Bondex nyereményjáték: eredményhirdetés!
Rengeteg pályázat érkezett a felhívásra, köztük vicces és megható történetek egyaránt. Nehéz volt kiválasztani az 5 díjazottat és még nehezebb a fődíj nyertesét. Először bemutatnám azokat, akik a 4 Bondex ajándékcsomagot nyerik, itt nem szeretnék sorrendiséget felállítani, így se volt könnyű döntés 🙂
Sokunknak ismerős a Bonanza/Nevada bútorcsalád. Sok ilyen átalakítást látok, az esetek nagy részében egy világosabb színre festésből és némi koptatásból-antikolásból áll, hiszen ennek a fajta bútornak ez a stílus jól fekszik. Krisztina azonban sokkal merészebb volt! A fehér és szürke alapszín jó választás, azonban a csíkok, pöttyök és az erőteljes piros részletek nagyon ütőssé teszik. Összességében harmonikus ugyanakkor vagány darab született, külön felhívnám a figyelmet arra, hogy milyen fontosak a megfelelő kiegészítők:
Ildikó egy szerkényt kezdett el átfesteni, amit aztán több darab is követett, hogy egy egységes-stílusos teraszt alakítson ki: „Egy ideje már elvarázsolt egy stílus: a boho chic. Ez a sikkes, színes, életigenlő stílus valahol az elegancia és a választékos ízlés között húzódik. A másként gondolkodó, lezser, vadóc, lázadó egyéniség hordozója, szóval nyomokban felismertem magam benne. A marokkói nyaralás ihlette fények, a harsogó színek,a bazár forgataga, az illatok adják az alapot. Az öröm, boldogság tobzódása. Így alakult meg a saját új irányzat: a Bohó-Morocco design.”
Zsuzsa egy nagyon megható történetet küldött, néhány részletet közzé is tennék: „Az alkotás mentett meg engem. A rehabilitációs osztályon fekve azon gondolkodtam, hogy mi a frászt fogok kezdeni az életemmel, mert éreztem, hogy én ugyan nem maradok abban a kerekes székben ülve az egészen biztos!!! Listát írtam a szóba jöhető foglalatosságokról, de valahogy egyik sem tűnt elég jónak. 15 év „irodai rabszolgaság” után rokkantan − szebb nevén megváltozott munkaképességűként, ráadásul diplomával − biztos voltam benne, hogy nem fog kérni belőlem a munkaerőpiac. Ráadásul, azt éreztem, hogy nem véletlenül kaptam ekkora „feladatot”, lehet itt az ideje váltani, túllépni a régi beidegződéseken, félelmeken…
Szépen lassan, ezek mentén összeállt egy kép a fejemben, és elhatároztam, hogy bútorokat fogok festeni…. Észrevehetően el kezdtek áramolni a releváns információk, rátaláltam inspiráló oldalakra és bloggerekre, találtam facebook csoportokat, workshopokat. Hónapokig csak olvasgattam a témában, magamba szívtam az elméleti tudást, technikákról, festékekről. Majd vettem egy nagy levegőt és megrendeltem az első adag festéket és, waxot. Megkértem a páromat, hogy jöjjön el velem lomis piacra, és vegyünk egy nem túl drága bútort, amit én egy életem-egy halálom, de én bizony le fogok festeni. Emlékszem az izgatottságomra, napokig csak köröztem az első bútorom körül, nézegettem, simogattam, terveztem, hogy milyen új „öltözéket” kapjon. Amikor végre neki álltam annak a kis csúf cipős szekrény lefestésének, valami olyan történt, ami már régen nem fordult elő velem: igazi flow élményt
nyújtott számomra! Szerintem ez az alkotó tevékenység nálam abszolúte terápiás hatással bírt és nagyban segítette a talpra állásomat, és a lelki megnyugvásomat is!! Ami még fontos az én állapotomban, hogy bútorfestés közben tudom váltogatni a testhelyzetemet, mivel nem tudok sokat ülni, se sokat állni, se sokat menni, csak mindenből egy kicsit. Persze ezért nálam lassabban készül el egy-egy bútor, de nem ez a fontos, hiszen élvezem minden percét!
Párom szerint próbáljam meg ebből a tevékenységből felépíteni a jövőmet, mert észrevehető, hogy ez az én utam…”
Tiszta szívemből kívánok sok sikert és még több flow élményt Zsuzsának!
