Van néhány bútordarab, aminek csak akkor értékeljük igazán a szerepét, amikor hiányzik. A lerakóasztal pontosan ilyen. Nem ez lesz a nappali leglátványosabb eleme, mégis jól jön, ha épp rátennéd a teáscsészét, szemüveget, hogy a kezed ügyében legyen, és pont ezért tud annyira bosszantó lenni a hiánya. De dekorációs szerepet is kaphat, szóval egy jól elhelyezett darab nemcsak kényelmesebbé teszi a mindennapokat, hanem az egész enteriőrt összerendezi.
A legtöbben a kanapét választják ki először. Utána jön a szőnyeg, a dohányzóasztal, a világítás, a függöny, a dekoráció… A lerakóasztal pedig valahogy mindig a lista végére kerül, ha egyáltalán eszünkbe jut. Pedig gondolj csak bele abba a tipikus mozdulatba, amikor épp letennéd a telefonodat, bögrédet, könyvedet vagy laptopodat magad mellé. Ha nincs egy kényelmes felület közvetlenül melletted, a kávé a dohányzóasztal távoli sarkába kerül, a telefon a kanapé karfáján egyensúlyoz, a könyv pedig végül a földön köt ki. Egy jó lerakó éppen ezt a láthatatlan és kézreálló kényelmet adja meg.
Sokan az gondolják elég erre a célra a dohányzóasztal, pedig az más szerepet tölt be. Ey a nappali közös használatú bútora, a lerakóasztal személyesebb. Mindig annak a kezéhez igazodik, aki éppen használja a fotelt vagy a kanapét és ahhoz a tevékenységhez, amit épp csinálunk ott. Ezért nem is feltétlenül a mérete a legfontosabb kérdés, hanem az arányai.
Az egyik leggyakoribb hiba, hogy túl alacsony vagy túl magas asztalt választunk. Egy lerakóasztal akkor kényelmes, ha nagyjából a kanapé ülőfelületével vagy karfájával egy magasságban van. Ha minden alkalommal előre kell hajolnod érte, vagy éppen vállmagasságig kell emelned a bögrédet, nem fogod szívesen használni.
A forma sem pusztán esztétikai kérdés. Ha kicsi a nappalid, egy kerek lerakó sokkal légiesebb hatást kelt, könnyebb mellette közlekedni, ráadásul megtöri a sok egyenes vonalat, amit a kanapé, a szekrény vagy a televízió amúgy is behoz a térbe. Egy szögletes forma ezzel szemben nagyobb használható felületet ad, ezért praktikusabb lehet, ha rendszeresen dolgozol mellette vagy sok mindent szeretnél rajta tartani.
Az utóbbi évek egyik legjobb megoldása a különböző méretű, egymás alá tolható asztalpár. Nemcsak jól néz ki, hanem meglepően praktikus is. Hétköznap egyetlen bútornak tűnik, vendégségben viszont pillanatok alatt két különálló asztallá alakítható. Kis lakásokban különösen jól működik.
Anyagválasztásnál már lehet egy kicsit bátrabbnak lenni. Mivel viszonylag kis felületről beszélünk, egy karakteresebb darab sem fogja uralni az egész nappalit, de extrább lesz az összkép. Egy természetes kőlap, fémfelület, különleges faerezet vagy akár egy izgalmas forma, régi tárgy újrahasznosítása máris egyéniséget visz a térbe.
Ha praktikus szerepet szánsz neki és valóban használni akarod, figyelj rá, hogy ne váljon zsúfolt díszpolccá. Sokszor látni olyan enteriőröket, ahol már egyetlen poharat sem lehet letenni rá, mert tele van gyertyákkal, vázákkal, könyvekkel. Persze dönthetsz úgy, hogy csak erre használod, látványosan tudsz rajta elhelyezni növényt, lámpát és dísztárgyat is, de így csak dekorációs szerepet kap, nem lesz kéznél szabad felület.
A lerakóasztal jó példája annak, hogy a lakberendezésben nem mindig a legnagyobb bútorok a legfontosabbak. Sokkal inkább azok a részletek számítanak, amelyek szinte észrevétlenül teszik kényelmesebbé a mindennapokat.
