2019. október 01.

Hogyan lakberendezzünk környezetbarát módon?

Zero waste a lakberendezésben. Most, hogy posztolok a festésről és a tapétázásról többen kérdezték, hogy ez nem zw, környezetbarát dolog – vegyszer, ragasztó, csomagolás… – pedig mennyit írok erről és akkor most hogy is van ez? Jogos a kérdés, ezért leírom, hogy én hogyan vélekedek erről.
Ha önmagában nézem a tényt, akkor valóban nem zero waste, ugyanúgy, ahogy házat építeni és műanyagba csomagolt ételt venni se környezetbarát. Sőt káros a környezetünkre az ipari hús- és tejtermelés, ergo ezen termékek fogyasztása, az autók, a repülők, a ruhagyártás és az olcsó laminált bútor is. Ugye értitek mit akarok mondani? A mai ember életvitele nem környezetbarát.

Aki rálép erre az útra, előbb-utóbb rájön, hogy nem lehet egyszerre mindent megváltoztatni, csak szépen lassan. És mindenkinek vannak olyan területek, ahol nem megy, vagy csak nagyon nehezen, meg el is bukunk itt-ott. Mindig kihangsúlyozom, hogy a zw út nem arról szól, hogy mindent megvonjunk magunktól és nem az a cél, hogy menjünk vissza a barlangba. Az egész 21. századi életforma úgy, ahogy van nagyon káros a Földre nézve. A lényeg, hogy minél többen rálépjenek a zw útra és teljesen mindegy ki hol tart és melyik irányból indult. Onnan, hogy nem vesz több palackos vizet, vagy csomagolásmentesen vásárol, nem eszik (nagyüzemi) húst, second hand ruhákat vásárol, nem használ vegyszereket, tömegközlekedik, nem utazik repülőn és még hosszasan folytatható a sor… Mindenkinek annyi lépést kell megtennie és olyan tempóban haladnia, ahogy neki kényelmes, mert csak így lesznek a változtatások maradandóak.
Sajnos a zw is egy olyan téma, ahol szeretnek az emberek ítélkezni és nem azt nézik, hogy valaki mennyi lépést tett meg, hanem azt, hogy még mit nem. Ez pont ugyanolyan, mintha a gyereket az iskolában nem megdicsérjük azért, mert 5 feladatból 4-et jól megcsinált, hanem alapos fejmosást kap, amiért azt az egyet “elrontotta”. Hozzáállás kérdése, hogy valamiben a jót vagy a rosszat látjuk, én szeretem a jót nézni.


Nekem a legtöbb lépés nem volt nehéz, a papírtörlő hiánya fel se tűnt, ahogy a sütőpapíré se, és a nejlonzacskó, szemeteszsák száműzése se volt nehéz , ahogy kulacsba tölteni a csapvizet se. A csomagolásmentes bevásárlás viszont nem könnyű, vidéken nagyon korlátozottak a lehetőségek, ez folyamatos küzdelem és kompromisszum. Húst nem eszem, kevés ruhánk van – de itt is van még hova fejlődni, mert turiban nem vásárolok. Szintén a vidék hátránya… és a kényelem, hogy a gyerekeknek online percek alatt meg tudom venni, ami kell.  És néha vannak nagyon nehéz lépések, amire lélekben fel kell készülni, most is egy ilyenen vagyok túl vagy inkább közben. Hónapok óta “küzdök” az intim kehellyel, ami már majdnem egy éve hevert a szekrényben… Most legutóbb volt az, hogy nem volt küzdelem. Nehéz volt rávenni magam, sokáig tartott megtanulni a használatát, és még most se vagyok annyira magabiztos, hogy például egész napra el merjek benne menni otthonról, de ez is meglesz, tudom, szépen lassan.
Van még hova fejlődnöm, mindenkinek van, de hosszú út és sok kisebb-nagyobb sikeres lépés van mögöttem és szeretem ezeket szem előtt tartani, nem azokat, amikkel elbuktam, vagy ahol még nem tartok.
Ott van például a kandalló. Az sem környezetbarát, de arról nem tudok és nem is akarok lemondani. A tűz jelentése és amit ad nekünk, az sokkal erősebb, szívet, lelket melengető érzés annál, hogy egy racionális érv felülírja.
Ellenben büszke vagyok arra, hogy a elmúlt egy évben egy párnahuzaton és néhány karácsonyi dekoron kívül nem vettem semmi új! lakber cuccot. Ez tőlem nagy teljesítmény, tekintve, hogy nem csak a munkám, a hobbim is ez.