Zsuzsanna ötlete, hogy egy lepukkant asztalból és katonai ládából konyhaszigetet készített iszonyúan tetszett ráadásul a történet is igen szórakoztató: „Régi nagy vágyam vált valóra, amikor építkezés közepette, 3. gyerekkel a pocakomban végre elérkezett az idő, hogy az évek alatt összeharácsolt bútor-roncsaimból (miket szegény szüleimnél tároltam) végre megalkossam a saját konyhaszigetemet, és szüleim is fellélegezhettek kicsit, hogy kopik az „ócskatelep.” Pici konyhaszigetben kellett gondolkoznom, mert egy asztaltól nagyobb nem fért volna el az akkor még csak épülő konyhámba. Erre tökéletes volt az 5ezer ft-ért kisírt paraszt asztal, és a 600ft-ért lócitromból kikotort katonai lőszeres láda, amit egy közeli hajdúsági kisvárosban vettem. (Azóta öntudatukra ébredtek, és a többi darabot már többszörös áron adták el). A helyszínen nem fotóztam, otthon kibontva a zsákmány így nézett ki. Én a boldogságban úsztam, szüleimet meg az agyvérzés kerülgette:
Sokáig agyaltam, mert egy polcot akartam a 4 láb közé vágni, de mivel én ezt egyedül nem tudtam volna megoldani, eszembe jutott a lócitromos láda. Édesapám volt kéznél épp, kiszedettem vele a kasból (már mindent telepakoltam, amit lehetett), és megkértem, hogy tegye az asztal alá, befér-e. Nem volt túl lelkes, és ahogy mellé tette, már nyugtázta is, hogy ez nem fér be. Megkértem, hogy fordítsa már el egy kicsit, és úgy próbálja meg. És láss csodát, pont befért, mintha oda készítették volna.
A tetejére írni szerettem volna valamit, de amikor az ember nem tudja eldönteni, mi legyen a szöveg, illetve angol vagy magyar, na akkor inkább egy szimbólum. Hát ez egy kakas lett végül. Végül összeraktam az asztalt meg a ládát, és örömködtem, hogy végre nekem is van saját konyhaszigetem 🙂
Mielőtt kihirdetném a fődíj nyertesét, szeretnék két pályázatot még kiemelni és amolyan különdíjat adni, dicséret formájában 🙂 Az egyiket Lászlónak, aki a következő sorokat írta nekem: „Talán soha nem készül el, ha véletlenszerűen nem a te blogodra kattintok, az éppen nálam zajló lomtalanítás egyik szünetében. Egy valamikori lomtalanításból származó szekrény pártázata került a kezembe. Igaz, már akkor is meg volt hozzá az ötlet, csak lassan eltelt vagy öt év is azóta. Tehát nekiláttam, és 4 napi munkával a pártából, egy régi képkeretből megszületett a régi álmom: egy besztercei (Bistrița-Erdély) szász festett téka. Erdélyből írok, ezért eleve ki vagyok zárva a játékból, de kösz az ötlet, s a biztatás. Íme a végeredmény:”
A másikat pedig Attilának, aki falusi származását és néptáncos múltját jeleníti meg különös bútorain és kiegészítőin. Nagyon sok munkát küldött, ezért nem lehetett közülük egy történetet értékelni, de mindenképp szeretném megosztani, hogy milyen ötletes megoldásokat varázsolt az otthonába, például sílécből lámpát, vagy sodrófából akasztót:
Végezetül pedig a fődíj nyertese: Anikó, aki olyan képeket küldött, hogy amikor megláttam csak annyit tudtam mondani, hogy WOW! A régi konyhabútor átalakítása remek, de az egész enteriőr annyira egyben van és annyira jó hangulatú, hogy le a kalappal!
„Az én pályázatom nemcsak egy bútordarabról, hanem egy beteljesült álomról szól: tavaly év végén ugyanis meg tudtam venni egy pici tihanyi présházat, amelynek s.k. felújítására – a 21 éves, ezermester kisöcsi segítségével – idén nyáron kerülhetett sor 🙂 Az egész présház – a pincén kívül – gyakorlatilag egy kb. 28 nm-es helyiségből áll, ahol egyszerre kellett kialakítani a nappali /háló /konyha /étkező funkciókat. Legmeghatározóbb eleme volt az előző tulajdonosok által ott hagyott, kissé kopottas, tömörfa konyhabútor, amibe azonnal beleszerettem, mert látszott, hogy egy kis (sok..) munkával teljesen egyedi, az én ízlésemnek megfelelő bútordarab készíthető belőle”
És az összkép:
Bondex ajándékcsomagot nyertek: Faragó Krisztina, Horváth Ildikó, Kerekréti Zsuzsanna és Kósa Zsuzsanna. A fődíjat (lakberendezési konzultáció és Bondex ajándékcsomag) pedig Balogh Anikó nyerte!
A nyertesekkel felvesszük a kapcsolatot!
Gratulálunk mindenkinek, aki pályázott, fantasztikusakat küldtetek! Köszönöm mindenkinek, hogy bizalmat szavaztatok nekem és ennyi személyes történetet megosztottatok! Kívánok sok-sok további örömteli alkotást! 🙂
*****
Vintage hangulatok: Ti küldtétek – eredményhirdetés
Vintage hangulatok: egy felújított asztal és játékfelhívás bútorfestőknek!
ArtZept Formatervezői Pályázat 2017: Tervezz konyhai eszközt!