Stílusos lakások, kreatív stúdiók, modern művészeti központok, hangulatos közösségi terek, vendéglátóhelyek… Rendkívül izgalmas megoldásokat találhatunk a régi, már nem működő ipari létesítmények hasznosítására. A 2023-ban bezárt, de a tavalyi őszi Budapest Design Week alkalmából egyetlen napra megnyitott Tungsram gyárban tett sétánk adta az ötletet, hogy megnézzük, milyen példák vannak rá itthon és külföldön. Az újpesti egykori gyárváros ugyanis még mindez előtt áll, jelen pillanatban egy mérhetetlenül lehangoló látványt nyújtó, pusztuló épületegyüttes. Pedig hajdan Európa egyik legnagyobb fényforrásgyára volt, amely forradalmasította a világítástechnikát, és világhírűvé tette a Tungsramot.
Már meséltem róla, hogy mennyire érdekelnek a bezárt és a működő gyárak egyaránt. Nem tudom, miért vonzanak ezek a helyszínek, de szerintem én vagyok a gyárlátogatások egyik leglelkesebb alanya. Voltam már vezetett sétán a Csepel Művekben is, ott is lenyűgözött és egyben elszomorított a mérhetetlen lepukkantság, az elhagyott épületek, amelyek nemcsak termelő egységek voltak, hanem az itt dolgozók számára szociális szolgáltatásokat, szórakozási lehetőséget és a közelében lakhatást is biztosítottak, szóval jóval több funkcióval rendelkeztek, mint simán egy munkahely. Ugyanezt éreztem amikor a Tungsram gyár elhagyatott épületei között sétáltunk. Külföldön számos elképesztően jó példát látni a rozsdaövezetek új funkcióval történő felélesztésére és a bezárt gyárak épületeinek hasznosítására, itthon azonban kevésbé tudunk mit kezdeni velük, különösen a hajdani gyárvárosokkal. Persze azért vannak klassz példák, ezekből is mutatunk párat.
Nagy múltú épületek, modern funkciókkal – itthon
Magyarországon szinte kizárólag Budapesten találtam példákat, az egyik kivétel az INOTA Fesztivál helyszíne, ahol a zene és installációs vizuális művészetek találkoznak a már nem működő Inotai Hőerőműben. Az ipari örökséget képviselő épületek terei kreatív tartalommal, művészettel és különleges közösségi élménnyel telnek meg ilyenkor.
A másik szuper példa a Zsolnay Negyed Pécsen. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra egykori gyártelepeinek az épületeit gyönyörűen felújították és kulturális központtá alakították. Múzeumok, kiállítások, irodák és rendezvényterek találhatók benne.
Millenáris (II. kerület)
Az eredetileg a múlt században Ganz Ábrahám által a Pesti Hengermalom területén alapított vasöntödéből fejlesztették ki a későbbiekben a nemzetközi hírű Ganz Villamossági Műveket. A műemléki gyárcsarnokokból alakult ki a Millenáris Park, majd pár éve a lebontott épületei helyén a „Millenáris Széllkapu” kortárs közpark, szervesen összeépülve a meglévő területtel.
Riverloft (XIII. kerület)
A Révész utca és a Népfürdő utca találkozásánál fekvő 1914-ben épült épület a Székesfővárosi Gázművek, Lipótvárosi Gáztartó Állomástelep Központi Műhely- és Raktárépületeként funkcionált hosszabb időn keresztül. Az 1990-es években megszűnt eredeti funkciója, 2004-ben a felújíttás után lakásokat és irodákat alakítottak ki benne.
Eiffel Műhelyház (X. kerület)
Az 1884–86-ban épült kőbányai Északi Járműjavító, amely a magyar vasúttörténet legnagyobb csarnokrendszere (és európai viszonylatban is ritka) 2020-tól a Magyar Állami Operaház új logisztikai és művészeti központjaként kapott új funkciót.
Gizella-Malom (IX. kerület)
A Soroksári úton1879-ben a épült Gizella-malom 1963-ig működött malomként, majd raktárnak használták. A rendszerváltás után műemléki védelem alá került. Az eredeti épületfrontja mögött 2007–2009 között modern irodaházat, szállodát és lakóházakat alakítottak ki, köztük 130 loftlakást.
Budapesti Harisnyagyár (III. kerület)
A gyár Filatorigáti Textilművek néven jött létre 1923-ban, majd 1951-től Budapesti Harisnyagyár néven működött. A szocializmus időszakának egyik legnagyobb és legtöbb gyárral rendelkező kötőipari nagyvállalata volt. 1994-ben felszámolták, de csak az utóbbi években bontották le, a meghagyott műemléképületeiben ma bútorszaküzlet, edzőterem, film- és fotóstúdió, műterem, próbaterem és rendezvényhelyszín működik.
Nemzetközi példák az újrahasznosításra
Battersea Power Station (London, Anglia)
A londoni Battersea erőmű 1983-ban állt le. Az ikonikus négy kéményes épület évtizedekig üresen állt, majd hatalmas, vegyes funkciójú fejlesztés eredményeként iroda, lakó-, kereskedelmi és közösségi tereket hoztak létre benne.
