A terveket általában sose valósulnak meg maradéktalanul. Mindig jön valami, ami keresztbe húzza a számításokat. Ez most sem történt másképp és még csak az elején tartunk. Mutatom mi volt az a terv, amit véglegesnek hittünk egészen addig, amíg a munkálatok el nem kezdődtek 😀 Következőleg pedig hozom a „meglepetéseket” és hogyan lett áttervezve last minute, munkálatok közben minden ezek miatt.
Minden szempontból rossz konyha. Belóg az ajtóba, mosogató-tűzhely egymás mellett… Egyértelmű volt, hogy így nem maradhat.
Hogyan tervezzünk?
A legfontosabb egy felújításnál megnézni, hogy ki(k)nek készül az adott lakás és mik az igények, preferenciák. Ha magunknak készül, akkor a saját igényeinket kell felmérni, ha pedig eladásra, mint jelen esetben, akkor meg kell határozni a célcsoportot és rájuk szabni az elrendezést. Ebben a esetben csak nagyobb léptékekben lehet gondolkodni, de a fixen kialakított dolgok kulcsfontosságúak! Ugyanakkor kell, hogy legyen a tervekben némi rugalmasság is, hogy a leendő tulajdonosnak legyen mozgástere. Ezt a kettőt egyáltalán nem könnyű megfelelő balanszban összehozni.
A lakás 1 szobás garzon, 32 m2, egy belvárosi ház 3. emeletén, lift nélkül. Adottságaiból adódóan ez egy főnek vagy egy párnak alkalmas, akik feltehetően fiatalok, vagy ha mégse, akkor van annyira sportos a leendő tulajdonos, hogy lépcsőzzön a 3. emeletre 🙂
Emlékeztetőül az eredeti alaprajz:
Első lépésként össze kell írni a szükséges funkciókat, fontos szempontokat helységenként és ezt a listát csekkolni, miközben tervezünk. Ezzel párhuzamosan zajlik a munkálatok összeírása és a költségvetés készítése, erről volt szó az előző cikkben.
Ha nem konkrét ember(ek)nek tervezünk (nem magunknak vagy ügyfélnek), akkor egészen más a gondolatmenet a tervezés során és a büdzsé elosztásánál is mások a szempontok. Leírok egy példát, hogy érthetőbb legyen.
Szuper beépített szekrényeket és emelt ágyat sok tárolóval lehetne itt kialakítani, de ez horribilis összegekbe kerül manapság. Emellett az ablakokat és a bejárati ajtót mindenképp cserélni kell, nincsenek jó állapotban. A fa nyílászárót preferálom, nem bírom a műanyagot egy ilyen klasszikus környezetben. Mindegy hogy a lakás pici, a környezete polgári. Viszont mindkettő nem fér bele a költségvetésbe.
Választhatnám a műanyag nyílászárót (minden érzésem ellenére) és akkor tök jó beépített bútorokat, tárolókat lehetne csinálni, de ez mégse jó irány, mert ezáltal annyira megkötnénk az alaprajzot és a későbbi változtatás lehetőségét, hogy az új tulaj egyáltalán nem tudná átalakítani a berendezést ha ő épp másképp szeretné vagy más igényei lennének. És jelen esetben ez nem is feladatunk, ahogy az elején írtam, általánosan kell gondolkodni és balanszot tartani a fix dolgok és a variálási lehetőség között.
Ha a fa nyílászárókat választom, az nem fog a berendezés rovására menni, mert ugyanúgy ki lehet alakítani a tárolást és minden mást nem beépített megoldásokkal is, a funkció rovására nem megy. Ellenben a fa ablakok minőségben és megjelenésen rengeteget számítanak, emelik a lakás színvonalát. A beépítéseket később is meg lehet csinálni, teljesen személyre szabva.
Nem fogok végigmenni azon a kb tucat variáción, amiket rajzoltam, mire megszületett a végső elrendezés. De megmutatom mi volt a „véglegesnek hitt terv” és majd egy következő cikkben hozom a végül mi lett, mert a munkálatok során olyan dolgok derültek ki, amik keresztbe húzták a számításokat.
Ez volt az, aminél letettem a voksom több hónap tervezés után, bár 1-2 dolog a rajz óta tovább finomodott a konyha elrendezése terén:
A fürdő ajtó kérdés
A legnagyobb kihívás a fürdő ajtó és az a fal volt, mert az ajtó túl nagy, rossz helyen van, rossz fele nyílik. A konyhai oldalról nézve a falszakaszok akkorák voltak, hogy hiába egyedi konyha, nem lehetett normális konyhát tervezni. Emiatt úgy döntöttem, hogy gyönyörű régi ajtó ide vagy oda, ki kell bontani és a helyére egy kisebbet tenni. Aki régóta követ, tudja, hogy imádok és mentek mindent, ami régi, szóval ha úgy döntök, hogy mennie kell, annak nagyon-nagyon nyomós oka kell, hogy legyen!
A kisebb ajtó rögtön lehetővé is tette, hogy normálisan ki lehessen alakítani a konyhát. A fürdő is sokkal jobb így, nem belenyílik a térbe az óriási ajtó, amik kerülgetni és csukogatni kell, ha közlekedni szeretnénk, hanem szépen a sarokba nyílik és mögötte szuperül elfér a mosógép, nincs szem előtt.
A fürdő elrendezése azért végig kérdőjeles volt! Az, hogy a WC-t át lehet-e helyezni a tervek szerint csak akkor lesz biztos, ha fel van bontva a padló. SPOILER! Nem lehet 😀
A szoba berendezése
Ami a szobát illeti, ide is készült jó sok variáció az elrendezésre. Próbáltam a fürdő ajtót is áttenni ide, hogy ne a konyhából nyíljon és akkor sokkal jobb konyhát lehetett volna kialakítani, illetve egyéb tárolási lehetőségeket az előszobában.
Ennek annyi hátránya volt, hogy nem érte volna meg. Leginkább az, hogy a 2 ajtó miatt elvesztettem volna a szoba 1/3-át berendezés ügyileg, mert az közlekedési útvonal lett volna. Ez luxus és hülyeség 1 szobás lakásnál. Próbáltam az étkezőt átpakolni a konyha-előszobába, de max bárpultos megoldás lehetett volna, azt pedig elvetettem, mert bekapni a reggelit oké, de normális étkezésre, esetleg beszélgetésre, iszogatásra, vendéglátásra alkalmatlan. És ott van még az esztétika is, hogy a 2 ajtó, ami nem lehet ugyanakkora, ugyanolyan és egy irányba nyíló, rettenet hülyén nézett volna ki az egész.
Gondolkodtam valami térelválasztón az ágyhoz, de a már emlegetett rugalmasság miatt a fixen beépített megoldásokat elvetettem, ez utólag is kialakítható sokféle mobil megoldással, polccal, függönnyel.
Folyt. köv. – Meglepetések és hogyan módosultak a tervek ezek miatt…
