2024. október 26.

Tanyasi élet és fesztiválos pörgés: Renáta csodakertjei Ozorán

Borbás Renáta eredetileg építész. Úgy tervezte, hogy ledoktorál és ha van rá mód, az egyetemen oktat, de aztán teljesen más irányt vett az élete. Dádpusztán él a családjával, ahol burjánzó kertet alakított ki a házuk mellett és egy nem kevésbé látványos közösségi kertet a tanyát körülvevő birtokon, ahol a DAAD Gatheringet és az O.z.o.r.a Fesztivált szervezik a férjével. Az Otthonkommandó hallgatójaként a házukat is be fogjuk mutatni, de a kert és a hozzá kapcsolódó történet az, mi igazán kontextusba tudja helyezni az otthonukat, így ezzel kezdjük.

Szerző: Szabó Eszter, fotó: Borbás Renáta, közösségi kert képek: Kovács Zoltán

Ahhoz, hogy térben és időben el tudjuk helyezni ezt az egyszerre haszon- és díszkertet, meg kell ismerkedjünk a nem mindennapi környezetével. Dádpuszta egy több száz hektáros területből álló birtok, aminek nagyjából a fele szántóföld, a többi a fesztivál területe, amit Renáta férje és az édesapja hozott létre. A földeken gazdálkodás folyik, a rendezvényszervezés mellett fontos tevékenységük a terménykereskedelem. Ezen a hatalmas területen van a tanya, ahol a család háza és Renáta csodás kertje található.

„A férjem családja vándorjuhász volt, gyerekkorában bejárták az országot. Így ismerték meg ezt a helyet, amit később az édesapja apránként megvett a TSZ-től. Senkinek nem kellettek a földek ezen a környéken, nem volt szüksége legelőre másnak, így egyre több területet vásárolt meg, ami a végére egy elég nagy birtok lett, változatos domborzattal. Kezdetben azt hittem, hogy a dombok mesterséges építmények, mert egy mezőföldhöz képest nagy szintkülönbségek vannak kis távolságon belül. Ezért is jó fesztiválhelyszín akusztikailag, mert a dombok levédik a zenei színpadokat, nincs áthallás.”

Az O.z.o.r.a Fesztivál története

A fesztivál ötlete az 1999-es napfogyatkozáshoz kapcsolódik. Renáta férje és az édesapja bérbeadták a helyszínt egy német-magyar partiszervező párosnak egy elektronikus zenei minifesztivál számára. A rendkívül sikeres Solapse Fesztivál adta az ötletet, hogy ha ilyen vonzó a helyszín, létre kellene hozni egy saját eseményt. Öt év múlva, 2004-ben megrendezték a Sonar Plexust, egy évre rá pedig az O.z.o.r.a Fesztivált.

Hogy honnan volt ekkora nyitottság egy juhász emberben egy számára teljesen idegen világ felé? Renáta szerint nagyon különleges ember volt, aki meghaladva a korát vérbeli vállalkozó volt, aki szívesen kísérletezett, és nagyon hitt az közösség erejében. A Dádpusztán történő letelepedésük után gazdálkodni kezdtek, ami egy idő után lehetővé tette, hogy belevágjanak valami újba. Ennek jövőre már 20 éve, és bár az invenciózus juhász sajnos pár éve elhunyt, Renátáék életét azóta is ennek a programnak a szervezése és lebonyolítása határozza meg. A rendhagyó vállalkozás egy életre szóló kaland lett az egész család számára.

De hogy kerül ide egy pécsi építész?

Renáta egy környékbeli faluból származik, a nagyapjának voltak a birtokkal szomszédos földjei, de nem ismerték egymást a férjével mindaddig, míg el nem kezdett a fesztiválon munkát vállalni az ikertestvérével együtt. Kilenc évig koordinálták a beléptetést, ezalatt óriási tapasztalatra tett szert, és mivel a fesztivál folyamatosan fejlődik, újabb és újabb helyszínekkel egészül ki a Völgy, annyi építési munka van, hogy Renáta tulajdonképpen folyamatosan gyakorolja a hivatalosan feladott építész szakmát is.