Tate Modern (London, Anglia)
A Bankside Power Station épületében 2000-ben nyílt meg a világ egyik legismertebb kortárs művészeti múzeuma.
Dean Clough Mills (Halifax, Anglia)
A 19. századi szőnyeggyár-komplexumban ma vállalkozások, galériák és színház működik.
The Silo (Koppenhága, Dánia)
Ezt a régi gabonaraktárt úgy alakították át 17 emeletes lakóházzá, hogy megtartották az eredeti szerkezetét és karakterét.
Gasometer Oberhausen (Oberhausen, Németország)
A korábbi gáztároló egy 1920-as években épült ipari létesítmény, amely ma kiállítási térként működik.
De Ceuvel (Amszterdam, Hollandia)
Ezt a régi hajógyári telepet kreatív irodákként, stúdiókként és közösségi térként hasznosítják.
Beringeni szénelőkészítő üzem (Beringen, Belgium)
Belgium egyik szénfeldolgozó üzemének telepe ipari örökségi védettséget és új funkciókat kapott.
Zuzeum – Cork Factory (Riga, Lettország)
A korábbi parafagyár épületét épületében múzeum és kreatív központ nyílt 2020-ban.
Westbeth Artists Community (New York, USA)
Eredetileg a Bell Laboratories épülete volt Manhattanben, ma művészeknek és stúdióknak ad otthont.
1516 W Carroll Ave (Chicago, USA)
A West Loopban található egy 1920-as évekbeli raktár- és irodaház, amelyet multifunkcionális térre alakítottak át: étterem, filmstúdió, iroda, tetőtéri farm található benne.
Tungsram – a gyár, amely fényt vitt a világba
Kevés olyan világszinten ismert magyar márka létezett, mint a Tungsram. A technológiában úttörő szerepet vállaló ipari legenda 125 éves története során nem csak a hazai ipar meghatározó szereplője volt, de élen járt a kutatás-fejlesztésben is, laboratóriumában több világhírű találmány született. Izzólámpával kapcsolatos szabadalma forradalmasította a világítást. A Tungsram története azonban nemcsak ipartörténet, hanem társadalom- és kultúrtörténet is. Hiszen a gyár nem csak munkahelyet, de közösséget és identitást is adott a dolgozóinak.
A kezdetek: amikor a fény beköltözött Újpestre
A gyár története az Osztrák-Magyar Monarchiában kezdődött, és Egger Béla nevéhez fűződik, aki 1896-ban megalapította az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt-t. Az áttörést 1904 hozta meg, amikor Just Sándor és Hanaman Ferenc feltalálták a volfrámszálas izzólámpát, a világ első, tartós és nagy fényerejű izzóját. A „Tungsram” név is innen ered: a tungsten (angol) és wolfram (német) szavak összevonásából. A találmány forradalmasította a világítástechnikát, és megalapozta a magyar gyár világhírét. Néhány évtizeden belül a már Európa egyik legnagyobb fényforrásgyára lett. A Tungsram neve a magyar találékonyság, innováció és ipari kultúra szinonimája.
Az aranykor: Aschner Lipót és az innováció korszaka
Az igazi felemelkedés a 20. század első harmadában jött el, Aschner Lipót vezetésével. A kereskedősegédből lett világhírű cégvezető nemcsak kiváló gazdasági szakember volt, hanem társadalmi mecénás is. A gyárat modern vállalattá formálta és létrehozta Európa egyik első ipari kutatólaborját – a Tungsram Kutatólabort, amit akkoriban „Európa Edison-laborjaként” emlegettek. (A labor dolgozója volt egy ideig Gábor Dénes, a később Nobel-díjat kapott tudós is.)
Aschner találta ki a Tungsram márkanevet, és egész életét az izzógyártásra tette fel. A 1920-as években olyan fejlődést hozott Újpest számára, ami a kaliforniai Szilícium-völgy hatásával vetekszik. A Tungsram nemcsak gyár volt, hanem egy önálló kisváros a városban. Egy ideig ő maga is a gyárban felépített villában élt, a dolgozóknak étkezőt, sportpályát, kultúrházat, orvosi rendelőt és szociális intézményeket biztosítottak.
Az 1920-as években több mint 6000 ember dolgozott itt, vagyis szinte minden újpesti családot érintett a Tungsram valamilyen formában. Fénykorában pedig már 12 ezer munkást számlált. 1939-ben már több mint 25 millió darab izzólámpát gyártottak, és exportbevétele magasabb volt, mint a korábban piacvezető holland Philipsé.
Aschner Lipót támogatta a sportot, és fontos volt számára a dolgozók szabadidős tevékenysége is. Létrehozta a Tungsram strandot és csónakházat a Duna-parton, valamint a vállalat saját sportegyesületét, a Tungsram SE-t. Közel tíz évig volt az UTE elnöke ist, 1938-ban hatalmas, vasbeton szerkezetű stadiont építtetett, amelynek tervezésére a korszak híres építészét, az olimpiai bajnok Hajós Alfrédet kérte fel. A húszezer férőhelyes létesítmény volt az első futballpálya, amelyet stadionnak neveztek itthon. Az első hazai fedett teniszpályája a létrejötte is Aschner nevéhez fűződik, 10 pálya épült a gyár mellett.
