2019. május 23.

Így készült: mediterrán étteremből klasszikus söröző

Még tavaly nyáron keresett meg egy kedves ismerősöm, hogy egy cseh sörözőt nyitnak és szeretnék, ha jól nézne ki, hangulatos lenne, de nem igazán tudják, hogy fogjanak neki. Már az elején elakadtam, mert valljuk be, a klasszik cseh sörözők nem a design és az enteriőr miatt oly kedveltek, sokszor nehézkes fa bútorok, lambéria… Amikor jeleztem, hogy nem igazán találtam olyan példát, amiből ki tudnék indulni, akkor néhány tipp helyett egy alapos megerősítést kaptam, hogy igen, ezek ilyenek. Találtam persze dizájnosakat is, de az inkább az új vonalra jellemző és nem sok cseh jelleg van benne, ott is hódit az indusztriális bisztróstílus, de nem akartam erre a vonatra felszállni. Szóval már a legelején, az egész koncepció zsákutca volt, így a végső döntés az lett, hogy nem erőltetjük a cseh vonalat, inkább maradunk egy klasszikus, hangulatos sörözőnél. Meg kell tudni fogalmazni mi a cél, mit akarunk, ha nem tudjuk pontosan, akkor csak vaktában lövöldözünk! Ilyenkor jön az inspirációk gyűjtése és azok elemzése:

Amikor megkaptam az első képeket a kiszemelt helyről, az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Alapjáraton megkönnyebbültem, mert egész jó alapok voltak, de néhány nagyon durva mellényúlással… Egy mediterrán étteremnek indult, de sose lett befejezve:

Az L alakú tér adott, a lakkozott fenyő hajópadló lehetett volna valami sokkal rosszabb kamumediterrán terrakotta padló vagy akciós bárkácsmultis greslap… a sárga falak nem érdekesek, úgyis átfestjük, a tégla pult egész jó és még a szeletelt tégla burkolatnak is örültem volna, ha nem az iskolapéldája lenne annak, hogy hogyan NE rakjunk szeletelt téglát a falra.

Ezt nézzük meg részletesen, mit ne tegyünk:

A képek alapján először azt hittem, hogy ez valamilyen kamutégla, de élőben már látszott, hogy nem, ez igazi, de belső szeletek. Ez jóval olcsóbb, mint a külső, de sose tegyünk ilyet a falra!
Releváns helyre tegyük a téglát. Itt teljesen koncepció nélkül került a falra, a hosszú ferde falsíkok a legfurábbak.
Úgy tegyük a téglát, ahogy egy valódi téglafal kinéz! A vízszintes sorok közt a néhány függőlegesen beállított darab minden csak nem valósághű. Nagyon meg akarták dizájnolni és ez nagyon nem sikerült.
Az ívek is külön említést érdemelnek. Ha egy valódi ívet így raknánk, mint a fenti képeken, az nem sokáig maradna meg. A valóságban egy ív így néz ki:

Nem akartam minden téglát eltüntetni, mert a térnek jót tesz egy kis változatosság, de pár helyről muszáj volt száműzni, ilyenek pl a ferde falsíkok, és még 1-2 kisebb részen, ahol egyszerűen hülyén nézett ki. A nagy terem végében a falra rakott boltív fejtörést okozott, mert egyrészt jót tesz a hatalmas térnek, egy csupasz fallal ott nehezebb dolgom lett volna, ugyanakkor iszonyú bénán nézett ki. Valószínűleg elrontották, először túl keskeny lett az ív, látták, hogy ez így béna, ezért hozzátoldottak még pár sor téglát. De mindezt úgy, hogy látszik, elkülönül a két rész:

Végül, örülök, hogy maradt, a tégla újragondolásával sikerült az anomáliát kicsit elmaszatolni.