A Covid miatti leállásnak köszönhető Renáta kertje

Egész évben jó pár ember dolgozik a birtokon, azonban a fesztivál előtt két hónappal már akár kétszáz ember is lakik itt. Elképesztő intenzív a tempó: ahogy a fesztivál véget ér, kezdik a következőt szervezni, nincs idő szinte semmi másra, minden háttrébe szorul. Ebből a szempontból jól jött a Covid időszak, mert a felszabaduló idő és a nem tervezett lelassulás tette lehetővé számukra, hogy végre megcsinálják a kertet.

„Elsőként el kellett fogadnom, hogy ez egy gazdasági udvar, ahol számos jármű fordul meg és sok ember jár nap, mint nap. Egy évek óta működő egységbe csöppentem bele, ahol az udvarban lévő nagyobb részek le voltak kerítve. Azt tudtam, hogy nem csak jól funkcionáló, de esztétikus kertet szeretnék kialakítani. A másik nagy kompromisszum az volt, hogy úgy nyúltunk mindenhez, hogy tudtuk, hamarosan a tanya egy másik részében építünk házat magunknak, és nem tudtuk, hogy mi lesz a jelenlegi épülettel, amihez a kert is szervesen hozzátartozik.”

Első lépésként lebontották az elkerített részek kerítéseit, és kijjebb tolták a tanya határait. Ágyásokat építettek, rózsakapukat, egy kis fa kuckót a gyerekeknek, valamint szegélyeket, ösvényeket alakítottak ki. Maradék anyagokból (régi gerendák, bontott tégla, régi járdalapok) dolgoztak, anyagilag nagyon keveset szántak rá a bizonytalan sorsa miatt. A COVID időszak meghozta az első kertélményeket, de évek kellettek, míg Renáta kitapasztalta, hogy hol alakítson ki ösvényt, hol legyen még egy fának a helye. Ezek olyan folyamatok, amelyeket nem érdemes siettetni.

Renáta kitalálta, hogy mit szeretne, és ugyan utánaolvasott a neten, igyekezve megbízható forrásokból tájékozódni, de leginkább ösztönösen próbálta kialakítani a kertet és végül egész jól bejöttek a döntései.

„Nagy önbizalmat adott a kísérletezés lehetősége. Kicsit olyan ez számomra, mint a gyereknevelés első féléve. Annyira rövid a kicsik emlékezete, hogyha valamit elrontunk, következő nap csinálhatjuk másképp. Nem baj, ha egyszer rossz helyre ültetem a paprika palántákat, majd a következő évben átrakom máshova, ahol jobban érezték magukat. Ha kitartó vagy, egyre kevesebb hibafaktorral dolgozol, és van esélyed arra, hogy kijavítsd. Szóval én nem ódzkodok attól, hogy valamit elrontok. Legalábbis a kertben. Jó érzés tudni, hogy minden évben ugyanolyan jó eséllyel indulok.”

Renáta a családjának köszönhetően ismert minden gazdálkodáshoz kapcsolódó feladatot, a falubeli házukhoz tartozó hatalmas kert pedig arra tanította meg, hogy mindig azt egyék, amit épp megterem. Nem volt idegen számára felszedni a krumplit, hagymát, répát, vagy eltenni télire a szószokat, lekvárokat, befőtteket. Ezt a tudást hozta magával, hiába volt idő, amikor egy kicsit messzebb került tőle, biztos volt benne, hogyha egyszer családja lesz, legalább egy saját minikertet ki fog alakítani.

Aztán kicsit nagyobb lett a valóságban a megálmodott kis haszonkert… De persze így is pici ahhoz képest, hogy mekkora területen gazdálkodnak. A birtokon belül maga a tanya, ahol élnek egy elkerített terület az őzek, szarvasok, sakálok, rókák miatt. A kis konyhakertek viszont nincsenek leválasztva, az udvar részei. Egyszerre pihenő terek, virágos kertek, veteményesek. Önálló kis élőviláguk van, saját lakókkal. Nyuszik, gyíkok, békák, pávák, kiszökött és befoghatatlan tyúkok, kerti madarak népesítik be.

