2024. június 18.

Hallgatói otthon: Egy fiúszoba átalakulása

Éva kamasz fia szobájának az átalakításáról mesél első cikkében. Szerinte megéri bátornak lenni, ha színekről van szó, mert rendkívül erős hangulatfokozók és nagyon egyszerűen egyedivé tehetjük velük otthonunkat.

Ma már nehezen érthető számomra, miért olyan körülményes beengedni a színeket az otthonunkba, a ruhásszekrényünkbe és egyáltalán az életünkbe. Ám saját példámat tekintve, megkaptam a választ, hiszen magam is döcögősen indultam el ezen az úton. Ahogy az otthonunk bemutatásában elmeséltem, hogyan vált a korábban fehér lakásom szinte minden fala és bútora színessé, úgy alakult át a kamasz gyermekem szobája is. Voltaképp az egész ház összes helyisége egyszerre formálódott, és annak ellenére, hogy mindenhol volt egy alapkoncepcióm, a további ötletek mindig menet közben születtek meg.

Ebben a szobában legelőször az íróasztal környékét szerettem volna vidámabbá tenni és úgy gondoltam, színes képeket, festményeket keresek a már meglévők mellé. Eleinte fehér falakban gondolkodtam és nem is állt szándékomban nagyobb változtatás.

Ám ahogy teltek a hetek, gyűltek a képek, minden, ami korábban fehér vagy szürke volt, kezdett egyre zavaróbbá válni számomra. Az egyik ilyen nemkívánatos tárgy a szobában álló szürke komód lett, melyet végül annyira megutáltam, hogy eldöntöttem, megválok tőle. Amikor új tárolóbútort kezdtem keresni a helyére, először a Marketplace-en kutakodtam. Már majdnem megvásároltam egy komódot, amelynek a fiókjai a kék és a zöld szín különféle árnyalataira voltak lefestve, amikor eszembe jutott, hogy miért is vennék másik bútort? Magam is tudok ilyet készíteni, ha a meglévő bútornak a frontját krétafestékkel átfestem. Fogtam pár doboz maradék Annie Sloan krétafestéket és különböző arányokban összekevertem kék, zöld és szürke színeket. A különböző színárnyalatokat felkentem a bútor fiókjaira és ajtajaira, végül persze az íróasztal sem maradhatott ki.

A hideg színek mellé kellett meleg is, ezért került a korábbi bézs szőnyeg helyére egy élénkpiros. Amikor az új szőnyeg megérkezett és leterítettem a padlóra, nem csupán barátságosabb lett a helyiség, de valósággal életre is kelt tőle.

Miközben keresgéltem a megfelelő festményeket, a ház többi helyiségében is hasonló átalakításokba kezdtem. Ahogy teltek a hetek és színesedett a házunk, éreztem, hogy egyre merészebb leszek, mert olyan színárnyalatokat kezdtem használni, amit korábban elképzelhetetlennek tartottam. A fekete fal ötlete már régóta motoszkált bennem, de halogattam, mert attól tartottam, hogy komorrá fogja tenni a helyiséget. Ugyanakkor vágytam is rá, mert tudtam, hogy a színes képek jól fognak mutatni a sötét háttér előtt. Szerencsére a gyermekemnek nem volt ellenére, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy ekkor már kénytelen volt tudomásul venni az elkerülhetetlent. Összeállt a kiválasztott képek sora, és így lett végül a galériafal fekete.

Ettől teljesen felbátorodtam és elképzeltem, mennyire merész és szokatlan, ugyanakkor a koncepcióba jó beleilleszthető lenne egy sárga fal. Nem is tétováztam, megrendeltem a festéket és felkentem az ágy mögötti falszakaszra. Bár a látvány meggyőző volt, de éreztem, hogy még mindig hiányzik valami a tökéletes összképhez.

Ekkor történt, hogy egyik délután a fiók mélyéről előkerültek képeslapjaim, és megpillantottam köztük gyűjteményem egyik rég elfeledett darabját, mely nem csupán a témája, hanem a rajta látható enteriőr miatt is az egyik nagy kedvencem. Ez a régi képeslap adta az ötletet, hogy mintát fessek a sárga falra, mégpedig a levelezőlapon látottak alapján a szoba falainak színeivel.

Elővettem a kékeszöld festéket, amellyel évekkel ezelőtt a szoba egyik falát már lefestettem és csíkokat húztam a sárga falra. Ugyanolyan széles sávban, mint ahogy a képeslapon látható a tapéta mintája. A galériafal fekete színét a csík két oldalán egy-egy szegővonallal hoztam vissza. Szokásomhoz híven ezúttal sem használtam sablont vagy maszkoló szalagot, a vonalakat szabad kézzel festettem fel.

Persze a végeredmény kicsit kacskaringós minta lett, de egyáltalán nem bánom, sőt, kimondottan tetszik a szabálytalansága, mert tovább fokozza a szoba laza, vidám hangulatát.

Pár apróság volt csak hátra, amelyekre azért volt szükség, hogy „összerántsák” a szoba színeit. Ilyen volt például a szék átfestése (direkt nem a fal színének sárga árnyalatát választottam, hogy legyen benne egy kis játékosság), a díszpárnák, a piros alapon fehér pöttyös ülőpárna, az ikonikus sárga IKEA-óra, a szőnyeg kékjére rímelő pléd stb.

Ezek a karakteres kiegészítők egyenként is feldobták a szoba hangulatát, összességében arra kellett figyelnem, hogy színeik összhangban legyenek a többi kiegészítővel.

Az ággyal szemközti fal még sokáig üres volt, oda egy nagyobb méretű posztert kerestem és végül meg is találtam egy klassz trabantos kép formájában, amely halványkék árnyalataival némi higgadt ellensúlyt visz a bohém színkavalkádba.

Több változtatást egyelőre nem tervezek ebben a szobában – bár ez tőlem eléggé könnyelmű kijelentésnek hangzik – igaz, most nem is tudnék, mert jelen pillanatban azt a korszakot éljük, amikor a gyermek birodalmát nemhogy én, de egyetlen más élőlény sem közelítheti meg…

Három lakberendezési tanulság Éva cikkéből, amit használjatok bátran! (Ditta kiegészítése)

Egy szín minidig többször jelenjen meg az adott helyiségben, de ne ugyanabban az árnyalatban, mert attól az egész merev lesz! Jó példa erre itt a sárga szín használata.
A sokféle minta bátran keverhető, ha a színpaletta egységes! Van még pár dolog, amikre figyelni kell, pl. a lépték, de az egységes színpaletta összefogja a sokféleséget!
Minden szabályt fel lehet rúgni, de csak akkor ha pontosan tudjuk, hogy mit csinálunk és minek mi a következménye! Tudatlanul a szabályokat ignorálni, felülírni, az egy másik kategória…