2013. november 10.

Stíluskalauz: az eklektikától a posztmodernig

Egy kis történeti visszatekintés mindenképp szükséges, hogy megértsük a lakberendezési stílusok mibenlétét, miért alakultak ki és honnan erednek. Nem szeretnék évszázadokra visszamenni, csak a közvetlen előzményekig, a 19. század második feléig. Nincs egy pontos dátum, amihez köthetjük a lakberendezés kialakulását, az 1880-as évektől kezdve jelentek meg olyan hullámok, mozgalmak, amelyek egységként tekintettek a különféle művészeti ágakra és ez egy fontos gondolkodásmódbeli változás volt a lakberendezés felé vezető úton.

Ahhoz, hogy megismerjük a lakberendezési stílusok alapjait muszáj megvizsgálni a történelmi hátteret is. Ahogy minden más művészet (képző, irodalom, zene) úgy az iparművészet, azon belül a bútortervezés és a lakberendezés is az adott kor gazdasági, társadalmi és politikai történéseire reagál. A történelem ismerete nélkül nem érthetjük meg a szecesszió, az art deco vagy a modernizmus létrejöttének miértjét.

1840-1900 – Romantika, historizmus, eklektika

Háttér: zűrzavaros, majd pezsgő időszak. A munkásosztály Európa-szerte mozgolódik, de Amerikában és Ázsiában is káosz van. Még a ‘48-as forradalmak előtt Kínában kitör az ópiumháború, az ‘50-es években Indiában fellázadnak a brit utalom ellen, a ‘60-as években pedig kitör az amerikai polgárháború. Ezeket követően egy viszonylag stabil időszak következett, az USA-ban létrejött az unió, Japán menyitotta kapuit a nyugat felé, megalakult Németország és hatalmas beruházások indultak, vasutak épültek.

Ez az időszak a romantika vége és a historizmus/eklektika fénykora. Egész Európára jellemző a nemzeti identitás keresése, ezért megerősödött a múlt iránti érdeklődés. Ez érhető tetten a bútorművészetben is (ekkor még nem beszélhetünk lakberendezésről). A 19. század második fele egy irány nélküli, stagnálási időszak volt, önállót, újat nem alkot.

Tobzódtak a neo, historizáló stílusok, majd kialakult az eklektika. A franciák a rokokóhoz, az angolok a gótikához nyúltak vissza, a német, osztrák, magyar területeken pedig a neoklasszicizmus hódított. Ezeket még megfejelték a klasszicizmusban gyökeret vert görög, római, egyiptomi motívumokkal és egy kis keleti hatással a teljes káosz kedvéért.

Fontos lépés volt a világkiállítások létrejötte, melyek sora 1851-ben Londonban Paxton híres Kristálypalotájával kezdődött.

Mindezek mellett viszont dúlt az ipari forradalom, az új anyagok, a kereskedelem Ázsiával, a technológiák, a gépek soha nem látott lendületet adtak a fejlődésnek. Ez a fejlődés azonban még nem tudott kibontakozni, a régi stílusokkal, technikákkal érdekes egyvelegeket hoztak létre, pl. gótikus formájú öntöttvas oszlopok, vagy gyertya formájú villanykörte. A technika és forma még jó ideig nem talál egymásra.

A középosztály felemelkedése fellendítette a bútorgyártást és a gépesítés következtében ezek egyre egységesebb képet mutattak. A költségek csökkentése, a termelékenység növekedése következtében a divatos bútorok egyre olcsóbbak lettek. De az iparosodásnak ára is volt, mindez együtt járt a minőség romlásával.

Michael Thonet:

A gőzölt hajlított bútor feltalálója. Az 1853-ban alapított cégnek a század végére már több, mint 50 gyára volt! A hajlított bútor előnye volt, hogy lapra szerelhetően szállíthatták és elegendő volt néhány csavarral összeállítani a helyszínen (IKEA!) .Thonet egyszerű vonalvezetésű bútorai kilógtak az ekkor divatos historizáló darabok közül.

1880 – 1920 Arts & Crafts mozgalom, William Morris

1880-ig – historizmus, eklektika, és neo stílusok kavalkádja. Totális zűrzavar, nincs fejlődési irány. Nincs igény az újra, inkább csak a díszítés tobzódik. Káosz jellemzi ezt az időszakot. Iparosodás + régi korok bútorai = tömeggyártás, olcsóbb és silányabb minőség.

Ez ellen lépett fel az Arts & Crafts mozgalom.