A kert egységei

1. Magaságyások a kis kiülővel

Korábban madárház volt az építmény, fürjeket neveltek a téliesített helyiségben, de mivel a háznak nincs terasza, Renáta javaslatára kibontották a falait. Csak a négy tartóoszlop áll rajta a tetővel, vadszőlővel felfuttatva nagyon hangulatos lett. Nincs ugyan közvetlen kapcsolata a házzal, de remekül funkcionál. Kis ösvényekkel kapcsolódik a kerthez és a házhoz.

Nem használnak vegyszereket, és mindenféle kerül egymás mellé az ágyásokba. Sokszor azt is meghagyja, ami magától kinő, dísznövények keverednek zöldségekkel, fűszernövényekkel. Kerül a sorba egy kis büdöske, egy kis körömvirág, egy-két lusta kisasszony, ettől olyan buja az egész. A paradicsom évek óta árván kel, ahogy a pávák csipkedik elszóródnak a magok, amiből következő évben erős növények nőnek.

2. Istállós kert

Az istálló is bontásra volt ítélve, de annyira jó hangulatú volt a romos épület, hogy Renáta arra gondolt, hogy feltölti azt a 40 centit és beülteti. Sok mindent lehet nevelni ekkor földrétegben is, így alakult ki az istállós kert, amiről most már nem is gondolnánk, hogy régen egy lebetonozott épület volt.

3. Karám körüli kőágyások

Ez már a kitolt nyomvonala a kerítésnek, mező volt régen. Az udvar egy félreeső részében található, kevésbé jó adottságokkal. Rengeteg menta terem benne, de már nőtt ki tök, saláta… Sokszor meglepetés, hogy egy adott évben mi lesz a fő növény. Renáta örül minden árván kelt palántának, a tökök meg igénybe tudnak venni akkora területet, amekkorára szükségük van anélkül, hogy a gazdasszony bosszankodna.

Az újrahasznosítás alapvető érték a tanyán

„Az építészet szélesítette a látókörömet. Voltam ösztöndíjas Dániában, fél évig jártam a Keletet, sok mindent megtapasztalhattam. Ezenkívül otthonról is ezt az értékrendet hoztam, hogy amit tudunk, azt használjuk fel. A férjem családját is ez az attitűd jellemzi; amikor kiderült, hogy az egyik régi épület gerendája nem menthető, abból készült az istállós kertben az összes ágyás.”

Többfunkciós gyerekkuckó

A gyerekek a kis házikója szintén újrahasznosított alapanyagokból épült fel. Alul bedeszkázták, és alatta alakították ki a komposztálót.

Állatok a tanyán

Találkozhatunk pávákkal, amelyek szabadon járnak-kelnek az egész birtokon, néha a Völgybe is lemerészkednek, él velük egy Póker nevű póni, Árnyék a szamár, egy befogadott, öreg kutya, Morzsi és mindenféle baromfi: liba, gyöngytyúk, kakas, csirke.

„Annyira nem nagy a kert, mint amekkora lehetne, de mivel én koordinálom a fesztiválon is a közösségi kertet, ennyit tudok mellette gondozni. Arra pont elég, hogy a mindennapjaink része legyen. Nyilván nem termelek meg mindent, amit télen fogyasztunk, de szezonban kiszolgál minket.”

Ami azért nem kevés, mert férje, Árpád édesanyjával, két nagyobb lányával és közös gyerekükkel, az elsős Barkával élnek a tanyán. A kert kialakításában és a növények kiválasztásban egyaránt sokat segített Renáta anyósa, akinek szintén bőségesen termő kis konyhakertje van.

“A mulcsolást is anyósomtól tanultam. Nagy könnyebbség, hogy nem kell gazolással töltenem az időt. Először furcsa volt a szalma a földön, most nélküle furcsa egy ágyás.”