Hogyan lehet környezetbarát módon lakberendezni?

1. Ugyanúgy, mint más területen, NE HALMOZZUK a holmikat. Ne legyenek felesleges bútorok, törekedjünk a funkcionalitásra. Ha nincs sok cuccunk, sok tároló sem kell. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellenek dísztárgyak és minimalista módon lecsupaszított lakásban éljünk, de nem kell sok és azokat nagyon meg kell válogatni!

2. VEGYÜNK RÉGIT/HASZNÁLTAT! Ez a legfontosabb pont az én szememben, ezzel csökkentjük a legjobban a környezeti terhelést a lakberendezés iparában. Nálunk eleve több a régi/használt bútor, mint az új, bár ez alapjáraton nem volt tudatos. Amikor egyetemista koromban elköltöztem otthonról, már akkor inkább a régiségboltokban vásároltam, mint az ikeában, egyszerűen mert jobban szerettem a régit. Nyilván vannak dolgok, amiből az ember nem vesz használtat, mert szívesebben vesz újat vagy nem megoldható használtan, de nagyon sok mindenből jó a régi és ezek a legtöbb lakberendezési stílusba be is illeszthetőek. Kihangsúlyoznám, hogy ez nem feltétlen olcsóbb, kb ugyanaz a helyzet, mint az új cuccoknál, itt is lehet olcsón venni széket/asztalt és nagyon drágán antik darabokat. Árban ugyanúgy a teljes spektrum megtalálható. Viszont, ha valakinek nagyon szűk a büdzséje, akkor – sok utánajárással és belefektetett energiával – klasszisokkal stílusosabb otthont lehet kialakítani, ha régit veszünk az olcsó laminált helyett és több minden beleférhet a keretbe.

3. Ha valami már nem kell ADJUK EL, AJÁNDÉKOZZUK EL, de ne dobjuk a kukába! Ez a pont igazi zw megközelítésben úgy hangzana, hogy használjuk amíg lehet. De itt bejönnek azért más nézőpontok is, legalábbis az én szemléletmódomban. Nem jó dolog olyan tárgyak között élni, amelyek között nem érezzük már jól magunkat (ahogy ilyen ruhát sem veszünk fel). Csak azért megtartani, hogy környezetbarátok legyünk racionálisan jó döntés, a hangulatunkra, belső harmóniánkra nézve rossz. Ha eladjuk, akkor az a valaki nem újat vesz és örömet fog okozni neki, mi pedig lehetőség szerint vegyünk helyette régit/használtat vagy ne vegyünk semmit.

4. Ha újat veszünk, akkor próbáljuk előnyben részesíteni a hazai tervezőket, kézműveseket, illetve a hazai gyártást, kisvállalkozókat.

5. Vegyük figyelembe, hogy 1-1 bútor, tárgy, eszköz mennyire környezetbarát módon készült, esetleg újrahasznosított anyagból, stb. Ezeket most már egyre több helyen feltüntetik.

6. Válasszunk strapabíró cuccokat. Nagyon sokszor látom, hogy bár lenne keret a minőségibb termékre, mégis megveszik a gagyit, ami pár év múlva kuka. A minőségnek megvan az az előnye is, hogy jobban tartják az értéküket, így később, ha mégis túladnánk rajta, sem járunk rosszul. Az olcsó-rossz minőségű bútor árán pedig sokszor lehetne venni régit, ami ugyan annyiba kerül, de sokkal időtállóbb.

Visszatérve a festésre és a tapétára, mivel belső igényt elégít ki – és ez nálam nagyon fontos – ezért nem tekintek rá mumusként. Zero waste ide vagy oda, nincs bennem miatta rossz érzés, de igen, abszolút bele lehet kötni, ha csak úgy önmagában nézzük a dolgot. Nem tökéletes lépés, ahogy én sem vagyok az, de tudok vele együtt élni, különösen úgy, ha a teljes képet nézem, hogy mi mindent megléptem már.
Össze fogom szedni a munkálatok végén, hogy mennyi szeméttel járt ez az egész, már csak azért is, mert én is kíváncsi vagyok rá! Meg is fogom mutatni. És most megyek, mert mindjárt itt vannak a festők, én meg itt ülök pizsamában, de mindenképp meg akartam írni ezt a posztot 🙂

Hasonló bejegyzések

Iratkozz fel hozzám és mutatok egy tucat trükköt, amivel igazi otthonná teheted a lakásodat!

Hozzászólások

Kövess az Instagramon is
@dittakrivarics