2024. június 08.

Hallgatói otthonok: Madárcsicsergés a nagypolgári milliőben

Nagyon ritka, hogy egy házaspár ugyanannyira érdeklődjön a lakberendezés iránt, ahogy Vári Zsófi és férje, Gábor. Az már az első randijukon kiderült, hogy mindketten rajonganak a régi épületekért, de arra nem gondoltak, hogy egyszer majd együtt fogják lelkesen nézni az online tanfolyamokat, és az Otthonkommandó történetében sem nagyon volt még példa rá!

Szerző: Szabó Eszter, fotó: Széll Bálint

Meg is látszik Zsófi és Gábor otthonán ez a közös tervezés, mert száz százalékban róluk szólnak a terek, és minden tárgy róluk mesél. Megjelenik benne a finom humor, a színek szeretete, és a férj hobbija is – az ornitológia – például a dekorációban. A négy fős családra szabott lakást nagyon átgondoltan tervezték meg, rengeteget hasznosítottak a tanfolyamok ismereteiből, így maximálisan a benne lakókat szolgálja.

Zsófi marketinget tanult, aztán rendezvényszervezéssel foglalkozott. 2012-ben fogalmazódott meg benne, hogy a művészeti-kulturális vonalon szeretné hasznosítani a tapasztalatait. Miután a Werk Akadémián elvégzett egy művészeti menedzser képzést, a WAMP-hoz ment dolgozni, ahol egy idő után a csapat vezetője lett. A Vasárnapi Művészpiacnak köszönhetően számos hazai tervező munkájával megismerkedett. Gábor multinacionális környezetben dolgozik, de eredetileg esztétikát hallgatott az egyetemen, így abszolút megvan az affinitása a szép tárgyak iránt. A képek és a poszterek nagy része hozzá köthető, ahogy a sok könyv is.

„Jellemzően a férfiak nem vesznek részt a lakberendezésben, de mivel mindketten kedveljük a szép tárgyakat, fel sem merült, hogy ne közösen vegyünk részt a lakásfelújítás minden lépésében, a technikai részétől a dekorációig.”

Zsófi és Gábor egyaránt érdeklődnek az urbanisztika iránt és rajonganak a régi épületekért. Ez már az első randevújukon is kiderült, amikor a férfi sajátos módon bókolt: „De jó, hogy nem vagy lakóparkos csaj.”

Már együtt ásták bele magukat annak a háznak a történetébe, amit Gábor másfél évi keresgélés után talált meg a XII. kerületben, ahová két évvel később Zsófi is beköltözött. Minden szempontból tökéletes volt számukra az ősfás parkra néző, remek infrastruktúrájú környéken lévő, nagypolgári lakás.

A Horty-telep története

Az 1928-ban átadott Horthy-telepet egy lakásszövetkezet építette, elsősorban tisztek és az államigazgatásban dolgozó tisztségviselők számára. A most Budai Egészségközpont néven működő kórház területéhez tartozott eredetileg a telek, aminek a hatalmas parkjából választották le, és építettek fel négy épületet. Horthy-tisztekről nevezték el mindegyiket, az egyikük ott is lakott a saját magáról elnevezett házban. A házaspár lakásának híres lakói is voltak korábban. Eredetileg Andresz Kati, színésznő családjáé volt a később kettéválasztott nagypolgári lakás, de a Gábor által megvásárolt nagyobb lakásban élt Bereményi Géza is. „Egy interjúban mesélte, hogy a mostani étkezőnk helyén lévő szobában írta az egyik könyvét. Szerette az akkor még szűk helyiséget, jó tér volt az íráshoz. A közeli, kultikus Tik-Tak presszóban vizsgáztatta a színművészetis hallgatóit.”