Az első lépés a téglák eltüntetése volt:

Közben próbálgattam, hogy mi legyen a téglával és falszín mintákat is festettünk. Próbálkoztam fehéríteni is, de nem nézett ki jól, túl sárgás is volt, homogén fehérre pedig nem akartam lefesteni, aztán gondoltam egyet és kipróbáltam a feketét, különböző technikákkal, különböző erősségekkel. Végül ez lett a befutó, sokkal jobban mutatott a zölddel. Igaz, hogy sötét, de meleg és barátságos lett az összkép.

A festék: még sose dolgoztam a Benjamin Moore festékekkel, de most végre kipróbáltam és nagyon be is jött. Drágább, mint a hagyományos falfestékek, ugyanakkor a többi trendi design festéknek kb a felébe kerül, szóval valahol félúton, ez az a kategória, amire azt mondom, hogy megéri az árát. Tényleg elég belőle egy réteg, úgyhogy lehet nem sokkal többre jön ki, mint két réteg másból. Lehet kapni kis kiszerelésben próbaszíneket is. A nehézség az volt, hogy az előző tulaj nemesvakolattal kente le a falakat, ami amúgy jól néz ki, csak marha nehéz festeni, ha nem akarunk dupla adag festéket rákenni, szóval megszenvedett vele a festő.

És akkor térjünk át a téglára: a sok kísérlet után a megoldás az lett, hogy lekentük a téglát Annie Sloan clear waxszal, majd rá egy AS fekete wax. Sajnos a cleart nem lehetett kihagyni, anélkül kb full fekete lett a tégla, az alsó réteg clear waxnak köszönhető, hogy a feketét vissza lehet törölni kicsit. Volt közel 100 m2 téglafelületünk még így is, úgyhogy Enikőtől, az Annie Sloan festékek forgalmazójától kértem segítséget, ő ajánlotta Zsuzsit, aki hősiesen megküzdött a teljes felülettel.

Bocsánat, néha sajnos a munkaközi képek, meg amiket kapok, azok nem túl jó minőségűek. Az elbaltázott ív sokkal pofásabb lett így. Az alul lábazatnak rakott tégla szintén elég béna, így azt kihagytuk, a fallal együtt zöldre festettük, minél kevésbé legyen feltűnő.

Ugye mennyivel barátságosabb? És sokkal kevésbé szúrnak szemet az alapvető hibák:

Ennyit számít csak a fal és a tégla megváltoztatása:

Egy tervezés során persze egyszerre fut ezer szál, nem egymásután jönnek a dolgok, hogy kész a fal, jöhet a lámpa, a bútor, de először a főbb vonalaknak kell kikristályosodni. Tudtam, hogy a pultba polcnak valami nagyon ütős és egyedi dolog kell. Ha az ötlet nem jön belülről, akkor kell a nyitott szem és nyitott elme, mert bármikor elénk toppanhat. Így jártam én is, amikor az egyik első körös terepszemlén az Antik-Szigetnél megpillantottam ezeket a bontott ablakokat:

Itt jött be a képbe Laci, aki korábban itt dolgozott, de azóta saját asztalos-restaurátor műhelye van, ő az, akiből nagyon kevés van: megvan a szakmai tudása, precíz és meg tud csinálni bármit! Kihívásnak tekinti az egyedi feladatokat, kreatív. Ő az, akihez minden hülye kívánsággal fordulni lehet, mert nem fog elhajtani azzal a szöveggel egy lekezelő mosoly kíséretében hogy „Hölgyem, azt úgy nem lehet”. Szóval átbeszéltük mi lenne a feladat és ő már rajzolt is, majd jöttek a munkaközi fotók:

