Megint egy szuper programon voltam Vácrátóton, amit most is a Botanikus Kert főkertésze vezetett. A tematika a lótusz és a bambusz volt, előbbi még épp teljes pompájában virágzott, beborítva a tavat. Még kb. egy hétig csodálható meg, de ha idén nem fér bele az időtökbe, jövőre ne hagyjátok ki, mert eszméletlenül látványos és gyönyörű! Az én lelkesedésemet és érdeklődésemet el is halványította az Élményséta másik szereplője, a bambusz iránt, pedig mint kiderült, sokkal izgalmasabb növény a bambusz, mint gondoltam.
Magyarországon a lótusz nem őshonos, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert Nagy-tavában viszont látványos indiai lótuszállomány él, ami nyáron virágzik, szóval mi a végét kaptuk el így szeptember közepén, de a hatalmas levelek és a föléjük magasodó virágok még mindig csodásak.
Én most láttam először élőben ezt a növényt, és teljesen elvarázsolt. A víztükröt teljesen befedő a kerek levelek akár 80 centiméteresek is lehetnek, közöttük a hosszú száron nyíló, nem ritkán 30 cm nagyságú rózsaszín virágok pedig egészen elképesztően gyönyörűek. A tavon egy úszó stégről egészen közelről is meg lehetett csodálni őket.
A lenyűgöző szépségű növény nem véletlen, hogy ennyire erősen összefonódott a vallással, művészettel és szimbolikával. Több ezer éve jelen van templomokon, festményeken, szobrokon és használati tárgyakon, amit a növény életmódja is igazol, hiszen önmagában kész metafóra.
A lótusz története szó szerint a sárban kezdődik
Az indiai vagy szent lótusz ugyanis olyan vízinövény, amely tavak, mocsarak és lassú folyású vizek iszapjában gyökerezik. Hosszú levélnyelei innen törnek a felszín felé, hatalmas, kerek levelei és rózsaszínes-fehér virágai pedig bőven a víz fölé emelkednek. Vagyis miközben a növény a zavaros, iszapos aljzathoz kötődik, a virága jóval fölötte nyílik ki. Innen már nem kellett túl nagy költői fantázia ahhoz, hogy az emberiség jelentést is társítson hozzá.
A legizgalmasabb tulajdonsága a levele
A levelének sajátossága szintén hozzájárul a növényt övező nimbuszhoz. A felületén lévő mikroszkopikus struktúrák és viaszréteg ugyanis rendkívül víztaszítóvá teszi. A víz nem terül szét rajta, hanem cseppekké áll össze, majd legurul, és közben a rajta lévő szennyeződéseket is magával viszi. Ezt nevezik lótuszhatásnak, és a jelenséget ma öntisztuló, víztaszító felületek fejlesztésénél is modellezik. Elég jó alapanyag egy szimbólumhoz: iszapból nő, mégsem marad rajta a kosz.
A keleti vallások legszentebb növénye
A lótusz évezredek óta különösen fontos az indiai kultúrában. A hinduizmusban a szépséghez, a termékenységhez, az isteni eredethez és a tisztasághoz kapcsolódik. Számos istenséget ábrázolnak lótuszon ülve, állva vagy lótuszvirággal a kezében. A buddhizmusban még hangsúlyosabbá válik az a gondolat, amelyet maga a növény testesít meg: a lótusz a zavaros vízből emelkedik ki, mégis tisztán nyitja ki a virágát. Így vált a tisztaság, a spirituális fejlődés és a megvilágosodás egyik legismertebb jelképévé. Kínában szintén a tisztaság, valamint a becsületesség és az erény szimbóluma.
Egy nagy előnye volt annak, hogy ilyen későn jutottam el ide, mert egyébként júliusban kezdődik a lótuszvirágzás, már sok termés is látható ilyenkor, ami még extrábbá teszi a látványt. A tavat pedig annyira beborítja, hogy szinte semmi nem látszik a vízfelületből, csak a közepén lévő szökőkút magasodik a lótusztelep fölé.
Az első lótuszokat 2020 körül telepítették a Nagy-tóba Vácrátóton, de a növény annyira jól érzi magát itt, és néhány év alatt beterítette az egész tavat. Ez a mostani telep tulajdonképpen két növényből fejlődött ki ezalatt a rövid idő alatt. Ez egyúttal a történet veszélyesebb oldala is. Ami egy botanikus kert ellenőrzött körülményei között gyönyörű különlegesség, természetes vizeinkben problémát okozhat. A lótusz gyorsan terjed és kiszoríthat őshonos vízinövényeket. Például a mártélyi Tisza-holtágba korábban betelepített állomány visszaszorításához többszöri beavatkozásra volt szükség. Természetes vízbe ültetni kifejezetten tilos, és ahogy a főkertész, Lunk Gergely mesélte, elképzelhető, hogy be fogják tiltani a lótusz tartását Magyarországon a jövőben. A Botanikus Kert úgy akadályozza meg az invazív növény terjedését, hogy a dekorációként árusított kiszárított termésből kiszedik a magokat, hogy ne lehessen új növényeket szaporítani belőle.