A ház kétszer is szerepelt a Budapest 100 programjában. Az egyik lakó, aki születésétől kezdve itt él, elkezdte összegyűjteni a lakók történeteit, amit egy másik lakó kiegészített a történeti háttérrel, és született egy kis könyv belőle. Ez volt az alapja a vezetett sétának, amit Zsófi tartott a házban. Kiállítást is szervezett belőle. A könyv oldalaiból készített tablókat Fortepános képekkel egészítette ki. Másik alkalommal pedig a háború átvészeléséről és a bombázások utáni újjáépítésről sztoriztak a régi lakók a rendezvényen.

Szuper páros a lakberendezésben is

Az urbanisztikához és az építészettörténethez egy lakásfelújítás miatt csatlakozott közös érdeklődési területként a lakberendezés a pár életébe. „Gábornak jó érzéke van ehhez, az általa berendezett lakás is nagyon otthonos volt, de az Otthonkommandós tanfolyamok nagyon sok pluszt adtak számunkra. Sokkal tudatosabban terveztünk meg mindent.”

A leválasztott lakás nagyobbik fele volt a házaspár otthona, amihez régóta szerették volna megszerezni a hiányzó kisebbiket. Azonnal lecsaptak rá, amikor mód nyílt a megvásárlására. A 112 m²-es teret úgy akarták kialakítani, hogy az egybenyitással visszanyerje eredeti nagypolgári hangulatát.

Zsófi a kislakás vásárlását követően előfizetett A lakberendezés alapjai kurzusra, de csak akkor kezdték el megnézni a férjével, amikor eldöntötték, hogy belevágnak az összenyitásba. Kezdetben felmerült, hogy megbíznak egy lakberendezőt a feladattal, de Gábor véleménye az volt, hogy sokkal személyesebb lenne, hogyha ők csinálnák. Zsófi javasolta, hogy akkor viszont nézzék végig a kurzusokat, hogy kellő ismerettel vágjanak bele. Az összeset megvették, és minden este megnéztek egy-két előadást. Ez nem volt egyszerű két kisgyerek mellett!

„Teljesen átformálták a szemléletünket a tanfolyamok. Az alapoktól kezdtük a tervezést, és átrajzoltuk az alaprajzot. A tárolás kurzus hatására pedig nagyon tudatosan selejteztünk, bejelentkeztünk zero waste csoportokba is, nagyon sok mindent kiszanáltunk. A megmaradó dolgaink felmérésével Gábor tervezte meg az összes szekrényt, a konyhabútort is beleértve. A világítástervezés kurzus is teljesen új felismerést hozott azzal, hogy a világításra nem csak optimális fényforrásként tekinthetünk, hanem fókuszpontot teremthetünk vele. Sok időt fordítottunk a lámpáink megtalálására, és most már nagyon rááll a szemünk. Mindig kiszúrjuk, ha vendégségbe megyünk, ha túl kis méretű vagy jelentéktelen egy helyiségben a világítótest.”

Sokat tanultak a dekor kurzuson, és a színeket és a színek harmóniáját is alaposan végiggondolták, hogy hol, melyik szín milyen arányban jelenjen meg, és hogyan vigyék végig a lakáson. A leglátványosabb példa erre a kék galériafal a hálóban. „Ez a királykék volt a kiindulópont, még az Otthonkommandós tanfolyamok előtt kitaláltuk. A galériafalat Ditta iránymutatása alapján terveztük meg: random felrakás helyett pontosan megterveztük; lerajzoltuk, csomagolópapírral kimértük a helyüket.”

A hálószobából induló kék szín visszaköszön a konyhabútor alsó szekrényein és a fürdőszobában is. Ehhez választották a különböző helyiségekben a többi színt. Nagy szerencse, hogy a házaspár ízlése nagyon hasonló, nem voltak nagy vitáik egy-egy döntéssel kapcsolatban. A nyuszis és a strucc lámpa például bevállalósabb darabok, de abban sem volt vita közöttük, ahogy a rózsaszín fotelt is a legnagyobb egyetértésben választották.