Háttér: Az ipari forradalom közel 100 éve és az új társadalmi szerkezet következtében a közösségi helyett az egyéni érdekek kerültek előtérbe, a vidék pedig egyre inkább elvesztette jelentőségét a városokkal szemben. De a pörgő világ meghozta az emberek lassúbb ütemre való vágyakozását is. Ismerős?:) A történelem ismétli önmagát…

Arts & Crafts – vissza a kézművességhez, minőséghez. Az ipari tömegtermelés és neo stílusok ellen. Rövid ideig tartott, mert a kézzel készült termékek drágák voltak (mint azóta is).

Az elv fontosabb volt, mint a stílus maga és ennek a hatása óriási volt, az összes olyan 20. századi mozgalomnak előkészíti a terepet, amelyek a hagyományos kézművességhez, a valódi társadalmi értékekhez, egyediséghez kötődnek (art decotól a modernizmusig)

William Morris – kiemelten fontosnak tartotta az egységes enteriőr megtervezését! Mintáit például (tapéta és textil) a mai napig gyártják és cseppet sem elavultak. Ma is a legmeghatározóbb részei lehetnek egy klasszikus stílusú enteriőrnek.

1890-1915 Szecesszió, Art Nouveau, Jugendstil = Új művészet

Háttér: Az ipar és tudományok rohamos fejlődése. Európa-szerte egy új kifejezési forma jön létre, ami lényegében ugyanazokon az érzelmi alapokon nyugszik, amiért 10 évvel korábban létrejött az Arts & Crafts mozgalom. Minden országban másképp nevezik, de a cél – szakítani a historizáló stílusokkal és egy új művészet létrehozása – közös. Tiltakozás az összevisszaság és iparos tömegtermelés ellen. A szecesszió nem zárkózik el a haladás és a gépek használata ellen, de azokat a saját szolgálatába állítja.

Fontos! Az 1900-as párizsi világkiállításon (51 millió látogató!) még mindig a neo és ezotikus stílusok uralkodtak, de az art nouveau is bemutatkozott és óriási sikert aratott. A hat helyiséget bemutató pavilonban a a terek szervesen kapcsolódtak egymáshoz és egységes megjelenésük volt. Az eklektikus terek helyett itt a fal színe, a bútorok, a padló, a berendezési tárgyak, mind egy egységes tervezési szemléletet követtek. Végre nem tesznek különbséget képző és díszítőművészet között. Művészi egység, egyenrangúság!

A kor progresszív művészei:

C. R. Mackintosh

Letisztult, egyenes vonalú stílusa szöges ellentétben áll az A&C fő jellegzetességeivel és annak elveit sem követi. Angliában nem igazán, Európában jobban elismerték, különösen Bécsben. Jelentősen befolyásolta az osztrák tervezőket, a bécsi Secession sokkal letisztultabb, mint pl. francia, szeszélyes vonalvezetésű art nouveau. A modernizmus előfutára.

Közvetlen követője a bécsi szecesszióban Josef Hoffmann és társai (Wiener Werkstatte). Ötvözik a szecessziót és a modernizmus vonalát. Ellenzik a tömeggyártást, de nem vállalnak közösséget a franci-belga art nouveau lángoló, érzéki stílusával és a historizmussal sem.

Már itt, a századforduló környékén körvonalazódik a modernizmusnak az a két vonala, ami később, a 20. század első felében teljesen kettéválik: az Art deco és a Bauhaus funkcionalizmusa.

1920-40 Art Deco

A hagyományos art deco az art nouveauból fejlődik ki Franciaországban. A szecesszió hullámai után visszafogott, mértani, de mégis kecses bútorokat, tárgyakat terveztek. Fényűző, drága anyagok használata jellemzi. Az art deco azonban az USA-ban virágzott, ahol a modernebb, funkcionálisabb Bauhaus elemekkel keverték és a gépeket is szívesebben használták. Jelszava: Luxust teremteni a tömegnek!

Háttér: ‘20-as évek, Amerika = jólét, felhőkarcolók, jazz, fejlődés. Az amerikai fellendülés a spekuláción alapult. 1929 október – “Fekete kedd” a N.Y.-i tőzsde összeomlik. A válság átterjed Európára, tömeges munkanélküliség, a német demokrácia megbukik és haladunk a II. vh felé.

A hanyatlásra a művészetek nem reagáltak azonnal, a ‘30-as években is tartotta magát az art deco, ami egyfajta menekülés is volt az egyre nyomasztóbb társadalmi, gazdasági helyzetből. Később az art decot háttérbe szorította a gépiesített és funkcionális modernizmus.

Az 1925-ös párizsi világkiállításon (16 millió látogató) aratott átütő sikert, az art deco nevet a ‘60-as években kapra. A kiállítás célja egyértelmű volt: hogy visszaállítsa Franciaország luxuscikkgyártó központi szerepét.

Fontos: A garnitúrák megjelenése!