Aki hozzám hasonlóan belelkesedett, és lótuszrajongóvá lett, jó, ha tudja, hogy Magyarország legnagyobb lótuszállománya a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjében található, ahol már 1932-ben telepítettek indiai lótuszt, és mára Közép-Európa legnagyobb szabadtéri állományát tartják számon. Ha tehát valaki lótuszvirágzást szeretne látni itthon, Vácrátót mellett Szegedet is érdemes felírni a listára.
A lótusz nem csak gyönyörködtet
Ázsia számos területén évszázadok óta élelmiszer és alapanyag is, ráadásul a növény meglepően sok része hasznosítható. A legismertebb talán az, amit lótuszgyökérként árulnak. A neve kicsit csalóka, mert valójában nem gyökér, hanem a növény iszapban növő, megvastagodott gyöktörzse, azaz rizómája. Ha keresztben felszeletelik, rögtön felismerhető a jellegzetes, szabályos lyukairól. Ropogós állagú, Kínában, Japánban, Koreában és más ázsiai konyhákban főzik, sütik, wokban pirítják, levesekbe teszik vagy savanyítják. A lótusz magja is ehető. Fiatalon frissen fogyasztható, éretten pedig szárítják, főzik, pörkölik, levesekhez, desszertekhez és különféle töltelékekhez használják. A kínai konyhában például édes lótuszmagkrém is készül belőle. A mag közepében található zöld csíra erősen keserű, ezért ezt gyakran eltávolítják. A fiatal levelek és levélnyelek szintén fogyaszthatók. A hatalmas, kifejlett leveleknek pedig egészen más szerepük van: ételeket csomagolnak beléjük és párolnak bennük. A levél ilyenkor nem egyszerű csomagolóanyag, sajátos aromát is ad az ételnek. A virág egyes részeit és a szirmokat teákhoz, ételekhez és díszítéshez is használják.
Az elvirágzott lótusz jellegzetes, lyukacsos terméstartójában fejlődnek a magok, kiszárítva pedig nálunk is ismerős lehet szárazvirág-kompozíciókból. A levélnyelek belsejéből pedig rendkívül finom növényi rost nyerhető. Mianmarban például ezekből hagyományosan lótusztextilt készítenek. A rostokat kézzel húzzák ki a frissen elvágott szárból, majd fonallá sodorják és megszövik. Rendkívül munkaigényes eljárás, ezért a lótuszszövet különleges és értékes textilnek számít. A növény különböző részei a hagyományos ázsiai gyógyászatban is régóta jelen vannak.
Növénykóstoló
Az Élményséta végén többféle formában és ízesítésben volt alkalmunk megkóstolni a lótuszt és a bambuszt is. Nekem mindenféle ízesítésben és feldolgozásban nagyon ízlett, de öszintén szólva nem annyira karakteres, a fűszerek adták meg igazából az ízvilágát. Én nyersen nem kóstoltam meg a rizómát, aki igen, azt mondta, olyasmi, mint a nyers krumpli. Egyébként mindegyik változata beszerezhető itton, a nagyobb ázsiai boltokban.
Azért essen pár szó a bambuszról is, mert sétáltunk mini bambuszerdőben is. Én nem tudtam, hogy ez egy olyan fűféle, ami úgy viselkedik, mint egy fa. Minden része hasznosítható: rügyét eszik, szemtermése mint egy gabona, és az evőpálcától a hídig rengeteg minden készülhet belőle. Rendkívül gyorsan nő és terjed, ez haszna és átka is tud lenni, és az is érdekes, hogy csak egyetlen egyszer virágzik életében, amibe aztán bele is pusztul.
Fűre lépni szabad
Ha már az evés szóba került, kialakítottak egy piknikezésre alkalmas nagyobb füves részt a Botanikus Kert végében, az üvegházak előtti területen. Ebben a környezetben tényleg idilli a fűben heverészni és megpihenni a séta után vagy épp közben. Mert a kert számtalan látnivalót rejt, akármerre sétálsz benne.
A vizimalomnál tavirózsa nyílik, így könnyen összehasonlítható a két növény.
Pár hét múlva, miután elvirágzik a sok színes növény ezekben az elképesztően impozáns ágyásokban, több ezer tulipánhagymát fognak elültetni, már a tavaszra készülve.
Szóval garantáltan lesz mit nézni tavasszal is, amiről itt írtam. De addig még jön teljes színpompájában az ősz, amihez szintén kapcsolódik majd tematikus vezetés és programok, bár mindig élmény a séta itt vezetés nélkül is!