Megújuló terek

„Az átalakítás eredményeképpen a nappaliban sokkal nagyobb lett a tér. Egyrészt, mert a mostani konyha a leválasztott kislakáshoz tartozott korábban, másrészt az étkezőt is jobban megnyitottuk. Az eredetileg a tévével szemben álló kanapét átforgattuk az ablak elé, ezzel is szellősebb lett a nappali, és bevállaltuk ezt a nagy, színes, mozgalmas mintájú szőnyeget. Sokáig kerestük, mire megtaláltuk ezt a karakteres darabot, ami meghatározza a szoba látványát. A méretválasztásban is megfogadtuk Ditta tanácsait, nem akartunk „bélyegméretűt”.

A tárolás tanfolyamon elsajátítottak alapján tervezték meg a könyvespolcot is, amiben az az extra, hogy az ajtó a kamrát rejti. Mivel ott volt régen egy átjáró, mélyebb a fal, elfért egy kamraszekrény.

A tévé helye adott volt, köré szintén ők tervezték meg ezt a polcos bútort. „Már majdnem megrendeltük fehérben, amikor kitaláltuk, hogy legyen inkább ez a mentazöld, aztán lefestettük ugyanilyen árnyalatúra az étkezőszékeket, valamint hozzáigazítva a pasztellpalettához sárgára a régi virágállványt és a kisasztalt.”

Ide is terveztek egy galériafalat, amelynek minden eleméhez van valamilyen személyes kötődésük. A hatalmas pasztell rózsaszín bársony fotel a legfrissebb beszerzés, úgy érzik ezzel feltették az i-re a pontot, a lakás berendezése késznek tekinthető.

A konyhában nincs sok hely, a két pult közötti közlekedő éppen a minimális méretű ergonómiailag. Nem akarták körbe bútorozni, mert elrontotta volna az ablak látványát – lejjebb is van, mint a munkalap –, de így, hogy a kamraszekrény a nappaliba került, elfér benne minden. Jót tett a nem túl nagy étkező térérzetének is, hogy egy átadót kialakítva megnyitották a két helyiség között a falat. Eredetileg ajtó volt itt, de belefalazták, amikor szétválasztották a lakásokat. A hangulatos beugró adta magát étkezőnek, csupa zöldet látni a szép formájú ablakokból és reggeltől délig besüt a nap. Mivel Gábor is gyakran főz, megemelték 92 cm-re a pultot, hogy neki is kényelmes legyen.

A tágas hálóban helyet kapott egy egész falat betöltő gardrób, és Gábor dolgozósarkának is itt találtak optimális helyet. Az egyetlen kicsit „testidegen” látvány a kerékpárja, amit ő maga épített, ezért nagyon kötődik hozzá. „Eredetileg fotelt terveztem a helyére, de nem bánom, hogy így alakult, mert az tipikusan az a bútor egy hálóban, amire csak rádobálnánk a ruháinkat, ami könnyen rendetlenséghez vezet.”

A hálóból nyílik a hosszú, de keskeny kis erkély. „A nyári időszakban szoktunk kint vacsorázni, illetve hétvégén reggelizni is. A gyerekek is szeretik, amikor kihirdetjük, hogy „erkély-vacsi” lesz, lelkesen skandálják, hogy erkély-vacsi, és már hozzák is a terítéket. Közben nézzük a madarakat, és Gábor magyarázza nekik, hogy melyik milyen. Van már kis távcsövük is hozzá. Szemben van a Budai Egészségközpont parkja, csupa zöldet látunk és madárcsicsergést hallunk. Isteni, hogy mindezt bent a városban élvezhetjük!”

Az átépítés során két fürdőszobát alakítottak ki. A nagyobb kellemesen tágas és világos. Kád is elfért benne, a wc-t és a bidét pengefal mögé rejtették. „Korábban nem volt ablakos a fürdőnk, de az összenyitás lehetőséget adott rá. Dupla mosdót terveztünk bele, gondolva arra, hogy a gyerekek hipp-hopp kamaszok lesznek, amikor neuralgikus pont lesz a reggeli készülődés.”