Nagyon szomorú véget ért azonban a kivételes szakember élete. 1944-ben, a német megszállás után elhurcolta a Gestapo az akkor 72 esztendős férfit. Apostol utcai villájába maga Eichmann (a zsidódeportálások egyik fő szervezője) költözött be. Aschnert a mauthauseni lágerbe vitték, és csak jelentős váltságdíj ellenében sikerült kiszabadítani az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. vezetőinek, akik Bécsbe, majd Svájcba menekítették. A háború után visszatért a számára az egész életét jelentő gyárába, ahova haláláig bejárt, mert szükség volt a szaktudására, ám sem a házát, sem a vagyonát nem kapta vissza. Elhunytáról még az üzemi lapban sem emlékeztek meg.
Építészeti örökség: a fény gyárvárosa
Az újpesti Tungsram-telep a magyar ipari építészet egyik legjelentősebb együttese volt. A Váci úti főbejárat mögött sorakozó, téglahomlokzatos, vasbeton szerkezetű csarnokok a 20. század eleji ipari modernizmus mintapéldái. A gyárkomplexum folyamatosan bővült, a saját kutatólabor mellett, gépházakkal, energiateleppel, és saját vasúti iparvágánnyal rendelkezett. Közvetlen közelében épült az Újpesti Víztorony, amely a gyártelep szimbolikus építményévé vált. 45 után a munkások számára épült lakótelepek épültek körülötte. Az 1938-ban épített strandja mára teljesen az enyészeté lett.
A Tungsram innovációi: világszabadalmak és magyar mérnökzsenik
A Tungsram története valójában a találmányok története. Az itt dolgozó mérnökök sorra írták be magukat a tudományos világba. A volfrámszálas izzó feltalálását követően a világon elsőként a Tungsram töltötte meg az izzókat nemesgázzal, hogy növelje a fényerőt és az élettartamot. Később megalkották a kriptongázzal töltött izzót, amely világszabadalom lett.
Már a ’30-as évek végén sikeresen kísérleteztek televíziós képátviteli lehetőségekkel, a világon negyedikként. Az 1946-ban végzett holdradarkísérleteiket később felhasználták az űrkutatásban. A gyárban készült rádiócsövek, erősítő- és televíziócsövek a korszak egyik legmodernebb elektronikai termékei voltak. A háború után a Tungsram halogénizzókat, fénycsöveket és autóizzókat fejlesztett, a 70-es években pedig már a világítás emberi pszichére gyakorolt hatásait kutatta, évtizedekkel megelőzve az ergonomikus világítás trendjét.
A háború, az államosítás és a GE-korszak
A II. világháború után a gyárat súlyos károk érték, a a szovjetek 700 vagonnyi berendezést szállítottak el és több vezetőt elhurcoltak. 1945 után államosították, szocialista nagyvállalatként működött onnantól, de a technológiai tudás és az innovatív, kísérletező szellemiség megmaradt, és ebben az időszakban is világszínvonalú maradt a termelés. A A rendszerváltás idején például az európai piacnak több mint felét látták el izzólámpákkal. 1989-ben megvásárolta a General Electric, így a Tungsram a GE globális hálózatának része lett. Ez volt a II. világháború óta a legnagyobb nyugati befektetés. Ebben az időszakban készült a legtöbb autóizzó és halogénlámpa.
A fény vége: a Tungsram bezárása (2023)
2018-ban a márka ismét magyar tulajdonba került. Nagy tervek születtek a vállalat modernizálására, ám közbeszólt a Covid-járvány kitörése, a globális ellátási problémák, az alapanyaghiány és az energiaárak emelkedése. 2023-ban a Tungsram végleg leállt. A gyár több mint 125 év után bezárta kapuit, a dolgozókat elbocsátották, és megkezdődött a máig tartó felszámolás.
Mi maradt utána?
A hatalmas újpesti gyárkomplexum ma üresen áll. Olyan benyomást kelt, mintha hirtelen, egyik napról a másikra zárták volna be. Legyártott alkatrészek állnak óriási halmokban az udvaron, a göngyölegeket évek óta áztatja az eső. Egyes csarnokokat bontanak, másokat örökségvédelmi szempontból próbálnak megmenteni. Legtöbb épületet nem ürítették ki, félbemaradt gyártási folyamatok nyomai, eszközök, gépek, a dolgozók személyes tárgyai hevernek szanaszét. Nagyon furcsa, nyomasztó érzés sétálni bennük.
Az új tulajdonos tervei között szerepel, hogy a terület rozsdaövezeti fejlesztésként új funkciókat kapjon irodák, kulturális központ, sportlétesítmények formájában. A Budapest Design Week programján minikiállítási spotokkal, sok archív fotóval, ottmaradt tárgyakkal és személyes történetekkel idézték fel a fénygyár múltját.
A Tungsramban készült fotókat a szerző készítette, további képek a galériában:
