2017. április 26.

Olvasói otthonok: az álomházát előbb-utóbb mindenki megtalálja

Éva küldött nekem pár hete egy levelet, amiben leírta a történetét, hogy ők hogyan találták meg az álomházukat. Annyira kedves történet, hogy úgy gondoltam megosztom a blogon is. Itt át is adnám neki a szót, hogy elmesélje hogyan talált rá a házukra és hogyan alakították át:

Az utóbbi 10 évben kipróbáltam az urbánus létet, éltem kisebb-nagyobb lakásokban, de nem éreztem jól magam egyik helyen sem. Az álmom az volt, hogy visszatérjek szülőfalumba és saját kertes házban éljek a családommal. Nemrégiben hazalátogatván, a falu egyik csendes utcácskáján sétálva pillantottam meg egy számomra régóta kedves házon az eladó táblát. Annak idején, amikor épült, jártam is a falai között, furcsa volt becsengetnem a régi ismerőshöz, aki érdeklődésemre kedvesen végigvezetett az összes helyiségen. Akkor és ott rögtön magával ragadott az egész miliő, az épület, az azt körülölelő élettől burjánzó kert, és tudtam, megtaláltam azt a házat, amiről mindig is álmodtam.

A ház húsz éve épült, és a nyílászárókat leszámítva, egyáltalán nem volt rossz állapotban. Ellenben az alsó szinten rengeteg fal és ajtó választotta el a különböző funkciókat, ettől a ház sötétnek, és szűkösnek tűnt, így a fény „megrekedt” az egyes helyiségekben.

Ilyen volt az étkező előtte. A sok apró kacat még akkor is rendetlenség érzetet kelt, ha rend van:

És ilyen lett utána:

Amellett, hogy felszedettük a régi padlószőnyegeket, laminált lapokat, felverettük az elavult burkolatokat, szétszedettük és átvezetékeztettük a fürdőszobákat, legfontosabb feladatunk az volt, hogy a fenti problémát orvosoljuk. Kicseréltettük hát a nyílászárókat, és az alsó szinten az összes ajtót kivetettük, továbbá a konyhát és az étkezőt egymástól elválasztó falat lebontattuk. Ezáltal megszűntek a sötét, kis zugok, és egyetlen nagy térré alakult az alsó szint.

A konyha átalakítása:

Mindig is szerettem volna olyan házban élni, ahol hideg téli estéken egy kályha, vagy kandalló mellett a ropogó tűz közelében étkezhetnénk, beszélgethetnénk, vagy csak gyönyörködnénk a lángok vetette meleg fények játékában.

Voltak nehézségek is, pl. a megfelelő szakemberek megtalálása. Sajnos kipróbáltunk pár „garnitúrát”, mire megtaláltuk a megfelelő mestereket, nem egyszer dupla munka árán, hiszen amit az egyik előzőleg elrontott, azt a másikkal kellett helyrehozatnunk.

Fürdő előtte:

Utána:

Éváék közel sincsenek a végén, szükségük volt még egy dolgozó-zeneszobára, ezért a házhoz kapcsolódó garázst átalakították, ami annyira jól sikerült, hogy mostanság a család minden tagja leginkább  itt szeret időzni, együtt zenélve, énekelve:

De a tetőtér is átalakult:

Előtte, itt aztán volt minden, mint a búcsúban:

Letisztult és szellős lett, a zárt tárolók kellenek, hogy ne legyen minden szem előtt:

A nappaliról nincs kép, mert annak az átrendezése épp folyamatban van. Ennek őszintén megörültem, amikor egy második levélben ezt Éva megírta, mert  úgy éreztem, hogy az nem annyira illik az összképbe, kicsit sántított a dolog. Ő is írta, hogy ezzel nem volt kibékülve a költözés óta, hiába tologatta a bútorokat ide-oda.

“És akkor eszembe jutott a Ti nappalitok, és amiket írtál, amikor berendezted (nem akarsz plafonig érő könyvespolcokat, zsúfoltságot). Ekkor hirtelen megvilágosodtam mi a baj! Nyomasztóan sok a polc és a könyv, no meg a fenyőbútorok… eljárt felettük az idő! Nem is haboztam sokáig, eladtam a polcokat és a könyveim felét (eddig). Persze van olyan – nem is kevés – amelyektől nem fogok megválni, de már így sokkal jobb a helyzet. Az új nappalinkat most tervezem, a bútorokat még be kell szereznem.”

A nappali helyett íme pár kép a teraszról. Bár a ház külső munkálatai, pl vakolás még hátra vannak, ez a hangulaton mit sem változtat. Előtte:

Utána:

És egy utolsó gondolat Évától, amire én csak bőszen bólogattam, amikor olvastam:

“A ház egyik hátrányát is megemlíteném, mégpedig azt, hogy nincs elég tároló helyiség: sem pince, sem gardróbszoba, és – immár – garázs sem. Ezt a problémát orvosolhattam volna úgy, hogy a fenti tetőtéri társalgót beépített szekrényekkel telezsúfolva, nyerhettem volna rengeteg rakodásra alkalmas helyet.  Ehelyett a rengeteg felesleges holmimat, amelyeknek szekrényeket kellett volna csináltatnom, eladtam – az általam kezdeményezett és működtetett – helyi zsibvásáron. Tettem ezt azért is, mert az évek során, amikor egyik lakásból a másikba költöztem, rájöttem, hogy minél nagyobb helyünk van, annál több felesleges dologgal zsúfoljuk tele a tereinket és így az életünket is. Mindig is szerettem a tág, szellős tereket, és nem akartam ennek rovására cselekedni ebben a házban sem.”

A lakberendezésben az egyik alapelvem, hogy ne halmozzuk a tárgyakat! Attól nem leszünk boldogabbak, ha kiömlenek a ruhák a szekrényből – sőt. Egy kellemes, élhető otthon nincsen telezsúfolva bútorokkal, tárgyakkal, ami persze nem azt jelenti, hogy unalmas lenne, vagy nincsen semmi dekoráció, dehogy!

Ha úgy érzed kevés a tároló helyed, akkor nem biztos, hogy azok számát kell növelni, inkább a cuccok mennyiségét csökkenteni! Május 8-án új Tárolás Tan csoport indul, ahol megtanulhatod hogyan selejtezd le a dolgaidat és hogyan alakítsd ki megfelelően a tárolást az egész lakásban. Április 30-ig Early Bird kedvezménnyel jelentkezhetsz! Részletek itt.

Hasonló bejegyzések

Iratkozz fel hozzám és mutatok egy tucat trükköt, amivel igazi otthonná teheted a lakásodat!

Hozzászólások

Kövess az Instagramon is
@dittakrivarics