Az ajtó mögé besuvasztották a mosó- és a szárítógépet, imádják, hogy nem kell a nappaliban kerülgetni a kiteregetett ruhákat. A kicsi, zuhanyzós, vendégvécés fürdő pedig később lesz nagyon praktikus négy felnőtt ember esetében.

„A régi konyhánk és az étkezőnk helyén épült fel a kis fürdő, mellette pedig egy gardróbszoba. Addig sakkoztunk amíg mindent el tudtunk helyezni. Sokat dob rajta a látványos posztertapéta, amit egy híres illusztrátor készített, aki történetesen madarász is volt. Bár Gábor találta, vacillált kezdetben, hogy nem túl merész-e, de én biztattam és már nagyon örülünk, hogy bevállaltuk. Nem csak a vendégeink, de mi is mindennap megcsodáljuk, amikor bejövünk kezet mosni.”

A gyerekszobák tervezése okozott némi fejtörést. Amikor először elkezdtek rajzolgatni, 8 négyzetméteres helyiségek jöttek ki, amit Zsófiék nem akartak. Addig variáltak, míg 12 lett mindkettő, ami már egy élhető méret. A berendezésnél abszolút a funkcionalitást tartották szem előtt. Alap IKEA bútorok vannak benne, de ott is bevállalták a színeket és a mintás falat, ami nem tapéta, hanem praktikusan többször felragasztató falmatrica. Zsófi szerette volna egy-egy szép régi szekrénnyel feldobni a gyerekszobát hangulatát. „Ahogy keresgéltem az online piactereken, nem gondoltam, hogy találok két ugyanolyan szekrényt. Ám nemcsak, hogy találtam, de még odahozni is segítettek. Natúr fenyő mindkettő, Áronét zöldre, Blankáét rózsaszínre festettem. Mindkét szobának ad egyfajta kedves bájt. Figyelembe vettük Ditta tanácsait, hogy nem kellenek tipikus gyerekbútorok, sem lámpa vagy szőnyeg. A kislányunk szobájába egy magyar márka, a Lampalu dekoratív mályvaszínű lámpáját választottuk, a kisfiunkhoz pedig egy három elemes zöldet. Annyira beleszerettünk, hogy aztán az étkezőbe is tőle válsároltuk a lámpát.”

Zsófi WAMP-os múltja miatt kedveli a magyar tervezőket, az íróasztal feletti grafika az Urban Sidewalker, Budapest printje, amit ajándékba kapott tőlük, és Somos Anna kerámiái is nagy kedvencei. Szereti a humoros, kedves egyedi tárgyakat. Sok kiegészítőt szereztek be a Woodelierből. Zsófi már a hangulatát is nagyon szereti a nemrég új helyre költözött üzletnek, Juditot, a tulajdonost, szintén még a WAMP-ról ismeri.

Az előszoba hall volt eredetileg, itt volt az étkezőjük az összenyitás előtt, de túl sötétnek bizonyult. Viszont a számukra oly kedves, Gábor családjától örökölt régi bútorokkal hangulatos enteriőrt alakítottak ki benne. A vitrines szekrényt annyira szeretik, hogy pontosan kiszámolva a méretét, hozzáigazították az előszoba és a fürdő ajtaja közötti falszakaszt, hogy elférjen.

Az előszobai nagy tükör Zsófi anyukájáé volt, aki még 20 évesen vette. Ő festette le feketére, és minden lakásukba költözött velük. Kamaszkorában Zsófi lecsapott rá, azóta az övé. Főhelyet szánt neki ebben a lakásban, így a kis fürdő és a gardrób ajtaját úgy számolták ki, hogy beférjen közé.