Megvolt a váz: falszín, tégla, pult. Közben átnyálaztam pár ezer lámpát, amit sok körön keresztül leszűkítettünk, így jöttek a falikarok Angliából, a pult lámpái pedig Romániából, meglehetősen kalandos úton, nem kevés szervezkedésbe telt mire idejutottak. Párhuzamosan ment a székek, asztalok kiválasztása is és ahogy ezek alakultak, bekapcsolódtak a kiegészítők, dekorok is. Ezzel megszámlálhatatlan órát el lehet tölteni, részben a netes kutatásokkal, részben a régiségboltok járásával, a telefonomban több száz kép van… Mindeközben volt még egy nagy falat: az egyik nagyobb téglafelületre felfesteni a sörök neveit. Ehhez Nem Mind Lom Bálintot hívtam segítségül, mert ő mindig mindent meg tud csinálni, sokkal egyszerűbb ötletei vannak a kivitelezésre és mindig szuper lesz a végeredmény. Egy nap alatt megvoltunk: megterveztük mi hova kerüljön, kiragasztottuk a helyét, projektorral kivetítettük, körberajzoltuk, kifestettük, aztán maszatoltunk, átfestettünk, csiszoltunk, kapartunk, koszoltunk, mindenféle módon próbáltuk kopottabbá varázsolni a feliratokat:

A képek, dekorok nagy részét online, a Galeria Savarian vettem, ezekkel mindenképp oldani akartam a söröző komolyságát, ezért jöttek aktok, szentképek, angyalkák, gobelinek, lámpák és mindenféle szokatlan dolog, az én kedvencem a rózsaszín ruhás kislány portré:

Ezeken túl rengeteg vicces, sörözős fotót válogattunk a Fortepanról, amikhez régi kereteket vettem, ezeket össze kellett párosítani és a fotókat a megfelelő méretben kinyomtatni és bekeretezni:

Az egyik utolsó simítás a képek felrakása volt, bár még hiányzott pár darab, meg néhány nagyobb bútor is, ezeket a falon maszkolószalaggal jelöltük:

A nyitáskor szintén Bálint fotózta be a nagyjából kész enteriőrt, bár azóta alakult pár dolog, például elkészültek az ártáblák, meg sok egyéb apróság…

Mindegy, hogy sörözőt, vagy lakást tervez az ember, a menete mindig ugyanaz! Ugyanazokra a dolgokra kell figyelni, ugyanott lehet mellényúlni, ugyanúgy épülnek egymásra a dolgok és ugyanúgy megvan a nehézsége, hogy egyszerre kell egy bizonyos sorrendiséget tartani a tervezésben, de párhuzamosan is haladni.

Két nap múlva lesz 8 éves a blog! És éppen 7 éve, hogy megtartottam az első tanfolyamomat. Itt volt az ideje, hogy a Lakberendezés alapjai tananyagot teljesen megújítsam, frissítsem, kibővítsem. Az új online tanfolyamra hamarosan lehet jelentkezni, tele van hasznos és gyakorlatias infókkal, építkezőknek, felújítóknak kötelező, de az is sokat tanulhat felőle, aki csak egy kicsit frissítene az otthonán!

A sörözőt itt találjátok. Menjetek, egyetek-igyatok egy jót 🙂

ui: tervezési munkákat sajnos nem vállalok, ez egy kivétel volt 🙂

*****

Nézz szét az Online Lakberendezési Tanfolyamok között!

– Segítenek, ha vásárlás, felújítás, építkezés előtt állsz

– Megtanulod a lakberendezés alapjait, szabályait, a tervezés menetét

– Megismered, hogy milyen elemekből állnak össze az egyes stílusok és hogyan tudod őket mixelni

A lakás attól lesz otthon, hogy beleviszed az egyéniségedet, személyiségedet! Egy áruházi katalóguslakást nem nagy művészet összerakni, de egy olyat, amire az emberek azt mondják “Nahát! A lakásod pont olyan, mint amilyen Te vagy!” Na ez már egy kicsit összetettebb feladat…

Minden megtanítok az online tanfolyamokon, ami ehhez szükséges. Rizsa nélkül, egyszerűen és érthetően!

A tananyagok állandó jelleggel, mindenféle korlátozás nélkül, bárhonnan, bármikor elérhetőek az online felületen. A tanfolyamokhoz tartozik egy szuper hangulatú zárt FB csoport, ahol bármikor kérdezhetsz, ha elakadsz, vagy kétségeid vannak, megerősítésre lenne szükséged.