A Hétfejű Tündér kertje

A Völgyben a fesztivál területén korábban is volt egy pici közösségi kert, ami a Hétfejű Tündér nevet kapta Lázár Ervin meséje nyomán. Bár Renáta nem szereti a túl gondozott, szabályos kerteket, megsajnálta ez a nagyon elárvult részt, amit már teljesen birtokba vettek a növények, és kitalálta, hogyan hozhatná rendbe és fejleszthetné tovább.

„Először kialakítottam egy nagy körkertet, amiben az ágyásokat négy részre osztottuk. Vannak benne évelők, gyógy- és fűszernövények, valamint virágok is. Aztán volt itt egy félgömb alakú szerkezetünk, ami korábban a fesztivál jurta épülete volt, de mivel már nem használtuk, bontásra ítélte a férjem. Kértem, hogy hozzák ide a kertbe, és az egyik zöldségtermesztő szomszédunktól kapott leselejtezett fóliákból egy fóliasátrat alakítottunk ki. Aki már járt nálunk, tudja, hogy óriás bazsalikombokrok nőnek itt.”

A közösségi kert közvetlenül kapcsolódik a Cooking Groove elnevezésű helyhez, ahol süthetnek-főzhetnek a fesztiválozók, amihez a kertből gyűjthetnek alapanyagot. Kemencék és tűzrakóhelyek vannak kialakítva itt, rengeteg workshop is épül a helyszínre.

Következő évben Renáta egy kígyózó vonalakból álló dombágyást tervezett pihenő padokkal. Átültetett növényekből alakították ki, amitől rögtön nagyon látványos lett, 6 évet nyertek a növényfejlődésben.

Az eredeti kert nevéből kiindulva Renáta egy óriási tündérfejet álmodott meg, aminek a haja óriási gallyakból áll, amire vadszőlőt és hajnalkát futtat fel. Az építmény egy búrát alkotva praktikus árnyékoló is lesz majd egyúttal, az alkotás egy fiatal fémszobrász csapat munkája.

Kaktuszház a föld alatt

Renáta tele van tervekkel. Az egyik nagy álma egy wallipini építése régi leselejtezett ablakokból. (A walipini üvegház Dél-Amerikából származik. Az üvegházak és a pincék ötvözetéből jött létre azzal a céllal, hogy a hideg időjárás ellenére is tudjanak növényeket termeszteni a gazdálkodók, mert tartja a hőt, nem fagynak meg benne a növények.) A földbe mélyített, kétszintesre tervezett üvegház kaktuszház lesz, egy különleges növényekkel teli kert a kertben. Már most is van pár kaktusza, de a környéken remekül működő növénycseréléssel tervezi benépesíteni a wallipinit.

„Szívesen adok én is palántát és magokat, de a faluban, ahol felnőttem egy nénitől legalább 300 palántát kaptam tavasszal. Hihetetlen milyen jól működik a növénybarter a gazdasszonyok között.”

Renáta lassan hat éve él ezen a tanyán a családjával és minden nap megélik ennek az életformának a varázsát. A tanya körüli kertet is folyamatosan alakítják, építgetik, szépítgetik.

„Ez a kert teljesen hozzám köthető, tele van apró DIY ötletekkel, praktikákkal. A tavasz beköszöntével a napjaim nagy részét kint töltöm, egészen késő őszig. Minden nap tapasztalok és fejlődök a növények által. Amelyekre várni kell. Néha többet, néha kevesebbet, de a növekedést nem lehet siettetni, a várakozás szépsége pedig türelemre sarkall és megnyugtat. Mivel viszonylag távol élünk mindentől, akkor megyünk boltba ha szükségünk van valamire. Ez arra tanít, hogy sokkal kevesebb dologra van valójában szükségünk mint hinnénk, és sokkal több minden kivitelezhető hátramaradt anyagokból, mint gondolnánk. Ösztönösen élünk, ezt látjátok itt.”