Multitasking csúcsra járatva

A stílushoz és a berendezéshez a Pinterestet használták inspirációs forrásként, valamint az Otthonkommandós előadások rengeteg illusztrációs képe is segített „irányba tenni” Zsófiékat. Mindketten gyűjtötték a fotókat és reggel és este egyeztették, hogy ki, mit gyűjtött. Gyorsan kikristályosodott a stílus és a hangulat, amit viszont akartak látni az otthonukban, de rengeteg egyéb feladat is adódott. Szobánként haladtak, minden helyiségre volt egy listájuk, hogy mit kell kitalálni, eldönteni, megvenni.

„Én két kicsi gyerekkel voltam otthon, előfordult, hogy Blanka óránként kelt fel éjszaka, és akkor mellette minden este hallgattuk az előadást, utána leültünk, keresgéltünk, kitaláltunk, jegyzeteltünk, néha beszaladtam visszaaltatni a kicsit… Közben elköltözködtünk és vissza. Szóval elég eseménydús volt az a 2022-es év.”

„Amikor terveztük a tereket, alapvetően nem nagyon tudtuk volna másképp kialakítani a helyiségeket, mert adta magát, hogy mi hova fog kerülni. Kicsit tetriszezgettünk, hiszen ez nem olyan, mint amikor egy házat épít az ember. Itt alapvetően megvoltak a főbb falak, meg a vizes helyiségek. Úgy érzem, sehol nem ment a dizájn rovására a praktikum. Kezdetben bevontunk egy építészt, de nem igazán adott a számunkra használható tanácsokat. Óvott például attól, hogy a gyerekszobákat az északi oldalon helyezzük el, mert a véleménye szerint sötét lesz, de nem így történt.”

Ahhoz, hogy minden elférjen, sok tárgytól meg kellett válni, de ez egyáltalán nem esett Zsófiék nehezére. „Van egy megtisztulás jellege szerintem minden selejtezésnek meg lomtalanításnak. Nyilván az sokkoló volt, amikor teljesen kipakoltuk a régi lakást.”

5 hónap alatt lebonyolították az átalakítást és a mesteremberekkel is szerencséjük volt. Nem csúsztak és nagy bakikat sem követtek el. Pont Zsófi születésnapján, 2022. április 4-én kezdték kiütni a falakat. Mivel a közelben sikerült találniuk albérletet, napi szinten tudták személyesen ellenőrizni a munkákat. Nagyon gáz sztorijaik nem voltak, egy-két apróság kivételével alapvetően jó tapasztalatokat szereztek.

„Egyedül azt bánom, hogy hagytam, hogy rábeszéljenek a kivitelezők, hogy ne mosható falfestéket válasszunk. Ez ráadásul matt, ami végképp nem praktikus, minden meglátszik rajta. Egyébként pedig ha lett volna rá időnk, sokat spórolhattunk volna, ha mi magunk csináljuk meg a glettelést, festést, sőt még a burkolást is. A Youtube-ról szinte mindent meg lehet tanulni. Erre mondta anyukám, hogy az első házat az ellenségednek építed, a másodikat a barátaidnak, és a harmadikat magadnak. És tényleg rengeteget tanul az ember építkezés közben, Jó lett volna, ha van lehetőség előtte gyakorolni valahol.”

A visszaköltözés után még egy három-négy hónap kellett, mire minden bútoruk meglett, mert a kanapén kívül mindent lecseréltek (azzal megvárják, hogy nagyobbak legyenek a gyerekek). Ezután következett a dekorálás még egy pár hónapig. Kb. egy év kellett, hogy a nulláról teljesen kész legyen. Bár mindig lehet valamit módosítani: újabb képek, pár kincs, amibe beleszeretnek, amikor meglátják a boltban, és a szobanövényekkel is variálnak Zsófiék.

„Imádok leülni az ebédlőbe a reggeli kávémmal. Kinyitom az ablakot és hallgatom a madarak csiripelését. Télen etetjük őket, így odaszoktak. Egészen közel jönnek, meg tudjuk mutatni a gyerekeknek, hogy nézd, ez a szép színes a tengelic. Már én is felismerem a többségüket, egész jól kikupáltam magam.”