem éri meg felújítani.
-
Javítások, cserék. A felújítás során kiderült, hogy ez már egy átrakott parketta. Tehát valószínűleg nem a házzal egyidős, hanem évtizedekkel ezelőtt valamikor kicserélték, vagy legalábbis egy részét átrakták.
-
Purhabos feltöltés. Minden harmadik vagy negyedik parkettát megfúrok mindkét végén, attól függően, hogy mekkora a parketta mérete. Speciális purhabot használok, ami nem tágul nagyot, hogy ne nyomja fel a parkettát. Ennek az a célja, hogy a hézagokat kitöltve stabilizálódjanak a mozgó darabok.
-
Keményedés után ledugózás fatiplivel és az egész felület egybecsiszolása.
-
Durva csiszolások, hézagtömítés. Egy speciális, két komponensű hézagtömítő anyagot használtam. Kenés közben szépen befolyt a hézagokba és glettvassal belesimítottam a felületbe. Minimális térfogatnövekedése van, ami kitöltötte a hézagokat. Erős ragasztóképessége miatt össze is ragasztotta a mozgó parkettákat, Nagy előnye, hogy csiszolható marad a felület.
Ezzel a technológiával csak valamennyire látszik a javítás, de valójában az összhatást nem befolyásolja, mert a fa mindig rajzolatos. Ha szépen össze van csiszolva, és a hézagtömítés feltölti az apró pici sérüléseket, akkor egységes lesz a felülete.
-
Egy éjszaka (8-10 óra) a száradás után ismét a durva csiszolás következett a felesleg leszedésére, majd a szél- és sarokcsiszolás, végül a finom csiszolások.
-
Felületkezelés: háromszor lakkoztam. Ma már vízbázisú lakkokat használunk, amelyeknek nincs olyan károsanyag-kibocsátásuk, mint régen a magas VOC-tartalmú lakkokknak, amelyek még akár 30-40 év elteltével is párologtak. A legtöbben a selyemfényű mellett döntenek, de van, aki ragaszkodik a matthoz. Szép natúr felületet ad, ami a megszólalásig úgy néz ki, mintha nem lenne rajta semmilyen felületkezelő anyag, de nagyon drága. A skandináv országokból népszerűvé vált olajozás vagy viaszos olajtechnika esetében pedig azzal kell számolni, hogy évente le kell kezelni, ezért választják kevesen.
-
Szegélyléc lerakása. A hagyományos, tömör fa szegélylécet lakkozás előtt kell a lerakni, mert egyben történik a felületkezelése a parkettával. Amennyiben azonban MDF alapú szegélyléc mellett döntünk – mint ebben a lakásban is – ami nem csiszolható és nem kell felületkezelni sem, akkor ez a legutolsó fázis, amikor beszabjuk és felragasztjuk a falra. Ez az angolszász országokból eredő megoldás nagyon elterjedt, de ott más építési technológiák vannak. Nem egyszerű a hagyományos, itthon is jellemző 50-100 éves parkettákhoz alkalmazni a padló állapota és a falak egyenetlensége miatt. Kihozza ugyanis kettő hibáit. Mivel ez egy 240-270 cm hosszú, merev léc, kihangsúlyozza a szegélyléc és a fal, illetve a parketta közötti hézagokat. Ezeket a réseket ki kell fúgázni, de vegyük számításba, hogy nem mindig lesz láthatatlan a végeredmény.
Mire kell figyelni a felújítás után?
– A költözködés kritikus a padló szempontjából, mert ha végigkaristolják valamilyen bútorral, csak úgy lehet eltüntetni, ha az egész felületet újra csiszoljuk, lakkozzuk. Részleteiben nem javítható.
Tipp: Ha sokáig olyan szépnek akarjuk megőrizni a parkettát, mint a felújítás után, érdemes kifejezetten a vízbázisú lakkokhoz való padlóápolószert használni a takarításhoz.