1925-45 – A (klasszikus) modernizmus

Háttér: I. vh nyomai a gazdaságban, lakásínség, kulturális értékek átértékelése. Az ipar végső győzelme (autó, telefon, villany), az élet részévé válnak. Nagyon gyors fejlődés a 2 vh között. A tömegtermelés, szériagyártás szükséges volt, hogy az I. vh után helyreálljon a rend. Szélsőséges időszak: rohamos fejlődés + világgazdasági válság. Egyre növekvő szegénység, ráeszmélnek hogy az iparosodás nem csodaszer. A kiábrándultság és rossz légkör kedvezett a szélsőséges politikai erőknek.

A modernizmus előzményei a korábbi évtizedekbe nyúlnak vissza. A skót Mackintosh és hatása az osztrák tervezőkre már az I. vh előtt is szigorú, minimalista bútorokat eredményezett, de ezek akkor még elszórt jelenségek voltak. A tömeggyártás még mindig nem tudott kiteljesedni, mert folyamatosan próbálták elfedni ezeknek a bútoroknak a valódi jellegét, régies stílussal, kézműves jelleggel “álcázták” őket. Ezek nem voltak életképesek, alkalmatlanok voltak a tömegtermelésre. A technika és forma ellentmondásának majd 50 évre volt szüksége, hogy egymásra találjon.

Az új generáció volt az, aki ezt felismerte és egy új megjelenést kezdett el kifejleszteni, amely megmutatta az ipari módszerekkel készülő bútorok valódi alakját. Céljuk valójában nemes volt: az olcsó, szériagyártott bútorokra hatalmas kereslet volt és ők erre a problémára próbáltak megoldást találni egy új szemléletmóddal, ami a világ minden táján követőkre talált. Az új technológiákhoz, új anyagok társultak: fém, rétegelt lemez, üveg.

Reagálás az életvitel változására: korábban igen szigorú rendje volt a mindennapoknak, az iparosodás azonban lazított ezen és egyre nagyobb teret nyert a szabadidő, a pihenés, ami a családi élet sajátosságává vált. És ez új bútortípusokat hozott magával. Nem véletlen hogy annyi fotelt (azaz pihenőszéket) találunk az elkövetkezendő évtizedek ikonikus darabjai között 🙂

A modernizmus őszinte és egyszerű stílus volt. A formák letisztultak, a díszítmények, sallangok eltűntek. Az I. vh után a költségek csökkentése, de a tömeg igényének kielégítése nagy nyomás volt a legtöbb országban. És erre adott megoldást az új generáció, nem is sejtve azt, hogy ezzel megalapozzák az elkövetkező lközel 100 év irányzatait.

Kik voltak ők? Akiket ma már klasszikusok első generációjaként emlegetünk: Gerrit Rietveld, Walter Gropius, Breuer Marcel, Ludwig Mies van der Rohe, Eileen Gray, Le Corbusier, Alvar Aalto, Frank Lloyd Wright, hogy csak a legnagyobb neveket említsem.

Bauhaus

A 20. század legjelentősebb tervező iskolája 1919-1933-ig. avantgárd szellemisége a mai napig meghatározó. Létrehozója, Walter Gropius a művészet és az ipar egységesítését tűzte ki céljául. Az iskolában dolgozott többek között a magyar származású Breuer Marcel és Moholy-Nagy László is.

A történelmi bevezetés csak a kezdete a „Találd meg az otthonod stílusát” tanfolyamnak. A gyakorlathoz szükséges egy kis elmélet is. Részletek a tanfolyamról itt.

*****

Találd meg az otthonod stílusát Online tanfolyam

Több stílus is teszik és szeretnél köztük eligazodni?

Szeretnéd tudni, hogyan mixelheted őket? Mik az egyes lakberendezési stílusok sajátosságai?

Milyen színek, anyagok, formák passzolnak hozzá, és mik azok, amikkel nagyon mellé lehet nyúlni?

Végigvesszük a legnépszerűbb lakberendezési stílusokat, megnézzük hogyan lehet őket hazai körülmények között használni. A Stílus tanfolyam II. részében megtanulod hogyan tudod az otthonodba bevinni a személyiségedet, egy kis egyediséget, hogy az tényleg téged tükrözzön! De ennek előfeltétele az I. rész, mert az alapokat itt tanulod meg, ezek nélkül nem fogsz tudni boldogulni a következő szinten.

Minden megtanítok a stílus tanfolyamon, ami ehhez szükséges. Rizsa nélkül, egyszerűen és érthetően!

A tananyag állandó jelleggel, mindenféle korlátozás nélkül, bárhonnan, bármikor elérhető az online felületen. A tanfolyamokhoz tartozik egy szuper hangulatú zárt FB csoport, ahol kérdezhetsz, ha elakadsz, vagy segítségre van szükséged.